Deuterokanonikus könyvek
A deuterokanonikus könyvek görögül "második kánont" jelentenek. Általában a Bibliának azokat a részeit jelenti, amelyeket csak egyes keresztény egyházak (főként a római katolikus és az ortodox) használnak. A könyvek eredetileg görög nyelven íródtak, és a Krisztus előtti, mintegy 250-150 évvel ezelőtti korszakból származnak.
A könyvek nem részei a zsidó Tanakhnak (más néven a héber Bibliának), mivel eredeti nyelvük a görög, nem pedig a héber. A katolikusok által deuterokanonikusnak tekintett könyvek a következők:
- Tobit könyve
- Judit könyve
- A Makkabeusok első könyve, más néven 1 Makkabeusok könyve.
- A Makkabeusok második könyve, más néven 2 Makkabeusok könyve.
- Salamon bölcsessége, más néven a Bölcsesség könyve.
- Sirach könyve, más néven Ecclesiasticus
- Báruk könyve, amelynek utolsó fejezete Jeremiás levele.
Dániel könyve és Eszter könyve a katolikus Bibliákban hosszabb, mint a protestáns Bibliákban, mert több történetet tartalmaz.
A legtöbb protestáns keresztény egyház nem gondolja, hogy a deuterokanonikus könyveket Isten ihlette. Ők ezeket a könyveket apokrifeknek nevezik. Luther Márton nagyon jó és hasznos olvasmánynak tartotta ezeket a könyveket; Kálvin János a Sátán művének tartotta őket.
Kérdések és válaszok
Q: Mit jelent a "deuterokanonikus" kifejezés?
V: A deuterokanonikus görögül "második kánont" jelent, és általában a Biblia azon részeire utal, amelyeket csak egyes keresztény egyházak (főként a római katolikus és az ortodox) használnak.
K: Mikor íródtak a deuterokanonikus könyvek?
V: A deuterokanonikus könyveket görög nyelvű kéziratokban a Földközi-tenger görög nyelvű területein élő zsidó emberek írták Kr. e. 250 és 50 között, akárcsak az Ószövetség összes könyvét.
K: A zsidó és protestáns vallásokban ismert Ószövetséget mikor írták héberül?
V: A zsidó és protestáns vallásokban ismert Ószövetséget csak Kr. u. 900 körül írták héberül, és csak a ma "kánonoknak" nevezett könyvekre korlátozódott.
K: A deuterokanonikus könyvek a zsidó Tanakh (héber Biblia) részei?
V: Nem, nem részei a zsidó Tanakhnak (más néven héber Bibliának), bár a középkorban még jóval később is idézték őket Szentírásként, ahogy a zsidó Misnában és a későbbi rabbinikus írásokban olvasható, még a Kr. u. 6. században is. A jelenlegi zsidó kánon a Kr. u. 10. századra lezárult.
K: Milyen példák vannak a deuterokanonikus könyvekre?
V: Néhány példa a deuterokanonikus könyvekre: Tóbit könyve, Judit könyve, Makkabeusok első könyve (1. Makkabeusok), Makkabeusok második könyve (2. Makkabeusok), Salamon bölcsessége (A bölcsesség könyve), Sirach könyve (Ecclesiasticus), Báruk könyve, amelynek utolsó fejezete Jeremiás levele, Dániel, Eszter.
K: Miért hosszabbak ezek a könyvek, mint a protestáns Bibliákban találhatóak? V: Ezek a könyvek azért hosszabbak, mint a protestáns Bibliákban találhatóak, mert több történetet tartalmaznak.
K: Hogyan tekintenek a protestánsok ezekre a könyvekre? V: Sok protestáns nem fogadja el ezeket a könyveket Isten által ihletettnek, és egy becsmérlő kifejezést használ rájuk - apokrifek. Luther Márton jónak tartotta őket olvasni, míg Kálvin János olvasta és tanulmányozta őket, de nem gondolta, hogy a Biblia részévé kellene válniuk.
