Moll skála: definíció, felépítés és típusok (természetes, harmonikus, melodikus)

Moll skála: átfogó definíció, felépítés és típusok (természetes, harmonikus, melodikus) — magyarázatok, példák és gyakorlati tippek zenészeknek.

A zeneelméletben a moll skála minden olyan skála, amely legalább három skálafokozatból áll: a tonika, a tonika feletti kis terc és a tonika feletti tökéletes kvint. Ezek együtt alkotják a moll hármashangzatot. Ide tartozik számos skála és módusz, például a dór módusz és a fríg módusz.

Miért „moll”? — hangulat és reláció a dúrral

Egyszerűen fogalmazva, a moll skála általában kevésbé világos, „szomorúbb” vagy komorabb hangzású, mint a dúr. Ez persze kontextusfüggő: egy dúr és egy moll skála együtt hallva a különbség kevésbé drámai. A moll skála általában a hozzá tartozó dúr skála hatodik hangján (a relatív mollon) kezdődik: például az A-moll relatív dúrja a C-dúr, mert C-dúr skálájának hatodik hangja A.

Felépítés és intervallumok

A moll skálát legegyszerűbben intervallummintával írhatjuk le. A természetes moll (natural minor) intervallum-sémája fél- és egész lépésekben (szemintonokban):

• 2 — 1 — 2 — 2 — 1 — 2 — 2 (egész, fél, egész, egész, fél, egész, egész)

Ez az elrendezés adja az alap „moll” hangzást: a tonikát követő kis terc (kicsit lefelé hangzó) és a tiszta kvint jelenlétét.

Példa: A-moll

Természetes A-moll skála: A — B — C — D — E — F — G — A

Intervallumok: A–B (egész), B–C (fél), C–D (egész), D–E (egész), E–F (fél), F–G (egész), G–A (egész).

Természetes, harmonikus és melódikus moll

• Természetes moll (natural minor): a fent megadott alapminta. Néhány hagyományos dallamban és modulációban használják.
• Harmonikus moll (harmonic minor): a természetes mollhoz képest megemelik a hetedik fokot, hogy erős vezetőhang (leading tone) jöjjön létre a tonika felé. Ez a módosítás gyakori a harmóniában, mert a V fokból származó Domináns (V) akkord így nagyobb erejű, vezető jellegű lesz. Példa A-harmonikus mollra: A — B — C — D — E — F — G# — A. Megjegyzés: a 6–7. fok között gyakran hallható egy nagyobb (1+2) intervallum (augmentált másod), ami jellegzetes „keleti” vagy egzotikus színt adhat.
• Melodikus moll (melodic minor): klasszikus elméletben az emelkedő és ereszkedő irány más: felmenőben megemelik a 6. és 7. fokot (hogy simább, lépcsőzetesebb vezetést kapjunk), lesüllyedőben visszatér a természetes mollhoz. Példa A-melódikus mollra:
  • felmenő: A — B — C — D — E — F# — G# — A
  • lesmenő: A — G — F — E — D — C — B — A (vagy egyszerűen a természetes moll)

A skálából képződő akkordok (triádok) — rövid áttekintés

Ha triádokat építünk a természetes moll fokaira (A példán keresztül), a tipikus akkordminőségek:

• i — moll (pl. A–C–E)
• ii° — csökkentett (pl. B–D–F)
• III — dúr (pl. C–E–G)
• iv — moll (pl. D–F–A)
• v — moll (pl. E–G–B) (a hangszerkesztés és hagyomány függvényében gyakran V (nagy) akkordot használunk a vezetőhang miatt, ezért a harmonikus mollban gyakori a V-domináns)
• VI — dúr (pl. F–A–C)
• VII — dúr (pl. G–B–D) a természetes mollban; a harmonikus mollban a VII fok gyakran csökkentett vagy módosul

Harmonikus mollban megjelenik a nagy V és a csökkentett vii° (pl. G#–B–D), ami erősebb tonikai visszatérést segít elő.

Móduszok — dór és fríg példák

A moll-kategóriába tartozó móduszok közül gyakoriak a dór módusz és a fríg módusz. Röviden:

• Dór: hasonlít a természetes mollhoz, de a 6. fok magasabb (pl. D dór: D—E—F—G—A—B—C—D). Hangzása kevésbé „melankolikus”, inkább „modal jazz” és népzeneszerű.
• Fríg: jellegzetes a kis második (b2), ami erősen sötét, exotikus jelleget ad (pl. E fríg: E—F—G—A—B—C—D—E).

Gyakorlati megjegyzések és használat

• Moll skálákat gyakran használják balladákban, lassabb műfajokban, filmzenében és olyan helyeken, ahol melankolikus, feszültséggel teli vagy éppen misztikus hangulatot szeretnének kelteni.
• A harmonikus moll különösen hasznos harmóniai funkciók létrehozására (domináns — tonika viszony erősítése), míg a melódikus moll a dallami mozgás simítására alkalmas (különösen klasszikus dallamírásban).
• A modalitás (dór, fríg stb.) és a moll változatok közötti választás nagymértékben a zenei stílustól és a kívánt színektől függ.

Összefoglalva: a „moll” több rokon, de eltérő típusú skálát foglal magában. A természetes, harmonikus és melódikus moll különböző célt szolgálnak a dallam- és harmóniatervezésben, míg a móduszok (például dór és fríg) további színárnyalatokat adnak a moll-hangzásnak.

Kulcsaláírások keresése

Az azonos hangnemű dúr és moll hangnemeket relatívnak nevezzük; így a C-dúr az a-moll relatív dúrja, a c-moll pedig az E-dúr relatív mollja♭. A relatív dúr a moll tonikája fölött egy moll terccel van. Mivel például a G-dúr kulcsjegyében van egy dúr (ennek megtalálását lásd a dúr skáláknál), a relatív moll, az e-moll kulcsjegyében is van egy dúr.

A zenét lehet enharmonikus skálában is írni (pl. A-dúr, amelynek csak négy flat van a kulcsjegyében, szemben a G-dúrhoz szükséges nyolc szúrral). A következők az enharmonikus megfelelők:

Key Sig.		Dúr skála		Moll skála
5♯/7♭		B/C♭ major		g♯/a♭ moll
6♯/6♭		F♯/G♭ major		d♯/e♭ moll
7♯/5♭		C♯/D♭ major		a♯/b♭ moll

Ötödök köre, amely a dúr és moll hangnemeket és azok előjegyzéseit mutatja

Kérdések és válaszok

K: Mi az a moll skála a zeneelméletben?

K: Milyen fél- és egész lépésekből álló mintát használnak a természetes moll skála felépítéséhez?

K: Melyik hangtól kezdődik a természetes moll skála?

K: Milyen példák vannak olyan skálákra és móduszokra, amelyek a moll hármashangzatot tartalmazzák?

K: Hogyan írná le a moll skála hangsorozatának jellegét?

K: Melyik moll skálák a leggyakoribbak a nyugati zenében?

K: Hogyan hangzik egy moll skála a dúr skálához képest?

Keresés betűvel