Zeneelmélet: elméleti (lehetetlen) hangnemek — definíció és példák
Zeneelmélet: Ismerd meg az elméleti (lehetetlen) hangnemeket, definíciót, enharmonikus példákat és gyakorlatias kottaolvasási tippeket egyszerűen és érthetően.
A zeneelméletben az elméleti kulcsok vagy lehetetlen kulcsok olyan kulcsok, amelyeknek a kulcsjelzése legalább egy kettőshangzatot vagy kettőshangzót tartalmaz. Ezek a kulcsjelzések kettős előjelek (kettőskeresztek vagy kettősbékák) alkalmazását követelnék meg a hangnem minden érintett fokán.
Miért ritkák az elméleti kulcsok?
A kettőshangzatot és a kettőshangzót a zenében előjelként használják a hangok pontos jelölésére, de az ilyen jelek ritkán szerepelnek a kulcsjelzésben. Az egyenlő temperálást használó zenében különösen kerülendők, mert jelentősen megnehezítik a kotta olvasását és a gyors, megbízható gyakorlást: egy kulcsjelzés, amelyben többször is kettős előjelek jelennek meg, áttekinthetetlenné teszi a megszokott skálafokok felismerését.
Példa és enharmonikus megfelelő
Például a G♯-dúr hangnemet ritkán használják a kotta lejegyzésére, mert egyes hangok jelölése kettős előjelet kívánna: például a skála egyik hangja egy F
lenne. Az egyenlő hangolású (equal-tempered) rendszerben a G♯-dúr skála hangjai pontosan ugyanazok hangzási magasságban, mint az A♭-dúr skála hangjai; ilyen párt enharmonikusan egyenértékűnek nevezünk. Emiatt a gyakorlatban a G♯-dúr elméleti hangnemet általában egyszerűbben írják le A♭-dúrként.
Gyakori elméleti hangnemek és egyszerűsített megfelelőik
- G♯-dúr (nyolc # a kulcsjelzésben) → gyakran A♭-dúr helyettesíti
- D♯-dúr (több kettős keresztet igényelne) → általában E♭-dúr
- A♯-dúr, E♯-dúr és hasonlóak → általában a velük enharmonikus párjaival írják (B♭, F♭ stb.)
- Ugyanez igaz a moll hangnemekre: például D♯ moll helyett sokszor E♭ mollt használnak
Mikor lehet mégis indokolt elméleti hangnem használata?
Bár ritkák, előfordulhatnak elméleti kulcsok szakirodalomban, hangszeres átiratokban vagy olyan esetekben, amikor a komponens szerkezetileg, vezetésileg vagy modulációs okból ragaszkodik a konkrét betűnevekhez (például bizonyos hangköz- vagy kromatikus vezetés pontos jelölése miatt). Továbbá történelmi temperálások és egyéni intonációk esetén az enharmonikus egyenértékűség nem feltétlenül áll fenn, tehát ilyen kontextusban a "G♯" és az "A♭" nem ugyanaz a valós hangmagasság.
Összefoglalás
Az elméleti vagy lehetetlen kulcsok elméletileg léteznek, de a kottaírásban ritkán alkalmazzák őket a gyakorlati olvashatóság és egyszerűség miatt. A legtöbb esetben az ilyen kulcsok helyett azok enharmonikusan egyenértékű, egyszerűbb megfelelőit használják, kivéve ha zeneszerzői vagy intonációs ok külön indokolja a bonyolultabb jelölést.
Enharmonikus ekvivalencia
Egy nyugati zeneműnek általában van egy alaphangja, és egy szakasza modulálhat egy másik hangnembe, amely általában szorosan kapcsolódik az alaphangnemhez. (Általában közel az eredetihez az ötösök köre körül.) Amikor a kulcs a kör tetejéhez közel van (nulla vagy kevés előjegyzésű kulcsjegy), a két kulcs írása egyszerű - egy kis számú plusz tompa vagy balsor kerül hozzá. Ha azonban az otthoni kulcs a kör aljához közel van (sok akcidentálissal rendelkező kulcsjelzés), előfordulhat, hogy enharmonikus ekvivalenciát kell használni, mert az akcidentáliskálák egyszerű hozzáadása olyan kulcsot eredményez, amelyben túl sok az akcidentáliskála ahhoz, hogy könnyű legyen játszani vagy írni.
