Elméleti kulcsok
A zeneelméletben az elméleti kulcsok vagy lehetetlen kulcsok olyan kulcsok, amelyeknek a kulcsjelzése legalább egy kettőshangzatot vagy kettőshangzót tartalmaz.
A kettőshangzókat és kettőshangzókat a zenében előjelként használják, de ritkán kerülnek a hangnembe (az egyenlő temperálást használó zenében), mert ez nagyon megnehezítené a hangnem olvasását.
Például a G♯-dúr hangnemet ritkán használják a kotta lejegyzésére, mert a hangjegye egy F
. A G♯-dúr egyenlő hangolású skála pontosan ugyanazokat a hangokat tartalmazza, mint az A♭-dúr skála. Az ilyen kulcspárokat enharmonikusan egyenértékűnek nevezik. A G♯-dúr elméleti hangnemet tehát általában A♭-dúr hangnemmel írják.
Enharmonikus ekvivalencia
Egy nyugati zeneműnek általában van egy alaphangja, és egy szakasza modulálhat egy másik hangnembe, amely általában szorosan kapcsolódik az alaphangnemhez. (Általában közel az eredetihez az ötösök köre körül.) Amikor a kulcs a kör tetejéhez közel van (nulla vagy kevés előjegyzésű kulcsjegy), a két kulcs írása egyszerű - egy kis számú plusz tompa vagy balsor kerül hozzá. Ha azonban az otthoni kulcs a kör aljához közel van (sok akcidentálissal rendelkező kulcsjelzés), előfordulhat, hogy enharmonikus ekvivalenciát kell használni, mert az akcidentáliskálák egyszerű hozzáadása olyan kulcsot eredményez, amelyben túl sok az akcidentáliskála ahhoz, hogy könnyű legyen játszani vagy írni.
Dúr és moll hangnemeket mutató kvintkör
Az elméleti kulcsok figyelembevételének szükségessége
Az kvintkör alsó három helyének mindegyikén a két enharmonikus egyenérték mindkettő kettőshangzat vagy kettőshangzat nélkül írható, és így nem minősülnek "elméleti hangnemnek":
| Major (minor) | Kulcsjelzés |
| Major (minor) | Kulcsjelzés |
| B (G♯) | 5 hegyes |
| C♭ (A♭) | 7 lakás |
| F♯ (D♯) | 6 hegyes |
| G♭ (E♭) | 6 lakás |
| C♯ (A♯) | 7 hegyes |
| D♭ (B♭) | 5 lakás |
De ha egy relatív kulcs a kör ellentétes oldalán van, mint a kiindulási kulcs, akkor elméletileg az adott kulcsra való moduláció annyi szúr vagy búr hozzáadásával járna, hogy dupla szúr és dupla follal kellene írni a kulcs aláírásába. A következő hangnemek (közülük hat a fenti hangnemek párhuzamos dúr/moll hangnemek) akár hét kettőshangzatot vagy kettőshangzatot is igényelnének:
| Kulcs | Kulcs Aláírás | |
| D♭ minor (= C♯ minor) | 8 lakás | F♭ major |
| g-moll (= f-moll) | 9 lakás | H-dúr |
| C-moll (= h-moll) | 10 lakás | E-dúr |
| f♭ moll (= e-moll) | 11 lakás | Egy |
| h-moll (= a-moll) | 12 lakás | D-dúr |
| e-moll (= d-moll) | 13 lakás | G-dúr |
| a-moll (= g-moll) | 14 lakás | C-dúr |
| G♯-dúr (= A♭-dúr) | 8 hegyes | E♯ moll |
| D♯-dúr (= E♭-dúr) | 9 hegyes | B♯ moll |
| A♯-dúr (= B♭-dúr) | 10 éles |
|
| E♯-dúr (= F-dúr) | 11 hegyes | c-moll |
| B-dúr (= C-dúr) | 12 hegyes | g-moll |
| F-dúr (= G-dúr) | 13 hegyes | d-moll |
| C-dúr (= D-dúr) | 14 hegyes | A |
Ha például egy E-dúr darabot egy kvintet felfelé modulálnánk H-dúrra, amely a körön mellette és a kör ugyanazon oldalán van, a lejegyzés világos és egyszerű; egy plusz dúr hozzáadásával öt dúr lesz. Ha újra modulálnánk, akkor F♯-dúr lenne belőle, hat dúrral írva. A következő moduláció, a C♯-re való moduláció hét dúrral van írva. De a következő moduláció a G♯ elméleti hangnemre történne, amelyhez egy nyolcad dúrra lenne szükség, hogy az előző F♯ hangból F legyen a hangnemben. Az elméleti kulcsok elkerülése érdekében az új szakaszt általában az enharmonikusan egyenértékű A♭-dúr hangnemben írják.
| · v · t · e Diatonikus skálák és kulcsok | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A táblázatban az egyes skálákhoz tartozó éles vagy búr hangok száma látható. A moll skálák kisbetűvel vannak írva. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Kérdések és válaszok
K: Mik azok az elméleti kulcsok?
V: Az elméleti hangnemek olyan zenei hangnemek, amelyeknek a hangjegye legalább egy kettőshangzatot vagy kettős-kisz-t tartalmaz.
K: Miért van az, hogy a kettőshangsúly és a kettős szisz ritkán kerül a kulcsjelzésbe?
V: A kettőshangzókat és a kettős-hangnemeket előjelként használják, de ritkán helyezik el őket a kulcsjelzésben, mert ez nagyon megnehezítené a kulcsjelzés olvasását.
K: Mi a példa az elméleti kulcsra?
V: Az elméleti hangnemre példa a G♯-dúr, amelynek a hangjegye f-fel kezdődik.
K: Hogyan írhatunk zenét ezt az elméleti kulcsot használva?
V: Úgy írhatunk zenét ezt az elméleti kulcsot használva, hogy ugyanazokkal a hangokkal írjuk, mint az A♭-dúrt, mivel ez a két kulcs enharmonikusan egyenértékű.
K: Mit jelent az, hogy enharmonikusan egyenértékű?
V: Az enharmonikusan egyenértékű azt jelenti, hogy két különböző hangnemben pontosan ugyanazok a hangok vannak.
K: Miért használunk egyenlő temperálást, amikor lejegyezzük a kottát? V: Azért használunk egyenlő temperálást a zene lejegyzésénél, hogy minden hang egyformán hangoltnak hangozzon, függetlenül attól, hogy a skálán milyen helyen áll.
