Gustav Mahler (1860–1911) — cseh–osztrák zeneszerző és karmester

Gyermekkor

Gustav Mahler 1860. július 7-én született zsidó családban. Ő volt a második a 12 gyermek közül, és az első a hat közül, aki túlélte a gyermekkort és felnőtté vált. Apja keményen dolgozott, hogy felépítse vállalkozását. Egy szeszfőzde és hét kocsma volt a tulajdonában Iglau városában, ahová a család ősszel költözött. 1860. Ott sokféle zenét hallott: katonazenét, népzenét és különböző műzenéket. Megtanult zongorázni, és nyilvánosan fellépett 1870 és elkezdett komponálni.

1875-ben a bécsi konzervatóriumba ment tanulni. Egy idő után abbahagyta a zongoratanulást, és a zeneszerzésre és a karmesterségre koncentrált. Nagyon érdekelték Wagner filozófiáról és politikáról alkotott elképzelései, ezért a bécsi egyetemen filozófiát tanult. Tanítással kezdett némi pénzt keresni. Első jelentős kompozíciója a Das klagende Lied című kantáta volt.

Korai karrier

Mahler első karmesteri állása a felső-ausztriai Bad Hallban volt. Az ottani kis operatársulat nem volt túl jó, és a zene, amit énekeltek, csak könnyű operett volt. Mahler hamarosan talált egy másik állást Laibachban (ma Ljubljana). Ott jobb zenét énekeltek, de csak egy évig maradt. A következő állása Olmützben (ma Olomouc) volt. Az éneklés színvonala nem volt túl jó, de Mahler nagyon szigorú volt. Bár az énekesek eleinte nem szerették őt, segített nekik, hogy jobbá váljanak. Aztán Kasselben kapott állást, de ott sok operettet kellett vezényelnie. Boldogtalan szerelmi viszonya volt az egyik énekesnővel. Ez inspirálta arra, hogy megírja a Lieder eines fahrenden Gesellen című zenekari dalgyűjteményt, és elkezdte első szimfóniáját.

A  oldalon. 1885 Prágában kapott karmesteri állást. Először vezényelhetett olyan műveket, amelyekkel később híressé vált: Mozart és Wagner operáit, valamint Beethoven zenéjét. Mahler azonban összeveszett azokkal, akikkel együtt dolgozott, ezért elhagyta Prágát.

Mahler következő állása Lipcsében volt. A Neues Stadttheater zenekara nagyobb és sokkal jobb volt, mint bármelyik zenekar, amelynek addig dolgozott. Az egyik karmester, aki ott dolgozott, Arthur Nikisch volt. Ő nagyon híres volt, és a fiatal Mahlert gyakran kritizálták, mert nagyon különbözött Nikischtől és attól, ahogyan vezényelt. Amikor Nikisch beteg volt, Mahler vezényelte a Die Walkür és a Siegfriedet. Ez segített neki megmutatni, hogy nagyszerű karmester. Megismerkedett Carl Maria von Weber zeneszerző unokájával, aki vázlatokat adott neki a Die Drei Pintos című operához, amelyet Weber befejezetlenül hagyott. A vázlatokat nagyon nehéz volt elolvasni, de Mahler mégis befejezte az operát, és előadta. Saját kompozícióin is dolgozott, és megismerkedett Richard Strauss-szal, akivel haláláig szoros barátságban maradt.

Felemelkedő hírnév: Budapest és Hamburg

A  oldalon. 1888 Mahler a Budapesti Királyi Operaházban kapott állást. Bár ez egy jó színház volt, anyagi gondokkal küzdöttek. A magyarok azt akarták, hogy Mahler magyar nemzeti operát csináljon belőle, minél több magyar énekes felhasználásával. Azonban nem sok jó magyar énekes volt. Az operatársulat nem szerette a német operákat, inkább a könnyű operát és a balettet részesítette előnyben. Nem sok ideje volt komponálni, mert túlságosan lefoglalták az adminisztratív munkák. Ezért elhagyta Budapestet. Ekkorra már mindkét szülője meghalt.

