Anton Bruckner (1824–1896) – osztrák zeneszerző és orgonista (9 szimfónia)
Anton Bruckner (született Ansfelden, Ausztria, 1824. szeptember 4. - meghalt Bécs, 1896. október 11.) osztrák zeneszerző. Különösen kilenc szimfóniájáról híres. Mindegyik nagyon hosszú, és késő romantikus stílusban íródott nagyzenekarra. Orgonista és tanár is volt.
Életrajzi vázlat
Anton Bruckner vidéki paraszti családból származott; fiatal korában zenét és orgonajátékot tanult. Pályafutását orgonistaként kezdte, majd a későbbi években a bécsi zenei élet központjába került, ahol tanárként és zeneszerzőként egyaránt tevékenykedett. Élete során sokáig elszigetelten, vallásos szellemben alkotott; zenei világát a katolikus egyházi zene, a kontrapunkt és a nagyformátumú, monumentális formálás jellemezte.
Zenei stílus és jellemzők
Bruckner zenéje monumentális szerkezetekre és gazdag harmóniavilágra épül. Jellemzői:
- Nagy lépték: szimfóniái hosszúak, tágasak, sokszor liturgikus hatást keltő, fokozatosan felépülő nagy ívekkel.
- Kontrapunktikus gondolkodás: a korábbi egyházi kompozíciós hagyományok, különösen a fúga és a polifónia beépülnek műveibe.
- Orgonikus textúra: orgonistaként szerzett tapasztalata a hangzás masszív, vastag, gyakran rétegzett koriadásában mutatkozik meg.
- Dinamikai fokozások és grandiózus csúcspontok: mély csendekből nagy, brasszene által dominált katartikus tetőpontokba vezet.
- Vallásos hangvétel és spirituális mélység: sok művében érződik a transzcendencia keresése.
A kilenc szimfónia
Bruckner kilenc szimfóniája a zenetörténet egyik meghatározó öröksége. Rövid áttekintés (a művek hangneme és néhány jellemző):
- I. szimfónia (C-moll) – korai nagyforma-kísérlet, több változatban is fennmaradt.
- II. szimfónia (C-moll) – előrehaladottabb harmóniákkal és tágabb formaérzékkel.
- III. szimfónia (D-moll) – Wagner hatása érezhető; több átdolgozáson is átesett.
- IV. szimfónia (Esz-dúr, „Romantikus”) – lírai és epikus elemeket egyaránt tartalmaz.
- V. szimfónia (B-dúr) – erősen kontrapunktikus, építkezése rendkívül gondosan kidolgozott.
- VI. szimfónia (A-dúr) – világosabb, klasszikusabb vonásokkal és kifinomult harmóniákkal.
- VII. szimfónia (E-dúr) – talán legismertebb darabja; Wagner tiszteletére és támogatásával kapcsolódik karrierjének fordulópontjaihoz.
- VIII. szimfónia (C-moll) – monumentális, gyakran a legünnepeltebb és legnagyobb léptékű műveként említik.
- IX. szimfónia (D-moll) – befejezetlen; Bruckner három tételt hagyott készre, a zárótételből csak részletek maradtak.
Fontos megjegyezni, hogy Bruckner gyakran átdolgozta szimfóniáit több változatban. Ezek a revíziók és szerkesztések a későbbi előadások és kiadások körül hosszú vitákat eredményeztek; a 20. század folyamán megjelentek kritikai kiadások, amelyek a forráselemeket igyekeztek tisztázni.
Egyéb művek
Bruckner nemcsak szimfóniákat írt; jelentős egyházzenei munkássága is van. Komponált mise- és motetták nagy számát, valamint orgonadarabokat és egyéb kórusműveket. Ezekben a darabokban ugyanaz a vallásos áhítat és polifonikus gondolkodás érződik, mint szimfóniáiban.
Visszhang, kritika és örökség
Bruckner életében vegyes fogadtatásban részesült: voltak lelkes támogatói (különösen azok, akik Wagner és a késő romantika új irányzatait követték), ugyanakkor erős kritika is érte részben szélsőséges formai megoldásai és szerkezetének szokatlansága miatt. Műveinek igazi, széleskörű elismerése és elterjedése a 20. század második felére tehető, amikor a karmesterek és felvételek hozzájárultak Bruckner szimfóniáinak általános elfogadásához.
Ma Bruckner művei rendszeresen szerepelnek a koncertek repertoárjában, és számos fesztivál, koncertterem és intézmény (például a linzi Brucknerhaus és a Bruckner-fesztivál) őrzi emlékét. Sok zeneszerzőt és karmestert inspirált, és a szimfonikus zene XX. századi fejlődésére is hatással volt.
Mit érdemes hallgatni
A kezdők gyakran a VII. vagy a IV. szimfóniával ismerkednek először, de a VIII. és a IX. darabok is alapvető élményt nyújtanak Bruckner monumentális stílusából. Érdemes figyelni a változatos kiadásokat és interpretációkat, mert a művek különböző szerkesztett változatai eltérő előadói megközelítéseket eredményeznek.
Összefoglalva: Anton Bruckner a késő romantika egyik legnagyobb szimfonikus építésze volt: tág formáin, mély vallásos érzésén és kontrasztos, monumentális hangzásán keresztül maradandó hatást gyakorolt a zenetörténetre.
