A Gisz-dúr a Gisz hangon alapuló dúr skála. Elméletileg a Gisz-dúr skála hangjai: Gisz, Aisz, Hisz, Cisz, Disz, Eisz, F𝄪 (F dupla-kereszt), majd visszatérve Gisz. Ennek következtében a hangnem lejegyzésekor a kulcskép elméletileg hat keresztet tartalmazna (F#, C#, G#, D#, A#, E#), de a hetedik fokot F dupla-keresztként (F𝄪 vagy F##) kell jelölni, ezért a Gisz-dúr ritkán használt „teoretikus” hangnem.

Skála és alapakkordok

  • Skála (fokok): Gisz — Aisz — Hisz — Cisz — Disz — Eisz — F𝄪 — Gisz.
  • Tónika (I): Gisz — Hisz — Disz (G♯–B♯–D♯). (Megjegyzés: B♯ jelölése Hisz a magyar hagyományban.)
  • Szubdomináns (IV): Cisz — Eisz — Gisz.
  • Domináns (V): Disz — F𝄪 — Aisz (a domináns akkordban megjelenik a dupla kereszt).
  • Relatív moll: Eisz-moll (E# moll) — elméletileg Eisz-moll, ami enharmonikus megfelelője az F-mollnak.
  • Párhuzamos moll: Gisz-moll (gisz-moll).

Írásmód és gyakorlati megfontolások

Gyakorlatban a Gisz-dúrt általában az Asz-dúr (A♭-dur) enharmonikus megfelelőjeként jegyzik le, mert az Asz-dúr egyszerűbb kulcsképet (kevesebb balesetet) igényel. A Gisz-dúr pontos lejegyzése sok dupla-keresztet és ritkábban használt jelölést von maga után, ezért zeneszerzők és kiadók általában az Asz-dúr változatot részesítik előnyben a könnyebb olvashatóság miatt.

Zenei példák és előfordulás

Bár ritka, a Gisz-dúr előfordul rövid modulációkban és elméleti elemzésekben. Például bizonyos művek másodlagos hangterjedelemként vagy moduláció során visszatérő részleteiben jelenik meg: a Bach Jól temperált klavír (Well-Tempered Clavier) 1. könyvének egyes darabjaiban előfordulhatnak ilyen enharmonikus átváltások (például a Cisz-dúr prelúdium és fúga kontrasztjaiban, illetve ugyanebből a sorozatból a gisz-moll prelúdium és fúga zárásában is találkozhatunk pikárd terces megoldásokkal). Ugyancsak előfordul röviden más romantikus művekben; például Chopin egyes cisz-moll noktürnjeiben felbukkanhat a Gisz-dúr mint átmeneti hangnem.

Hasznos megjegyzés: ha gyakorlati lejegyzésről vagy előadásról van szó, érdemes mindig megfontolni az enharmonikus egyszerűsítést (Gisz-dúr → Asz-dúr), kivéve ha az adott elméleti célból vagy szerzői utasítás miatt a pontos Gisz-dúr jelölés szükséges.