British Museum

Történelem

A British Museum története Hans Sloane ír származású brit fizikussal kezdődött, aki 1753-ban, 93 éves korában halt meg. Élete során sok fontos dolgot gyűjtött össze a világ minden tájáról. Amikor meghalt, nem akarta, hogy gyűjteményét felosszák a rokonai között. Gyűjteményét eladta II. György király parlamentjének. A parlament létrehozta a British Museumot, hogy a gyűjteményt őrizze. Haláláig Sloane több mint 80 000 tárgyat gyűjtött össze a világ minden tájáról, többek között Egyiptomból, Görögországból, Rómából és Amerikából. A gyűjtemény főleg könyvekből és kéziratokból állt. Sok fontos régészeti darab is szerepelt benne.

A kormány több lehetséges helyet is megvizsgált az új múzeum építésére, köztük a Buckingham House-t, amelyből később a Buckingham-palota lett. Végül a Montagu House nevű épületre esett a választás. A múzeum 1759. január 15-én nyitotta meg kapuit, bár minden látogatót stewardoknak kellett körbevezetniük. Az évek során a múzeum egyre inkább a történelmi tárgyakra és szobrokra kezdett koncentrálni. Ezért kapták meg 1802-ben III. György királytól a Rosetta-követ. A Rosetta-kő korábban fontos volt a francia történészek számára, akik megpróbálták megérteni az ókori egyiptomiak által írt hieroglifák nyelvét. 1816-ban a múzeum megszerezte az Elgin Marbles-t Thomas Bruce-tól, Elgin 7. grófjától. Elgin néhány évvel korábban a görögországi Athénban található Parthenonból vitte el őket. Sokan nem értettek egyet azzal, ahogyan Elgin elhozta őket Görögországból. Tetteit fosztogatáshoz és vandalizmushoz hasonlították. Az emberek még ma is vitatkoznak erről a kérdésről. 1822-ben III. György király a teljes királyi könyvtárat a múzeumnak adományozta. Ez több mint 65 000 könyvet és röpiratot tartalmazott. 1823-ban az eredeti épületet lebontották, és új épületek építése kezdődött az egyre növekvő gyűjtemény elhelyezésére. A Nemzeti Galéria 1824-es megnyitásakor felszabadult a hely egy része, mivel a múzeum számos festményét és rajzát oda helyezték át.

Új épület és bővítés

A következő években a múzeum gyűjteménye tovább gyarapodott, és egyre több épületet építettek hozzá az új tárgyak elhelyezésére. A British Museum munkatársai olyan fontos felfedezéseket tettek, mint Charles Newton 1857-ben a halikarnasszoszi mauzóleum és 1869-ben az Artemisz-templom. Sok, ezeken a helyszíneken talált tárgyat a múzeumba vittek, ahol azóta is megmaradtak. 1852-ben nyílt meg a British Museum híres kerek olvasóterme. Ebben egyszerre egymillió könyvnek volt elegendő hely. A gyűjtemény egyre nagyobb és nagyobb lett. Végül 1887-ben létrehozták a Természettudományi Múzeumot, amely a múzeum gyűjteményének természeti részeit tartotta. Ez idő tájt helyeztek el először elektromos lámpákat a múzeumban. Ez volt az egyik első nyilvános hely Angliában, ahol ez megtörtént. Az 1900-as évek elején a múzeum igazgatótanácsa megvásárolta a múzeumot körülvevő házakat, mindet lebontotta, és átépítette. 1939-ben, közvetlenül a II. világháború kitörése előtt a múzeum legtöbb kiállítási tárgyát máshová vitték, mert az igazgatók attól tartottak, hogy a nácik a múzeumot is lebombázzák a villámháború alatt. A kiállítási tárgyakat régi londoni metróállomásokon, valamint más helyeken tárolták. Az evakuálás jó ötletnek bizonyult, mivel a múzeum egyes részeit 1940-ben bombák pusztították el.

A modern korba

Az 1950-es évek nagy részét a múzeum bombázás során elpusztult részeinek helyreállításával és az elvitt darabok visszahozatalával töltötték. Ez idő alatt a gyűjtemény folyamatosan gyarapodott, bár a hely lassan elfogyott a behozott könyvek számára. Ennek a problémának a megoldására 1973-ban létrehozták a British Libraryt. 1972-ben a múzeum a kairói múzeumtól kölcsönkapta a Tutanhamon-gyűjteményt. A Tutanhamon kincsei címmel nagyszabású kiállítást rendeztek, amely több mint 1,5 millió embert vonzott. 1998-ban a korábban kihasználatlan központi udvart a Nagy Udvarrá alakították át, amelynek középpontjában az Olvasóterem áll. A Nagy Udvar több mint 2 hektárnyi területet foglal magába. Ezzel ez a legnagyobb fedett nyilvános tér Európában. Ezt 2000 januárjában II. Erzsébet királynő nyitotta meg. Azóta a múzeum inkább a történelemmel kapcsolatos dolgokat gyűjtött össze, mintsem modernebb darabokat. Ma már nagy gyűjteményük van római kori brit, ókori görög és ókori egyiptomi tárgyakból, valamint a világ számos más kultúrájából és korából származó tárgyakból.

