A zenében a flat vagy Bemolle (magyarul általában bemoll vagy egyszerűen lapos) azt jelenti, hogy a hangmagasság alacsonyabb, mint a tiszta (természetes) hang. A kottaírás szerint a flat azt jelenti, hogy a hangot egy félhanggal (féllépéssel) lejjebb vesszük; jelölése a ♭ (a Unicode-kódja U+266D, HTML-egysége: ♭).
Jelölés és enharmónia
A kottaírásban a lapos jelet (♭) általában közvetlenül a szólam hangjegye elé írjuk; a hang egy egész hanggal való lejebb vételét dupla flat jelöli (két lapos egymás után: ♭♭, vagy egyes írásmódokban speciális, összekapcsolt dupla-lapos jel). A hagyományos tizenkét tónusú egyenlő temperálásban számos hangnak van enharmonikusan egyenértékű társa: például Cisz (C♯) enharmonikusan megegyezik Desz (D♭)-vel, Gisz (G♯) az Asz (A♭)-szal, Fisz (F♯) a Gesz (G♭)-vel, és így tovább. (Az enharmónia azt jelenti, hogy a két hang ugyanazt a zongorabillentyűt szólaltatja meg, bár elnevezésük és funkciójuk a harmóniai kontextus szerint eltérő lehet.)
Dupla-, háromnegyedes és egyéb „laposok”
Léteznek dupla flatok is, amelyek 
általában azt jelölik, hogy a hangot két félhanggal (egy egész lépéssel) tesszük lejjebb. A kottaírásban gyakori az is, hogy egyszerűen két egymás melletti ♭-szimbólummal írják (♭♭). Néhány zeneszerkesztő vagy speciális kottatípus különleges, fontfüggő jelet használ a „dupla laposnak”; ilyen speciális jel a Unicode Musical Symbols blokkban is megtalálható, de a gyakorlatban a ♭♭ a legelterjedtebb.
Szintén előfordulhatnak részleges módosítók: a fél‑flat (negyedhangos jelölés) és a háromnegyedes flat. A negyedhangokat jelző fél‑flatot néha egy áthúzott vagy ferde vonallal módosított lapos jellel ábrázolják (
), a háromnegyedes flat pedig gyakran egy fél‑flat és egy normál flat kombinációjaként szerepel a kottaíráson. A háromnegyedes lapos elvben három félhanggal csökkenti a hangot; ilyen jelölések inkább a mikrotonális és népzenei hagyományokban, illetve kortárs zenében fordulnak elő, a standard európai klasszikus kottaírásban ritkák.
Példa és ábrázolás
Az Asz hangot az 1. ábrán az A-dúr szólammal együtt kottában ábrázoltuk. (A kottaírásban az adott előjegyzés vagy az intézkedésben szereplő alteráció hatása az adott ütemre/övezetre érvényes, és szükség esetén természetes jellel (♮) törölhető.) A és asz
Hangszerek, hangolás és gyakorlat
A hangolásban a „flat” szó használható kevésbé szigorúan is: ha két hangszer egyszerre játssza ugyanazt a hangot, az egyik kissé „laposabb” (azaz frekvenciában alacsonyabb), mint a másik. Különösen vonós hangszerek és fúvósok esetében ez finom eltéréseket jelenthet, amelyeket a zenészek a kívánt intonáció, temperamentum vagy zenei kifejezés szerint korrigálnak.
A negyed- és más mikrotonális hangok (például a közel-keleti, arab és török zene negyedhangjainak rendszerei) eltérnek a nyugati 12-fokú temperált skálától; ezért ott gyakoriak a negyedhangos flatok és egyéb részleges módosítók. A kortárs nyugati zeneszerzők is alkalmaznak mikrotonális technikákat, ilyenkor a kották speciális jelzéseket igényelnek.
Összefoglalás
- A flat (♭) a hangot egy félhanggal csökkenti a kottaírásban.
- Dupla lapos (♭♭) két félhanggal, a háromnegyedes és a fél‑flat mikrotonális módosítók kevésbé gyakoriak, de léteznek.
- A tizenkét tónusú egyenlő temperálásban sok hangnak enharmonikusan egyenértékű párja van (például C♯ = D♭, G♯ = A♭ stb.).
- A mikrotonális jelöléseket és finom hangolási eltéréseket gyakran a népzenei és kortárs repertoárok használják.