Nagy Károly (Charlemagne, 748–814): a frank király és az első császár
Nagy Károly (Charlemagne) élete, uralma és császársága: a Karolingok felemelkedése, 800-as koronázás, hadjáratok, reformok és örökség egy átfogó, érdekes életrajzban.
Nagy Károly (latinul: Carolus Magnus, angolul: Charlemagne): Karl the Great, németül: Karl der Große, hollandul: Karel de Grote) (kb. 748. április 2. - 814. január 28.) a frankok királya és a Szent Római Birodalom első császára volt. Császárrá 800 karácsonyán koronázták. A Karoling-dinasztia III. Pippin királyának idősebbik fia volt. Amikor Pippin meghalt, Nagy Károly és testvére, Carloman együtt uralkodott. Amikor Carloman 771-ben meghalt, Nagy Károly lett a frankok egyedüli uralkodója.
Uralkodása és hadjáratai
Nagy Károly 768 és 814 között irányította a frank államot, amely az ő uralma alatt vált Európa legnagyobb politikai egységévé a Nyugatrómai Birodalom bukása óta. Kiterjedt hadjáratokat vezetett, amelyek során jelentősen megnövelte birtokait:
- 774-ben legyőzte a longobárdokat és elfoglalta Itália nagy részét, ezzel a lombard királyság feje lett.
- A 772–804 közötti szász háborúk során fokozatosan meghódította és keresztényítette a szász területeket; a szászok ellen vívott küzdelmek gyakran kegyetlenek voltak, és a források szerint 782-ben több ezer szászt végeztek ki (ez a Verdeni mészárlás), amelyet a történészek ma is vitatnak és tárgyalnak.
- Hadjáratokat indított az avarok és a bajorok ellen, és kiterjesztette befolyását a mai Németország, Franciaország nagy részére és a Benelux-vidékre.
- Hatalmi jelleggel átlépett a Pireneusokon is: a spanyol határvidéken létrejött a Spanyol Márka (Marca Hispanica), amely védőövezetként szolgált az iszlám al-Andalus ellen.
Kormányzás, közigazgatás és jog
Nagy Károly jelentős közigazgatási és jogi reformokat vezetett be, hogy uralma fegyelmezettebb és hatékonyabb legyen:
- Grófok és missi dominici: a birodalmat megyékre (grófságokra) osztotta, amelyek élére grófokat nevezett ki; a királyi küldöttek (missi dominici) felügyelték a helyi igazgatást, igazságszolgáltatást és a törvények betartását.
- Capitulariák: rendeletek (capitulariák) sorát adta ki, amelyek szabályozták az egyház és az állam ügyeit, a katonai kötelezettségeket, az adózást és a közigazgatást.
- Egységesítés: igyekezett egységesíteni a jogot és a pénzrendszert, megerősíteni a központi hatalmat, és korlátozni a helyi fejedelmek önállóságát.
Kulturális és egyházi reformok — a karoling reneszánsz
Nagy Károly uralma alatt indult meg az úgynevezett karoling reneszánsz, amely a műveltség, az írás és az egyházi élet megújulását hozta:
- Támogatta az iskolák és scriptóriumok (könyvmásoló műhelyek) létrejöttét, különösen a palotaiskola (Aachen) és más püspöki központok körül.
- Alcuin of York vezetésével fellendült az oktatás; fontos volt számára, hogy az egyházi és világi hivatalnokok írni-olvasni tudjanak és ismerjék a latin nyelvet.
- Elősegítette a carolingiai minuszkula (egyszerű, jól olvasható kisbetűs írásmód) elterjedését, ami később hozzájárult a középkori kéziratok olvashatóságának javulásához.
- Támogatta a liturgikus és egyházi reformokat, és szoros kapcsolatot tartott fenn a pápasággal.
Koronázás és kapcsolata a pápával
800. december 25-én, a római Szent Péter-bazilikában II. Leó pápa Nagy Károlyt a Romanorum Imperator (a rómaiak császára) címmel császárrá koronázta. A koronázás politikai és szimbolikus jelentősége nagy volt: egyfelől a pápa elismerte Károly vezető szerepét Nyugat-Európában, másfelől a cselekedet a pápai hatalom és a világi uralom kapcsolatát is új formában rendezte. A történészek vitatják, hogy Károly előre egyeztetett-e II. Leóval a koronázásról, de az tény, hogy ez az esemény a középkori európai császári és királyi legitimáció fontos pillanatává vált.
