A gisz-moll egy moll skála, amelynek alaphangja a g♯. A tónuskészlet (természetes formában) a következő: gisz, aisz, H, cisz, disz, e, fisz, gisz (angol jelöléssel: G♯, A♯, B, C♯, D♯, E, F♯, G♯).
Előjelek és skálaváltozatok
A hangjegye (a kulcs előjelei) öt kereszt: F♯, C♯, G♯, D♯ és A♯. A gisz-mollnak, mint minden mollnak, több megjelenési formája van:
- Természetes moll: G♯ A♯ B C♯ D♯ E F♯ G♯
- Harmonikus moll: a hetedik fokot megemelik: G♯ A♯ B C♯ D♯ E F𝄪 G♯ — az emelés jelölésére duplakeresztet használunk (
), azaz F♯ → F𝄪 (Fx). - Dallami moll: felmenetben a hatodikat és a hetediket megemelik (G♯ A♯ B C♯ D♯ E♯ F𝄪 G♯), leszálláskor általában visszatér a természetes mollhoz (G♯ F♯ E D♯ C♯ B A♯ G♯).
Kapcsolatok és elnevezések
A Relatív dúrja a H-dúr (a nemzetközi jelölésben B-dúrnak felel meg). Egyéb kapcsolódó hangnemek: a gisz-moll enharmonikus párja az A♭-moll (asz-moll), amelyet egyes kiadások és átiratok előnyben részesítenek a könnyebb kottaírás érdekében.
Használat és kottaírási gyakorlat
A gisz-moll ritkábban fordul elő zenekari zenében elsősorban azért, mert a sok kereszt és az esetleges duplajelek nehezítik a kottaírást és az olvasást; jellemzően modulációra vagy rövid átváltozásokra használják. Viszonylag gyakori a billentyűs repertoárban: például Szkrjabin és más romantikus/szimbolista zongoraművekben többször előfordul.
A zongoramuzsika hangszerelésénél (amikor egy zongoraművet zenekarra írnak át) gyakran a kottaírók egyszerűbb, átláthatóbb hangnemet választanak (pl. átszabják g-mollra, a-mollra vagy az enharmonikus megfelelőre), de ha valóban gisz-mollban marad a koncerthangnem, akkor a szólamok transzponálásánál és a fúvósok számára történő átírásnál különös figyelemmel kell eljárni. A transzponálásnál a hangszer típusa határozza meg, hogy melyik írásmód a legpraktikusabb; sok esetben az átiratot olyan kulcsra vagy enharmonikus formára írják át, amely kevesebb előjelet és duplajeleket igényel.
A hangszerekhez és kiadói gyakorlatokhoz kapcsolódó transzponálás részleteit és szabályait átíróként vagy karmesterként mindig ellenőrizni kell, mert a gyakorlatban különböző megoldások fordulhatnak elő (transzponálják).
Kottázási megjegyzések
A gisz-mollnál gyakran találkozunk előjelek, ideiglenes kereszt- és duplakereszt-jelölések alkalmazásával; a szerkesztők néha az enharmonikus átírást választják a jobb olvashatóság miatt. Néhány régebbi vagy speciális kiadásban a basszuskulcs és más kulcsok jelölését eltérően helyezik el, így előfordulhat, hogy a hangok vonalra vagy sorközi elhelyezése nem a mai konvencióknak teljesen megfelelő — ilyen esetekben a kottaíró megjegyzéseit és az eredeti kiadás magyarázatait érdemes figyelembe venni.