1891-1897 között Mahler Hamburgban volt karmesteri állásban. Itt nemzetközi színvonalú operatársulat működött. Mahler hamarosan világhírűvé vált. Számos operát és zenekari koncertet vezényelt. Londonban vezényelt 1892 és újra meghívták, de nem fogadta el, mert időt akart a komponálásra. A nyári hónapokat zeneszerzéssel töltötte, zenéit rövid partitúrában írta le (a hangszerelést nem mutatta meg), és a színházi szezonban átdolgozta és hangszerelte azokat. Második szimfóniájának berlini bemutatója a 1895 hatalmas sikert aratott.

Szülei halála óta Mahler két nővérét támogatta. Testvérét, Ottót is arra bátorította, hogy zenész legyen, de Otto öngyilkos lett. Mahler továbbra is támogatta két nővérét, amíg azok férjhez nem mentek két híres testvéréhez: Eduard és Arnold Rosé 1898 és 1902.

Mahler kezdett nagyon híres lenni. A  oldalon 1897 turnéra ment Moszkvába, Münchenbe és Budapestre. Nagyon szeretett volna azonban Bécsben elhelyezkedni, de mivel zsidó volt, nagyon nehéz lett volna ott munkát találnia, ezért római katolikus lett. Nem sokkal később Kapellmeister lett Bécsben.

Bécs 1897-1907

Bécsben Mahler hamarosan híres lett Wagner és Mozart vezényléséről. Első és Harmadik szimfóniájának kiadását barátja, Guido Adler fizette. Mahler váltotta Hans Richtert a Filharmóniai Koncertek karmestereként. Mahler nagyobb közönséget vonzott, de nézeteltérései voltak a játékosokkal. Nem tetszett nekik néhány szokatlan ötlete, és nagyon szigorú volt. Egy betegség után 1901 lemondott. Vett egy házat a karintiai Maierniggben, ahol a nyarakat zeneszerzéssel töltötte. A  oldalon. 1901 beleszeretett Alma Schindlerbe, akinek apja, Anton Schindler híres tájképfestő volt. A nő közel húsz évvel volt fiatalabb Mahlernél. Zeneszerzést tanult, de Mahler rábírta, hogy hagyjon fel a zeneszerzéssel, hogy jó feleségnek szentelhesse magát. Ez meglehetősen megnehezítette a kettejük kapcsolatát. A  honlapon 1910 Mahler felkereste Sigmund Freud pszichoanalitikust. Freud segített neki megérteni nemcsak a házassági problémáit, hanem az alkotói természetét is. Most már mélyebb szerelmet érzett Alma iránt, mint korábban bármikor.

A Hofoperben Mahler sok nagy operát vezényelt, de nem sok újat. Richard Strauss új operáját, a Salomé-t szerette volna vezényelni, de a cenzúra nem engedélyezte a bemutatását. Ennek ellenére Mahler bécsi karmesteri évei nagyon fontosak voltak, mert sok új ötlete volt. Felesége révén sok művésszel találkozott, különösen azokkal, akik a Sezession mozgalomhoz kapcsolódtak. Egyikük, Alfred Roller tervezte a díszleteket a Trisztán és Izolda új produkciójához. Ő lett Mahler vezető díszlettervezője. Mahler végre szorosan együtt dolgozhatott valakivel, aki osztotta nézeteit. Számos operát vittek színre együtt: Fideleo, Don Giovanni , Die Entführung aus dem Serail, Le Nozze di Figaro, Die Zauberflöte és Iphigénie en Aulide.

Mahler sokkal nagyobb biztonságban érezte magát most, hogy megnősült. Ez kreatívabbá tette. A nyolcadik szimfóniáját nagyon gyorsan megkomponálta. Hatalmas zenekarra és kórusra van szüksége, ezért is nevezik gyakran "Ezer szimfóniának". Mahler úgy gondolta, hogy ez a legjobb műve.