Személyes élet és utódlás
Nagy Károly több házasságból és viszonyból is született gyermek apja volt; legismertebb utóda fia, Lajos (Lajos a Békés, latinul Ludovicus Pius), aki 814-ben örökölte a birodalmat. Károly udvartartása kulturális központtá vált, és Aachen (franciául Aix-la-Chapelle) a birodalom politikai és vallási központjává emelkedett. Ott építtette palotakápolnáját (ma az aacheni dóm), amelybe végül el is temették.
Halála, temetése és örökség
Nagy Károly 814. január 28-án halt meg. Temetése Aachenben volt; sírja és a palotakápolna (Pfalzkapelle) ma is az egyik legismertebb középkori műemlék. Uralkodása nyomán létrejött politikai és kulturális struktúrák hosszú távon meghatározták Európa középkori fejlődését.
Öröksége: Károly centralizált kormányzati modellje, egyházi kapcsolatai és a karoling reneszánsz hozzájárultak a középkori Európa újjászervezéséhez. Birodalma halála után több részre szakadt (a legfontosabb felosztás a Verduni Szerződés volt 843-ban), de személye máig a középkori európai állam- és egyházi rend kialakulásának kulcsfontosságú alakjaként él emlékezetünkben.
Nagy Károly és I. Adrianus pápa.
Life
A frankok - a germán népek egyike, akik a Rajna folyón túlra költöztek a Római Birodalomba, amikor az szétesőben volt - 700-ra Gallia és a Rajnától keletre fekvő Germánia nagy részének urai lettek. Ők védték a pápaságot és a római katolikus hitet is. Amikor királyuk, Rövid Pepin meghalt, fiait, Nagy Károlyt és Károly Róbert Károlyt választották ki, hogy megosszák a királyságot. Két részre osztották: az egyik felét Nagy Károlynak, a másikat pedig Carlománnak. Carloman 771. december 4-én halt meg, így Nagy Károly maradt az egész frank királyság vezetője.
768-tól a frankok, 774-től pedig a longobárdok királya volt. III. Leó pápa 800-ban karácsony napján Rómában Imperator Augustussá (császárrá) koronázta, és ezzel kezdetét vette a Szent Római Birodalom, amely reményeik szerint egyfajta második Nyugat-Római Birodalom volt (míg a bizánciak Konstantinápolyban még mindig fenntartották a Kelet-Római Birodalmat). Sok háborúval Nagy Károly kiterjesztette birodalmát Nyugat-Európa nagy részére.
Nagy Károly uralkodása során számos háborúban vett részt. Arról ismert, hogy a harmincéves háború mind a harminc évében és a 18 csatában, amelyben harcolt, a kardját, a "Joyeuse"-t használta. Végül sikerült neki Szászországot is meghódítania, amire 800 évvel korábban Augustus római császárnak nem volt képes. Képes volt a szászokat a katolikus kereszténységre téríteni. Sok iskolát is építtetett, hogy népe tanulhasson. Ugyanakkor ezreket ölt meg azok közül, akik nem tértek át.
Halál
Nagy Károly politikája és tervei kudarcot vallottak, ami alacsony önbecsüléshez vezetett. Utolsó éveit ágyban, mély depresszióban töltötte. 814-ben halt meg, királyságát egyetlen fiára, Jámbor Lajosra hagyva. Nagy Károly leszármazottait Karolingoknak nevezik. Családi vonala 911-ben halt ki Németországban és 987-ben Franciaországban.
Csaták és hadjáratok
- Szász háborúk. A szász háborúk, más néven szász háború vagy szász felkelés a 772-től kezdődő harminchárom év hadjáratai és felkelései voltak, amikor Nagy Károly először lépett be Szászországba hódítási szándékkal,
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Nagy Károly?
V: Nagy Károly a frankok királya és az első szent római császár volt.
K: Milyen más neveken ismerték még Nagy Károlyt?
V: Nagy Károlyt Carolus Magnus, Nagy Károly, Karl der Große és Karel de Grote néven is ismerték.
K: Mikor koronázták császárrá Nagy Károlyt?
V: Nagy Károlyt 800 karácsonyán koronázták császárrá.
K: Ki volt Nagy Károly apja?
V: Nagy Károly apja a Karoling-dinasztia III. Pippinus királya volt.
K: Voltak Nagy Károlynak testvérei?
V: Igen, Nagy Károlynak volt egy öccse, akit Carloman-nak hívtak.
K: Mi történt Nagy Károly testvérével, Carlomannal?
V: Carloman 771-ben meghalt, így Nagy Károly maradt a frankok egyetlen uralkodója.
K: Mikor született és mikor halt meg Nagy Károly?
V: Nagy Károly 748. április 2-án vagy annak környékén született, és 814. január 28-án halt meg.
Keres