Life
Bruckner apja orgonista és iskolamester volt egy kis ausztriai faluban. Bruckner már négyéves korában megmutatkozott zenei tehetsége. Apró hegedűjén énekdallamokat játszott, majd a családi spinéten megtalálta a hozzájuk tartozó akkordokat. Tízéves korában néha már a falu orgonáján játszott az istentiszteleteken. Apja 1837-ben bekövetkezett halála után a Szent Flórián kolostori iskola kóristafiúja lett, ahol 1848-ban az apátsági templom orgonistája lett. Ebben az időben kezdett el komponálni, és megírta d-moll Requiemjét. Kedvelte Schubert és Mendelssohn zenéjét, és ezek hatással voltak a komponálásra.
Bár boldog volt a Szent Flóriánban, a barátai azt mondták neki, hogy jobb munkát kellene keresnie. Rávették, hogy jelentkezzen a linzi székesegyház orgonistájának állására, amit könnyedén meg is kapott. Közben igyekezett többet tanulni a harmóniáról, és egy híres tanárnál, Simon Sechternél vett részt tanfolyamon. Ezután Otto Kitzler tanárnál vett részt egy hangszerelési kurzuson. Nagyon kezdte érdekelni a romantikus zeneszerzők, mint Liszt, Berlioz és különösen Wagner zenéje. 1864-ben megírta a d-moll misét kórusra és zenekarra, amelyen egyértelműen látszik Wagner hatása. 1866-ban fejezte be kilenc szimfóniája közül az elsőt. Írt néhány nagyon szép motettát is, amelyek a 19. század legjobb, római katolikus egyház számára írt zenéi közé tartoznak.
1866-ban három hónapot töltött szanatóriumban egy idegösszeomlást követően. Későbbi éveiben gyakran szenvedett depressziótól.
1868-ban a bécsi konzervatórium professzora lett, ahol harmóniát és ellenpontot tanított. Ez kiváló állás volt. Élete utolsó 25 évét a tanítással és szimfóniáinak komponálásával töltötte. Emellett utazgatott, és orgonakoncerteket adott a párizsi Notre Dame-ban, valamint a londoni Royal Albert Hallban és a Crystal Palace-ban.
Zenéje a maga korában nagyon modern volt, és egyeseknek, köztük a híres zenekritikusnak, Eduard Hanslicknak nem tetszett. Hanslick azt mondta, hogy Bruckner úgy komponált, mint Wagner, de bár Bruckner Wagnertől tanult, nem egyszerűen másolta őt. Bruckner zenéje saját erős személyiségét mutatja. Hanslick, aki Brahms szimfóniáit részesítette előnyben, sokat ártott Brucknernek azzal, hogy rossz kritikákat írt a zenéjéről. Ő volt a bécsi egyetem zenei tanszékének dékánja, és nem akarta, hogy Brucknert kinevezzék az egyetem oktatójává. Bruckner azonban 1875-ben mégis megkapta ezt az állást. Egyre híresebb lett, különösen azután, hogy a nagy karmester, Arthur Nikisch vezényelte a 7. szimfónia első előadását a lipcsei Gewandhausban 1884-ben. Számos kitüntetést kapott. Halálakor még nem fejezte be a 9. szimfóniáját. Szent Flóriánban temették el.
Személyiség
Bruckner mindig is egyszerű ember maradt, aki úgy öltözködött és viselkedett, mint egy kis falubeli. Soha nem érezte magát nagyon magabiztosnak, és mindig azt kérdezte másoktól, hogy elég jó-e a munkájához. Soha nem ment férjhez, és soha nem volt rendes kapcsolata senkivel, bár több fiatal nőbe is beleszeretett.
Zene és teljesítmény
Bruckner szimfóniái csodálatos képességet mutatnak arra, hogy az ötleteket lassan, hosszú időn keresztül fejlessze. A lassú tételek némelyike mintegy 30 percig tart. Zenéje az orgonamuzsikához hasonlóan szakaszosan épül fel a nagy csúcspontokig. Scherzói (harmadik tételek) dallamos tánctételek, amelyek gyakran vidéki táncokra emlékeztetnek. Zenéje nagy harmonikus és polifonikus képességekről tanúskodik. Bruckner gyakran végzett átdolgozásokat (változtatásokat) zenéjén. Ez ma gyakran problémát jelent a karmesterek számára, mivel el kell dönteniük, hogy melyik változatot használják. Sok zenész úgy véli, hogy gyakran Bruckner első változatai voltak a legjobbak. Az átdolgozások gyakran vágások voltak, hogy a szimfóniát rövidebbé tegyék, hogy a zenekarok szívesebben játsszák, de a vágások elrontják a zene áramlását. Manapság Brucknert a szimfóniák egyik legnagyobb szerzőjeként, valamint a kórusmuzsika nagyszerű komponistájaként ismerjük el.
Kérdések és válaszok
K: Ki az az Anton Bruckner?
V: Anton Bruckner osztrák zeneszerző, orgonaművész és tanár.
K: Miről híres Anton Bruckner?
V: Anton Bruckner különösen kilenc szimfóniájáról híres.
K: Hogyan jellemezné Anton Bruckner szimfóniáit?
V: Anton Bruckner szimfóniái nagyon hosszúak, és késő romantikus stílusban íródtak nagy zenekarra.
K: Milyen más szerepei voltak Anton Brucknernek a zeneszerzőségen kívül?
V: Anton Bruckner orgonista és tanár is volt.
K: Mikor és hol született Anton Bruckner?
V: Anton Bruckner 1824. szeptember 4-én született az ausztriai Ansfeldenben.
K: Mikor és hol halt meg Anton Bruckner?
V: Anton Bruckner 1896. október 11-én halt meg Bécsben.
K: Hány szimfóniát írt Anton Bruckner?
V: Anton Bruckner kilenc szimfóniát írt.