Mahler soha nem lett tanár, de sok bátorítást adott olyan fiatal zeneszerzőknek, mint Arnold Schönberg, Alban Berg, Anton Webern és Alexander Zemlinsky. Bécsben azonban voltak olyan zenekritikusok, akik zsidóellenesek voltak, és megnehezítették a dolgát. A  honlapon 1907 idősebbik lánya, Maria skarlátban meghalt. További rossz hírek következtek, amikor Mahlernél szívbetegséget állapítottak meg. Az orvos azt mondta, hogy fel kell hagynia kedvenc időtöltéseivel: a sétákkal, a kerékpározással és az úszással. Mahler rengeteget tett Bécs kulturális életéért, de úgy döntött, itt az ideje, hogy távozzon. Utoljára a második szimfóniáját vezényelte Bécsben.

Utolsó évek: New York és Európa

Mahlert meghívták Amerikába, hogy vezényeljen a New York-i Metropolitan Operában. Ez nagyon különbözött attól, amit Európában megszokott. Ahelyett, hogy egy csapatban együtt dolgozó énekesekkel dolgozott volna, a Metropolitan Opera operáit nagy operasztárok énekelték. Mahler nem próbált ezen változtatni. Még abba is beleegyezett, hogy a Wagner-operákat megkurtítsák. Aztán meghívták a New York-i Filharmonikusok karmesterének, ezért lemondott a Metropolitanről. Utoljára vendégművészként vezényelt ott.

A  oldalon. 1909 befejezte kilencedik szimfóniáját. Nagyon elfoglalt volt, amikor Európában vezényelt. 1911 januárjában New Yorkban vezényelte a Negyedik szimfóniát. Aztán megbetegedett, és úgy döntött, hogy Bécsbe megy. Május 12-én érkezett oda, de néhány héttel később, 50 éves korában meghalt.

Mahler egyike volt az utolsó olyan zeneszerzőknek, akik a nagy német és osztrák zenei hagyományhoz tartoztak. Bár sok német zeneszerző írt már nagy szimfóniákat (pl. Beethoven), Mahler valami új mondanivalót talált a zenéjében. Szimfóniáiban gyakran hosszú dallamok vannak, és a népdalokat, valamint új hangokat használ a zenekarban. Mahler élete nagy részében színházban dolgozott, és ez hatással van zenei nyelvezetére. Jó példa erre a 4. szimfónia, amely a vidám G-dúr hangnemben kezdődik, ahol a zene a korai életet írja le, de E-dúrban fejeződik be, ahol a szoprán szólista a mennyei örömökről énekel.

Mahlert nagyon érdekelte a német népdal, és több zenekari dalt is komponált. A Des Knaben Wunderhorn (A fiú varázskürtje) című gyűjteményből vett verseket. Ezek a dalok eredetileg középkoriak voltak, de Mahler a saját személyiségén keresztül értelmezve egészen más érzést keltett bennük. A dalok nyelvezete hallható szimfóniáiban, amelyek közül négyben (2., 3., 4. és 8. sz.) éneket használ. Kilenc szimfóniát írt, és elkezdte a tizediket, de meghalt, mielőtt befejezte volna.

Mahler nagyszerű hangszerelő volt. Néhány későbbi művéhez nagyon nagy zenekarra van szükség. Gyakran használt szokatlan effektusokat, például az I. szimfóniában van egy nagyon magas hangokat játszó nagybőgőszóló, amelyet timpani kísér.

A Das Lied von der Erde (A Föld dala) című zenekari dalai olyanok, mint egy szimfónia, de ő nem nevezte szimfóniának. Ennek babonás okai voltak: több nagy zeneszerző, köztük Beethoven, kilenc szimfóniát írt, majd meghalt.

Mahler karmesterként óriási hatással volt az európai zenei életre. Gyakran vezényelte saját műveit. Amikor más zeneszerzők műveit vezényelte, azt saját elképzelései szerint játszotta. Még Beethoven egyes műveinek hangszerelésén is változtatott. Nem az a fajta karmester volt, aki megpróbálta a zenét a lehető legközelebb hozni ahhoz, amit a zeneszerző akart. Mindig azt akarta, hogy a zene nagyon tisztán szóljon.