A múzeumban kiállított Rosetta-kő 1874-ben.


Az épülő múzeum rajza 1828-ban

Részlegek

Rendkívül nagy mérete miatt a múzeum gyűjteménye több részre, úgynevezett osztályokra oszlik. Az osztályok az évek során többször változtak. Néha összevonták őket, kisebb részlegekre osztották, vagy átnevezték és teljesen megváltoztatták őket.

Ókori Egyiptom és Szudán Tanszék

A British Museums ókori egyiptomi és szudáni részlege az ókori egyiptomi művészet egyik legnagyobb gyűjteménye a világon. Csak a kairói Egyiptomi Múzeumnak van nagyobb gyűjteménye. Ezek az egyiptomi és szudáni történelmet a Kr. e. 10000-től egészen a Kr. u. 12. századig, azaz mintegy 12 000 évnyi időszakot ölelnek fel.

Az egyiptomi részlegben található mintegy 150 tárgy az első gyűjtemény része volt, amelyet Hans Sloane 1753-ban adott a múzeumnak. 1801-ben a britek a nílusi csatában legyőzték a Bonaparte Napóleon vezette franciákat. A csata után a brit csapatok rengeteg ókori egyiptomi műtárgyat vettek el a legyőzött franciáktól. Ezeket 1803-ban a British Museumnak adták át. Ezek közé a tárgyak közé tartozott a híres Rosetta-kő is.

Az osztály tovább bővült, és régészeket fizetett, hogy Egyiptomba és Szudánba utazzanak. Ezt egészen 2001-ig tették, amikor az egyiptomi kormány megnehezítette a múzeumok számára, hogy történelmi tárgyakat vigyenek vissza saját országukba. A gyűjtemény ma már több mint 110 000 kiállítási tárgyat számlál.

Görögország és Róma Tanszék

A British Museum görög és római részlege az ókori görög és római tárgyak egyik legnagyobb gyűjteménye a világon. A tárgyak az európai történelem közel 4000 évéből származnak, a Kr. e. 3200-tól egészen a Kr. u. 4. századig.

Itt található az ókori világ hét csodája közül kettőnek a része: a halikarnasszoszi mauzóleum és az efezusi Artemisz-templom. A görögországi Athénban található Parthenonból is számos darabot vittek el. A múzeum többi részlegéhez hasonlóan az osztály is ásatásokból vagy magángyűjtemények megszerzéséből szerzi gyűjteményének nagy részét. A gyűjtemény legkorábbi tárgyai közül néhányat 1772-ben Sir William Hamilton gyűjteményéből vásároltak. Az utóbbi években a múzeumnak sokkal szigorúbbá váltak a tárgyak megszerzésére vonatkozó szabályai. Más országok szabályai is szigorodtak a múzeumok tárgyak elvitelére vonatkozóan. Ez azt jelentette, hogy a British Museum az utóbbi időben fokozatosan minden évben kevesebb tárgyat vitt el.

Közel-Keleti Tanszék

A British Museum Közel-Keleti Osztálya rendelkezik a világ legnagyobb mezopotámiai művészeti gyűjteményével Irakon kívül. Mintegy 300 000 tárgyat őriz, amelyek a neolitikumtól napjainkig terjednek. A Közel-Kelet egész területéről vannak tárgyai, többek között Mezopotámiából (Irak), Anatóliából (Törökország), Levantéból (Szíria, Libanon és Jordánia), valamint néhány darab Közép-Ázsiából. Az asszír és a sumér gyűjtemény is a világ legnagyobbjai közé tartozik.

A Cyrus-henger a British Museum 52-es termében látható. Gyakran úgy tekintik, mint az emberi jogok első írásos példáját bárhol a világon.


Maussollos, Kária királyának szobra. A British Museum görög és római részlegének 21-es termében látható.


II. Ramszesz óriás szobra. Közel 2,7 méter magas és körülbelül 7,5 tonna súlyú. A British Museum egyiptomi részlegének 4-es termében látható.

A gyűjtemény

A gyűjtemény legfontosabb tárgyai a következők:

• A Cyrus-henger, egy henger alakú tekercs i. e. 539-ből. Cyrus, Babilon királyának története van ráírva. Ő adott vissza jogokat Asszíria népének, miután az előző király rabszolgasorba taszította őket és felégette a templomaikat.
• Több tíz láb magas oroszlán- és bikaszobor emberi fejjel.
• Galawat erődjének tizenöt láb magas bronzkapui.