Asz-moll (A♭-moll) – definíció, kulcsjegy és zenetörténeti érdekességek
Fedezd fel az asz-moll (A♭-moll) definícióját, hét flat kulcsjegyét, zenetörténeti érdekességeit és ritkaságát mint a gisz-moll enharmonikus párja.
Alapvető információk
Az asz-moll egy moll skála, amely A♭-tal kezdődik. A kulcsjegye hét ♭: B♭, E♭, A♭, D♭, G♭, C♭ és F♭.
Kapcsolatok más hangnemekkel
A relatív dúrja a Cesz-dúr, párhuzamos dúrja pedig az Asz-dúr. Enharmonikus megfelelője a gisz-moll, amely hangzásában megegyezik az asz-mollal, de egyszerűbb, többnyire olvashatóbb hangnemjeggyel van jelölve.
Skála és változatai
Az asz-moll természetes, harmonikus és melódikus formái (a hangok jelölését magyar elnevezésben adva):
- Természetes moll: A♭ – B♭ – C♭ – D♭ – E♭ – F♭ – G♭ – A♭
- Harmonikus moll: A♭ – B♭ – C♭ – D♭ – E♭ – F♭ – G♮ – A♭ (a VII. fok emelése a V fok domináns jellegének erősítésére)
- Melodikus moll (felfelé): A♭ – B♭ – C♭ – D♭ – E♭ – F♮ – G♮ – A♭ (leszállóban általában a természetes moll szerint írják)
Akkordok és funkciók
A természetes moll alapján a főbb hármashangzatok (egyszerűsített, elnevezett formában):
- i: A♭m (A♭–C♭–E♭)
- ii°: B♭° (B♭–D♭–F♭)
- III: C♭ (C♭–E♭–G♭)
- iv: D♭m (D♭–F♭–A♭)
- v: E♭m (E♭–G♭–B♭) – a harmonikus moll használatával ez gyakran V (E♭–G♮–B♭) lesz
- VI: F♭ (F♭–A♭–C♭) – elméletben F♭-dúr, de ritkán praktikus a megszokott jelölés miatt
- VII: G♭ (G♭–B♭–D♭)
Használat, olvashatóság és történeti megjegyzések
Az asz-mollt ritkán használják egy zenemű fő hangnemeként. Ennek oka elsősorban a nehézkes kulcsjegy: a hét ♭, benne a C♭ és F♭ jelölése bonyolultabbá teszi az olvasást és a kiadói kezelést. Gyakrabban előfordul, hogy a moll-módú darabokat, amelyekben az A♭ a tonika, az enharmonikus hangnemben, a gisz-mollban írják, mert ennek egyszerűbb a hangnemjegye (kevesebb kereszt, könnyebb olvashatóság).
Az asz-moll ritkasága ellenére előfordulhat átmenetekben, modulációkban vagy hangsúlyos színként a klasszikus és romantikus repertoárban; egyes modern és kortárs szerzők pedig kifejezetten kedvelik a sötét, különös hangszínt, amit ez a hangnem ad.
Néhány kottakiadásban, különösen a basszus-kulcsban, a kulcsjelek elhelyezése eltérhet a hegedűkulcshoz képest; ennek következtében egyes ♭-jeleket (például az F‑hez kapcsolódót) a basszuskulcs vonalain más pozícióban találhatjuk. Ez csak az ábrázolás módját befolyásolja, magát a hangrendszert nem változtatja.
Miért választják általában a gisz-mollt?
A gisz-moll (G# minor) enharmonikus megfelelője az asz-mollnak, ám kulcsjegye csak öt ♯, míg az asz-moll hét ♭-et igényel. Ez a gyakorlati oka annak, hogy kiadók és előadók többnyire a gisz-moll notációt részesítik előnyben: egyszerűbb leolvasni, könnyebb a hangszeres átírás és kevesebb zavaró dupla‑illetve ritkán használt jelet tartalmaz.
A klasszikus zenében
- A temetési induló Ludwig van Beethoven Op. 26., 12. zongoraszonátájában
- Beethoven Op. 110., 31. zongoraszonátája utolsó tételének egy korai szakasza (bár a szakasz hangnemében csak 6 és nem 7-es hangnemet használnak).
- Johannes Brahms orgonára írt fúgája (1857 körül)
- Max Bruch kétzongorás és zenekari versenyműve, op. 88a (bár ennek legalább egy kétzongorás átirata az op. 110-es Beethoven-példához hasonlóan 6-dúr szignót használ).
- az Evocación Isaac Albéniz Iberia című művének I. könyvéből
- Leoš Janáček a hegedűszonátájához és a Glagolita mise orgonaszólamához használja.
- Moritz Moszkowski használta az opus 72 13. számú zongoraetűdjéhez.
- Szintén asz-moll polonéz, Chopin
A könnyűzenében
Az asz-moll hangnemet Frederick Loewe 1956-os My Fair Lady című zenés darabjának zenéje is használja; a második szolgálókórus asz-mollban szólal meg.
Egy másik példa az asz-moll népszerű zenére a Walkin' on the Sun a Smash Mouth-tól.
Skálák és kulcsok
| · v · t · e Diatonikus skálák és kulcsok | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A táblázatban az egyes skálákhoz tartozó éles vagy búr hangok száma látható. A moll skálák kisbetűvel vannak írva. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Kérdések és válaszok
K: Mi az asz-moll?
V: Az asz-moll egy moll skála, amely A-val kezdődik♭. A kulcsjegye hét fiszből áll.
K: Mi az asz-moll relatív dúrja?
V: Az asz-moll relatív dúrja a Cisz-dúr.
K: Mi az asz-moll párhuzamos dúrja?
V: Az asz-moll párhuzamos dúrja az Asz-dúr.
K: Mi az asz-moll enharmonikus megfelelője?
V: Az asz-moll enharmonikus megfelelője a gisz-moll.
K: Gyakori, hogy egy zenemű fő hangnemeként asz-mollt használnak?
V: Nem, nem gyakori, hogy az asz-mollt használják egy zenemű fő hangnemeként.
K: Miért van kevés asz-mollban írt mű?
V: Azért van kevés asz-mollban írt mű, mert gyakrabban írják a moll-módú darabokat, amelyeknek a♭ a tonika az enharmonikus hangnemében, a gisz-mollban, amelynek egyszerűbb a hangnemjegye.
K: Hogyan lehet egy f-et "asz-moll" basszus kulcskulccsal jelezni ?
V: Egyes kottákban az F-et "asz-moll" basszus kulcskulcsos kulcsjelzéssel lehet jelezni, ha a flat jelet a második sorba helyezzük.
Keres