A C♯-dúr (vagy Cisz-dúr) egy C♯-alapú dúr skála. A hangnemben hét dúr van. A Cisz-dúr hangnem jelölésekor a hangnem-kulcsban hét kereszt (fiszek) szerepel: F♯, C♯, G♯, D♯, A♯, E♯ és B♯ (magyar elnevezéssel: fisz, cisz, gisz, disz, aisz, eisz, hisz).

Skála és fokok

A C♯-dúr skála hangjai (fokai) lejegyzés szerint:

  • C♯ – tonika (I)
  • D♯ – szupertonika (II)
  • E♯ – mediáns (III) (E♯ hang elnevezése azért fontos, hogy megmaradjon a skála helyes hangrendi leírása)
  • F♯ – szubdomináns (IV)
  • G♯ – domináns (V)
  • A♯ – szubmediáns (VI)
  • B♯ – vezetőhang (VII)
  • C♯ – oktáva

Így a skála hangjai sorban: C♯, D♯, E♯, F♯, G♯, A♯, B♯, C♯. Bár hangzásukban E♯ = F és B♯ = C, írásban E♯-ként és B♯-ként szerepelnek a tiszta dúr felépítés miatt.

Akkordok a hangnemben

A skála fokaira épített alaptriádok (háromhangzatok):

  • I — C♯ nagy (C♯)
  • II — D♯ kismoll (D♯m)
  • III — E♯ kismoll (E♯m)
  • IV — F♯ nagy (F♯)
  • V — G♯ nagy (G♯)
  • VI — A♯ kismoll (A♯m)
  • VII — B♯ csökkentett (B♯°)

Hétfokú (szépített) akkordoknál például a I7 = C♯maj7, a V7 = G♯7 stb. Az E♯m és B♯° jelöléseket az írásmód következetessége indokolja, habár hallásra E♯m olyan, mint Fm, B♯° pedig mint C°.

Relációk, enharmonikus megfelelő

Relatív mollja az a♯moll, párhuzamos mollja pedig a c♯moll. Enharmonikus megfelelője a D♭-dúr (Desz-dúr), amelyet gyakran előnyben részesítenek a zeneszerzők és karmesterek, mert abban csak öt b (bes, es, as, des, ges) szerepel a hangnem-kulcsban, tehát egyszerűbb az írásmód és az olvashatóság.

Hangszeres megfontolások

Amikor a hárfa Cisz-dúrra van hangolva, akkor minden pedál a legalsó pozícióban van. Mivel így az összes húr rövidebbé válik, kevésbé rezonál, ezért a C♯-dúr különösen a pedálhárfán kevésbé előnyös karakterű lehet. Hegedűsök, fúvósok és vokális szólamok számára sem mindig praktikus a nagy számú kereszt használata. A zongorán és általában a temperamentumok használatánál viszont minden hangnem elérhető; az egyenlő temperálás miatt a Cisz-dúr nem különbözik hangzásban más kulcsoktól, csak az írásmód nehezebb.

Gyakorlati megjegyzések és irodalmi példák

A legtöbb zeneszerző inkább az enharmonikus egyenértékű Desz-dúr hangnemet használja, mivel abban csak öt fisz van. Johann Sebastian Bach azonban valójában a Cisz-dúrt választotta a 3. Prelúdium és fúga számára a Jól temperált zongora mindkét könyvében. Liszt Ferenc a 6. Magyar rapszódiában a darab elején a Desz-dúrról Cisz-dúrra változtatja a hangnemet. Maurice Ravel a Gaspard de la nuit című zongoraszvitjének Ondine című darabjában a Cisz-dúr hangnemet használta tonikaként.

Louis Vierne a Messe solennelle utolsó darabjában a Cisz-dúrt használta.

Összefoglalás

A C♯-dúr ritkábban választott hangnem a gyakorlati írásmód és olvashatóság miatt, azonban zenetörténeti és hangszeres példákban világosan megjelenik. Elméletileg és temperezésben teljes értékű, jellegzetessége a hét kereszt a kulcsjelben, valamint az E♯ és B♯ használata a skála következetes felépítéséhez.