Frankok
A frankok vagy frank népek egyike voltak a nyugati germán törzsszövetségeknek. Germán törzsekből alakult ki: Salians, Sicambri, Chamavi, Tencteri, Chattuarii, Bructeri, Usipetes, Ampsivarii, Chatti. Legtöbbjük a Rajna északi határán élt.
A késő Római Birodalomba a Rajna északi és keleti partjáról a mai Észak-Belgium és Hollandia déli része felé érkeztek. A későbbi inváziók meghódították és tartós királyságot hoztak létre egy olyan területen, amely végül a mai Franciaország, Belgium, Hollandia és Németország nyugati területeinek nagy részét foglalta magában. Amikor a pogány frank király, Clovis az 5. század végén keresztény lett, ez fontos esemény volt Európa történetében.
A népvándorlás korának modern kutatói egyetértenek abban, hogy a frank konföderáció a harmadik század elején alakult ki. A mai Hollandia északkeleti részén - az egykori római határtól északra - egy terület még ma is a Salland nevet viseli, és ezt a nevet a szaliaiakról kaphatta, akik a frank tengeri portyázók magját alkották.
Frank Birodalom
A frankok a központi területükről fokozatosan meghódították a római Gallia nagy részét a Loire völgyétől északra és a vizigót Aquitániától keletre. Eleinte szövetségesként segítettek a határ védelmében; amikor például 406-ban egy nagyobb, főként keleti germán törzsekből álló invázió átkelt a Rajnán, a frankok harcoltak e támadók ellen. Párizs térségében a római ellenőrzés 486-ig, egy évtizeddel a ravennai császárok bukása után, részben a frankokkal kötött szövetségeknek köszönhetően, fennmaradt.
Merovingiaiak
451-ben Aëtius a római földön élő germán szövetségeseit hívta segítségül, hogy segítsenek Attila hun inváziójának visszaverésében. A száli frankok válaszoltak a hívásra; a ripuari frankok mindkét oldalon harcoltak, mivel egy részük a birodalmon kívül élt. A merovingiaiaknak helytartói voltak, akik a frankokat a háborúba vezették, és számos kormányzati feladatot láttak el.
Karolingiaiak
A Karoling-királyság az utolsó Meroving-király trónfosztásával és Nagy Károly apjának, Rövid Pippinnek 751-ben bekövetkezett trónra lépésével kezdődik.
Pippin választott királyként uralkodott. Míg a későbbi Franciaországban a királyság örökletes lett, a későbbi Szent Római Birodalom királyai képtelennek bizonyultak a választási hagyomány eltörlésére, és a birodalom 1806-os hivatalos megszűnéséig választott uralkodóként uralkodtak.
768-ban Nagy Károly (Nagy Károly), a hatalmas, intelligens és szerényen írástudó személyiség, aki mind Franciaország, mind Németország későbbi történelmének legendájává vált. Károly helyreállította a császár és a pápa közötti egyensúlyt.
772-től Károly meghódította és végül legyőzte a szászokat, hogy birodalmukat a frank királyságba olvassa. Ezután (773-774) meghódította a longobárdokat, és így Észak-Itáliát is befolyási övezetébe tudta vonni. Megújította a vatikáni adományt és a pápaságnak tett ígéretet a folyamatos frank védelemre.
Károly olyan birodalmat hozott létre, amely a Pireneusoktól délnyugatra (valójában 795 után egy észak-spanyolországi területet (Marca Hispanica) is beleértve) a mai Franciaország szinte egészén át (kivéve Bretagne-t, amelyet a frankok soha nem hódítottak meg) kelet felé a mai Németország nagy részéig, beleértve Észak-Itáliát és a mai Ausztriát. 800 karácsonyán III. Leó pápa Rómában "a rómaiak császárává" koronázta Károlyt. Bár Károly a "császár, a frankok és longobárdok királya" címet részesítette előnyben, mivel nem akart konfliktusba kerülni a Bizánci Birodalommal, a Frank Birodalom a (Nyugati) Római Birodalom utódja lett. Károly 814. január 28-án halt meg Aachenben, ahol eltemették.
Károlynak több fia is született, de csak egy élte túl. Ez a fiú, Jámbor Lajos követte apját az egyesített birodalom uralkodójaként. Amikor Lajos 840-ben meghalt, a 843-as verduni békeszerződés három részre osztotta a birodalmat:
- Lajos legidősebb életben maradt fia, I. Lothár császár és a középső frankok uralkodója lett. Három fia viszont felosztotta egymás között ezt a királyságot Lotharingiára, Burgundiára és (Észak)Itáliára. Ezek a területek később különálló királyságokként tűntek el.
- Lajos második fia, Német Lajos lett a keleti frankok királya. Ez a terület képezte a későbbi Szent Római Birodalom magját, Németország bölcsőjét.
- Harmadik fia, Kopasz Károly lett a nyugati frankok királya; ez a terület lett a későbbi Franciaország alapja.
Károly királysága túlélte alapítóját, és 795-től 843-ig, amikor egy szerződéssel felosztotta azt unokái között, Nyugat-Európa nagy részét lefedte: A középső frankokat I. Lothar (zöld), a keleti frankokat Német Lajos (sárga), a nyugati frankokat pedig Kopasz Károly vezette (lila).
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Kik voltak a frankok?
V: A frankok egy germán törzsszövetség voltak, amely több germán törzsből alakult, többek között a szaliaiakból, szikambriakból, chamavikból, tencteriakból, chattuariiakból, bructeriakból, usipetekből, ampsivariiakból és chattiakból.
K: Hol élt a legtöbb frank?
V: A frankok többsége a Rajna északi határán élt.
K: Milyen területeken hódítottak és alapítottak királyságot a frankok?
V: A frankok egy olyan területen hódítottak és hoztak létre tartós királyságot, amely végül a mai Franciaország, Belgium, Hollandia és Németország nyugati területeinek nagy részét foglalta magában.
K: Mikor alakult ki a frankok konföderációja?
V: A népvándorlások időszakának modern tudósai egyetértenek abban, hogy a frank konföderáció a harmadik század elején alakult ki.
K: Mi volt a jelentősége annak, hogy a pogány frank király, Klodvig keresztény lett?
V: Amikor a pogány frank király, Klodvig az 5. század végén keresztény lett, az fontos esemény volt Európa történetében.
K: Mi az a Salland, és miért jelentős a frankok számára?
V: Salland a mai Hollandia északkeleti részén fekvő régió, amely a nevét valószínűleg a száliaiakról kapta, akik a frank tengeri portyázók magját alkották.
K: Milyen folyókon keresztül léptek be a frankok a késő Római Birodalomba?
V: A frankok a Rajna északi és keleti partjáról léptek be a késő Római Birodalomba a mai Észak-Belgium és Hollandia déli részén.