Dúr és moll hangnemeket mutató kvintkör
Az elméleti kulcsok figyelembevételének szükségessége
Az kvintkör alsó három helyének mindegyikén a két enharmonikus egyenérték mindkettő kettőshangzat vagy kettőshangzat nélkül írható, és így nem minősülnek "elméleti hangnemnek":
| Major (minor) | Kulcsjelzés |
| Major (minor) | Kulcsjelzés |
| B (G♯) | 5 hegyes |
| C♭ (A♭) | 7 lakás |
| F♯ (D♯) | 6 hegyes |
| G♭ (E♭) | 6 lakás |
| C♯ (A♯) | 7 hegyes |
| D♭ (B♭) | 5 lakás |
De ha egy relatív kulcs a kör ellentétes oldalán van, mint a kiindulási kulcs, akkor elméletileg az adott kulcsra való moduláció annyi szúr vagy búr hozzáadásával járna, hogy dupla szúr és dupla follal kellene írni a kulcs aláírásába. A következő hangnemek (közülük hat a fenti hangnemek párhuzamos dúr/moll hangnemek) akár hét kettőshangzatot vagy kettőshangzatot is igényelnének:
| Kulcs | Kulcs Aláírás | |
| D♭ minor (= C♯ minor) | 8 lakás | F♭ major |
| g-moll (= f-moll) | 9 lakás | H-dúr |
| C-moll (= h-moll) | 10 lakás | E-dúr |
| f♭ moll (= e-moll) | 11 lakás | Egy |
| h-moll (= a-moll) | 12 lakás | D-dúr |
| e-moll (= d-moll) | 13 lakás | G-dúr |
| a-moll (= g-moll) | 14 lakás | C-dúr |
| G♯-dúr (= A♭-dúr) | 8 hegyes | E♯ moll |
| D♯-dúr (= E♭-dúr) | 9 hegyes | B♯ moll |
| A♯-dúr (= B♭-dúr) | 10 éles |
|
| E♯-dúr (= F-dúr) | 11 hegyes | c-moll |
| B-dúr (= C-dúr) | 12 hegyes | g-moll |
| F-dúr (= G-dúr) | 13 hegyes | d-moll |
| C-dúr (= D-dúr) | 14 hegyes | A |
Ha például egy E-dúr darabot egy kvintet felfelé modulálnánk H-dúrra, amely a körön mellette és a kör ugyanazon oldalán van, a lejegyzés világos és egyszerű; egy plusz dúr hozzáadásával öt dúr lesz. Ha újra modulálnánk, akkor F♯-dúr lenne belőle, hat dúrral írva. A következő moduláció, a C♯-re való moduláció hét dúrral van írva. De a következő moduláció a G♯ elméleti hangnemre történne, amelyhez egy nyolcad dúrra lenne szükség, hogy az előző F♯ hangból F legyen a hangnemben. Az elméleti kulcsok elkerülése érdekében az új szakaszt általában az enharmonikusan egyenértékű A♭-dúr hangnemben írják.
| · v · t · e Diatonikus skálák és kulcsok | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A táblázatban az egyes skálákhoz tartozó éles vagy búr hangok száma látható. A moll skálák kisbetűvel vannak írva. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Kérdések és válaszok
K: Mik azok az elméleti kulcsok?
V: Az elméleti hangnemek olyan zenei hangnemek, amelyeknek a hangjegye legalább egy kettőshangzatot vagy kettős-kisz-t tartalmaz.
K: Miért van az, hogy a kettőshangsúly és a kettős szisz ritkán kerül a kulcsjelzésbe?
V: A kettőshangzókat és a kettős-hangnemeket előjelként használják, de ritkán helyezik el őket a kulcsjelzésben, mert ez nagyon megnehezítené a kulcsjelzés olvasását.
K: Mi a példa az elméleti kulcsra?
V: Az elméleti hangnemre példa a G♯-dúr, amelynek a hangjegye f-fel kezdődik.
K: Hogyan írhatunk zenét ezt az elméleti kulcsot használva?
V: Úgy írhatunk zenét ezt az elméleti kulcsot használva, hogy ugyanazokkal a hangokkal írjuk, mint az A♭-dúrt, mivel ez a két kulcs enharmonikusan egyenértékű.
K: Mit jelent az, hogy enharmonikusan egyenértékű?
V: Az enharmonikusan egyenértékű azt jelenti, hogy két különböző hangnemben pontosan ugyanazok a hangok vannak.
K: Miért használunk egyenlő temperálást, amikor lejegyezzük a kottát? V: Azért használunk egyenlő temperálást a zene lejegyzésénél, hogy minden hang egyformán hangoltnak hangozzon, függetlenül attól, hogy a skálán milyen helyen áll.
Keres