Frankok – A nyugati germán nép eredete, története és hatalma

Frankok: a nyugati germánok eredete, története és hatalma — Clovis kereszténnyé válása és a frank birodalom kialakulása Franciaország, Belgium, Hollandia, Nyugat-Németország terén.

A frankok vagy frank népek a nyugati germán törzsszövetségeknek egyik legismertebb és történelmi jelentőségű csoportját alkották. Több germán törzs egyesüléséből jöttek létre, többek között a saliaiak (Salians), a sicambri, a chamavi, a tencteri, a chattuarii, a bructeri, az usipetes, az ampsivarii és a chatti. Legtöbbjük a Rajna vidékén, annak északi partjai mentén élt, és a késő antikvitás folyamán egyre nagyobb szerepet játszott a Nyugat-Római Birodalom határainál.

Eredet és korai szerveződés

A népvándorlás korának modern kutatói nagyjából egyetértenek abban, hogy a frank konföderáció a 3. század elején alakult ki. A konföderáció nem egyetlen törzsből származott, hanem laza szövetségként működött, amelybe különböző, részben rokon nyelvű és kultúrájú germán csoportok tömörültek. A frankok tengerparti és folyómenti portyázói, elsősorban a saliaiak, fontos szerepet játszottak a késő római határokra gyakorolt nyomásban; erről tanúskodik az is, hogy a mai Hollandia északi–keleti részén található terület ma is viseli a Salland nevet, amely a saliaiakra utalhat.

Terjeszkedés és a római határok átlépése

A késő Római Birodalomba a Rajna északi és keleti partjáról a mai Észak-Belgium és Hollandia déli része felé érkeztek. A frankok fokozatosan belenyomultak a Gallia (mai Franciaország és Belgium területei) és a Rajna menti tartományok belsőbb részeibe; invázióik, betelepüléseik és helyi szövetségeik révén királyságokat hoztak létre olyan területeken, amelyek később lefedték a mai Franciaország, Belgium, Hollandia és Németország nyugati részeinek nagy részét. A frankok és a római intézmények közötti kapcsolat kezdetben vegyes volt: egyszerre voltak katonai fenyegetés, federált szövetségesek (foederati) és végülutánpótlási források a birodalom számára.

Államalakulás és kereszténység

A frankok felemelkedésének egyik döntő pillanata volt, amikor a pogány frank király, Clovis az 5. század végén felvette a kereszténységet (körülbelül 496 körül). Clovis megkeresztelkedése nemcsak személyes vallásváltozás volt, hanem politikai tett is: megerősítette a kapcsolatot a gallorómai keresztény hajlammal rendelkező helyi vezetőkkel és az egyházzal, ami elősegítette a frank hatalom legitimizálását és kiterjesztését. Clovis és utódai alatt jött létre a meroving dinasztia, amely hosszú időre meghatározta a frank politikai viszonyokat.

Társadalom, jog és kultúra

A frank társadalom kezdetben törzsi jellegű, de egyre inkább állami központok és királyi udvarok alakultak ki. Fontos jellemzők:

• Lex Salica (saliai törvény) – a frankok egyik legismertebb jogszabály-gyűjteménye, amely személyi és vagyoni kérdésekre adott előírásokat, és később jelentős hatása lett az európai öröklési gyakorlatokra.
• Vezetőréteg és hadsereg – a királyi család és a vezető nemesség birtokolta a katonai hatalmat; a lovagi és katonai kultúra fejlődése a későbbiekben fontos szerepet játszott.
• Nép és nyelv – a frankok germán nyelvet beszéltek, amely a gallorómai nyelvi környezetben fokozatosan átalakult; a frank nyelv és lexikális elemei később beépültek a középkori francia és német nyelvjárásokba.

Átmenet a Merovingoktól a Karolingokig

A meroving uralkodók után a királyi hatalom gyengült, és a valós hatalom sokszor a majordomusok (udvari kormányosok) kezébe került. A későbbiekben Karolingok (pl. Nagy Károly) emelkedtek fel, akik megszilárdították és tovább terjesztették a frank államot, létrehozva a korai középkori nyugat-európai birodalom magját. A frank állam és a karoling centralizáció alapozta meg a későbbi európai politikai formációkat.

Archeológia, örökség és jelentőség

A frankok kulturális és politikai öröksége messze ható: alapvetően hozzájuk köthető a középkori Nyugat-Európa politikai térségének kialakulása, a keresztény egyház és a világi hatalom korai kapcsolata, valamint jogi hagyományok (pl. Salic törvény) hatása. Régészeti leletek, temetkezési szokások és nyelvi források egyaránt hozzájárulnak a frank eredet és társadalmi viszonyok jobb megértéséhez.

A frankokról szóló kutatás ma is élénk: történészek, régészek és nyelvészek egyaránt vizsgálják a törzsi eredetet, a római kapcsolatok mibenlétét, a kereszténység felvételének belső mozgatórugóit, valamint az államalakulás folyamatait, amelyek alakították a középkori Európát.

Frank Birodalom

A frankok a központi területükről fokozatosan meghódították a római Gallia nagy részét a Loire völgyétől északra és a vizigót Aquitániától keletre. Eleinte szövetségesként segítettek a határ védelmében; amikor például 406-ban egy nagyobb, főként keleti germán törzsekből álló invázió átkelt a Rajnán, a frankok harcoltak e támadók ellen. Párizs térségében a római ellenőrzés 486-ig, egy évtizeddel a ravennai császárok bukása után, részben a frankokkal kötött szövetségeknek köszönhetően, fennmaradt.

Merovingiaiak

451-ben Aëtius a római földön élő germán szövetségeseit hívta segítségül, hogy segítsenek Attila hun inváziójának visszaverésében. A száli frankok válaszoltak a hívásra; a ripuari frankok mindkét oldalon harcoltak, mivel egy részük a birodalmon kívül élt. A merovingiaiaknak helytartói voltak, akik a frankokat a háborúba vezették, és számos kormányzati feladatot láttak el.

Karolingiaiak

A Karoling-királyság az utolsó Meroving-király trónfosztásával és Nagy Károly apjának, Rövid Pippinnek 751-ben bekövetkezett trónra lépésével kezdődik.

Pippin választott királyként uralkodott. Míg a későbbi Franciaországban a királyság örökletes lett, a későbbi Szent Római Birodalom királyai képtelennek bizonyultak a választási hagyomány eltörlésére, és a birodalom 1806-os hivatalos megszűnéséig választott uralkodóként uralkodtak.

768-ban Nagy Károly (Nagy Károly), a hatalmas, intelligens és szerényen írástudó személyiség, aki mind Franciaország, mind Németország későbbi történelmének legendájává vált. Károly helyreállította a császár és a pápa közötti egyensúlyt.

772-től Károly meghódította és végül legyőzte a szászokat, hogy birodalmukat a frank királyságba olvassa. Ezután (773-774) meghódította a longobárdokat, és így Észak-Itáliát is befolyási övezetébe tudta vonni. Megújította a vatikáni adományt és a pápaságnak tett ígéretet a folyamatos frank védelemre.

Károly olyan birodalmat hozott létre, amely a Pireneusoktól délnyugatra (valójában 795 után egy észak-spanyolországi területet (Marca Hispanica) is beleértve) a mai Franciaország szinte egészén át (kivéve Bretagne-t, amelyet a frankok soha nem hódítottak meg) kelet felé a mai Németország nagy részéig, beleértve Észak-Itáliát és a mai Ausztriát. 800 karácsonyán III. Leó pápa Rómában "a rómaiak császárává" koronázta Károlyt. Bár Károly a "császár, a frankok és longobárdok királya" címet részesítette előnyben, mivel nem akart konfliktusba kerülni a Bizánci Birodalommal, a Frank Birodalom a (Nyugati) Római Birodalom utódja lett. Károly 814. január 28-án halt meg Aachenben, ahol eltemették.

Károlynak több fia is született, de csak egy élte túl. Ez a fiú, Jámbor Lajos követte apját az egyesített birodalom uralkodójaként. Amikor Lajos 840-ben meghalt, a 843-as verduni békeszerződés három részre osztotta a birodalmat:

1. Lajos legidősebb életben maradt fia, I. Lothár császár és a középső frankok uralkodója lett. Három fia viszont felosztotta egymás között ezt a királyságot Lotharingiára, Burgundiára és (Észak)Itáliára. Ezek a területek később különálló királyságokként tűntek el.
2. Lajos második fia, Német Lajos lett a keleti frankok királya. Ez a terület képezte a későbbi Szent Római Birodalom magját, Németország bölcsőjét.
3. Harmadik fia, Kopasz Károly lett a nyugati frankok királya; ez a terület lett a későbbi Franciaország alapja.

Károly királysága túlélte alapítóját, és 795-től 843-ig, amikor egy szerződéssel felosztotta azt unokái között, Nyugat-Európa nagy részét lefedte: A középső frankokat I. Lothar (zöld), a keleti frankokat Német Lajos (sárga), a nyugati frankokat pedig Kopasz Károly vezette (lila).

Kérdések és válaszok

K: Kik voltak a frankok?

K: Hol élt a legtöbb frank?

K: Milyen területeken hódítottak és alapítottak királyságot a frankok?

K: Mikor alakult ki a frankok konföderációja?

K: Mi volt a jelentősége annak, hogy a pogány frank király, Klodvig keresztény lett?

K: Mi az a Salland, és miért jelentős a frankok számára?

K: Milyen folyókon keresztül léptek be a frankok a késő Római Birodalomba?

Keresés betűvel