Klasszikus ókor – definíció, időszak és a görög–római civilizáció
Fedezd fel a klasszikus ókort: definíció, időszak és a görög–római civilizáció története, művészet, irodalom és örökség Kr. e. 8. századtól Kr. u. 5–6. századig.
A klasszikus ókor (más néven klasszikus korszak vagy klasszikus időszak) a Földközi-tenger körüli hosszú kultúrtörténeti időszak tág fogalma. Magába foglalja az ókori Görögország és az ókori Róma civilizációját, amelyet görög-római világnak nevezünk.
A klasszikus ókor a görög és római irodalom (például Aiszkhülosz, Ovidius és mások) virágzásának időszaka. A konvenció szerint ez az időszak Homérosz műveivel kezdődik (Kr. e. 8-7. század), és a kereszténység megjelenésével és a Római Birodalom hanyatlásával ér véget (Kr. u. 5-6. század).
Időrend és földrajzi kiterjedés
A klasszikus ókor meghatározása rugalmas, de általában a következő nagyobb időszakok különíthetők el:
- Archaikus kor (Kr. e. 8–6. század): a görög városállamok (polisok) kialakulása, Homérosz-kori irodalmi hagyományok.
- Klasszikus kor (Kr. e. 5–4. század): Athén kulturális és politikai fénykora, nagy művészi és filozófiai teljesítmények.
- Hellenisztikus kor (Kr. e. 323–30): Nagy Sándor halála után a görög kultúra kelet felé terjedt, jelentős birodalmi és kulturális keveredéssel.
- Római köztársaság és birodalom (kb. Kr. e. 5. századtól Kr. u. 5. századig): a Római Köztársaság térnyerése, majd az Augustus által alapított császárság, végül a Nyugat-Római Birodalom bukása 476-ban; a keleti római (bizánci) állam tovább él.
Társadalom és politikai berendezkedés
A klasszikus ókor társadalma sokszínű volt: léteztek kis poliszok (Athén, Spárta), nagy birodalmak (a görög hellenisztikus királyságok, a Római Birodalom), továbbá városok, mezőgazdasági területek és kereskedőközpontok. Jellemző elemek:
- Polisz és köztársaság: a görög városállamok és a római köztársaság eltérő, de közösségi részvételen alapuló politikai formákat kínáltak.
- Rabszolgaság: a gazdaság és a társadalom jelentős része rabszolgamunkára épült.
- Katonai szervezet: hadseregek és haditechnika (parancsnoki rendszerek, hadseregszervezés, flotta) döntő szerepet játszottak a politikai változásokban.
Kultúra, művészet és irodalom
A klasszikus ókor kultúrája hatalmas hatást gyakorolt a későbbi európai civilizációkra. Főbb jellemzők:
- Irodalom: epika, dráma, líra és történetírás – a görög és római szerzők művei (például Homérosz, Aiszkhülosz, Ovidius) a nyugati kánon alapjai közé tartoznak.
- Művészet és építészet: a görög templomok (dór, jón, korintoszi rend), szobrászat arány- és ideálkeresése, valamint a római mérnöki megoldások (ívek, boltozatok, középületek, amfiteatrumok, fürdők, vízvezetékek).
- Nyelv: a görög és a latin nyelv volt a közel-keleti és európai kulturális kommunikáció alapja.
Filozófia, tudomány és technika
A klasszikus ókor jelentős előrelépéseket hozott a gondolkodásban és a természettudományokban:
- Filozófia: Arkhimédész, Hippokratész, Szókratész, Platón, Arisztotelész, valamint a hellenisztikus filozófiai iskolák (stoicizmus, epikurosziánusok) egyaránt nagy hatásúak voltak.
- Tudomány és orvostudomány: rendszerezett megfigyelés, matematikai és természettudományos eredmények (pl. geometriában, csillagászatban és orvostudományban).
- Műszaki újítások: hidraulika, gépek, építészeti megoldások és útépítés, amelyek hozzájárultak a hosszú távú közigazgatáshoz és kereskedelemhez.
Vallás, mitológia és jog
A vallás és mitológia (görög istenek, római istenek és vallási gyakorlatok) szorosan összefonódott a napi élettel és az állami ünnepekkel. A római jog rendszere pedig olyan jogi alapelveket hozott létre, amelyek évszázadokon át hatottak, és a modern jogrendszerek alapjául szolgáltak.
Hatás és örökség
A klasszikus ókor öröksége több területen is megmaradt:
- Művészet és irodalom: reneszánszig és azon túl is inspirációforrás.
- Politikai gondolkodás: köztársasági eszmék, polgári jogok és államszervezés modelljei.
- Tudományos és jogi hagyomány: rendszerezett tudás és jogi elvek, amelyeket későbbi kori tudósok és jogalkotók hasznosítottak.
Archaikus időszak (Kr. e. 8-6. század)
A klasszikus ókor legkorábbi időszaka a történelmi forrásoknak a bronzkori összeomlás utáni újbóli megjelenése előtt zajlott. A legkorábbi görög alfabetikus feliratok a 8. század első felében találhatók. Homéroszról általában feltételezik, hogy a 8. vagy a 7. században élt, és az ő életét gyakran a klasszikus ókor kezdetének tekintik. Az első ókori olimpiai játékok hagyományos időpontja, i. e. 776, szintén erre az időre tehető. A római legenda szerint Róma városát i. e. 753-ban alapították. Úgy tűnik, hogy a római fórumon a legkorábbi letelepedés is ez idő tájt történt.
Föníciaiak
A föníciaiak eredetileg a levantei kikötőkből terjeszkedtek, és a 8. századra uralták a földközi-tengeri kereskedelmet. Karthágót i. e. 814-ben alapították, és a karthágóiak i. e. 700-ra szilárdan megalapították erősségeiket Szicíliában, Itáliában és Szardínián, ami érdekellentéteket okozott Etruriával.
Görögország
Az archaikus korszak a görög sötét középkor után következett, és a demokrácia, a filozófia, a színház, a költészet, valamint az írásbeliség újjáéledését hozta magával (amely a sötét középkorban elveszett).
Az archaikus kor későbbi részének kerámia stílusai a fekete alakú kerámia, amely a Kr. e. 7. században kezdődött Korinthoszban. Utódja a vörös alakú stílus volt, amelyet az Andokidák fejlesztettek ki i. e. 530 körül.
Klasszikus Görögország (Kr. e. 5.-4. század)
Az ókori Görögország klasszikus korszaka az athéni zsarnokság i. e. 510-ben bekövetkezett bukásától Nagy Sándor i. e. 323-ban bekövetkezett haláláig tartott. Ebben az időszakban zajlott a Spárta és Athén közötti hosszú küzdelem, valamint a görögök és a perzsák közötti háborúk. Macedónia felemelkedése a 4. században minden más politikai rendszert felborított, legalábbis egy időre.
Deliai Szövetség ("Athéni Birodalom"), közvetlenül a Kr. e. 431-es peloponnészoszi háború előtt.
A Római Köztársaság és a Római Birodalom kiterjedése i. e. 218-ban (sötétvörös), i. e. 133-ban (világosvörös), i. e. 44-ben (narancssárga), i. sz. 14-ben (sárga), i. sz. 14 után (zöld), és a legnagyobb kiterjedés Traianus 117 alatt (világoszöld).
A Római Birodalom kiterjedése Traianus alatt 117
Hellenisztikus időszak (i. e. 330-146)
A hellenisztikus korszak Sándorral kezdődött, amikor a görög nyelv messze Görögországon túl is lingua franca lett, és a hellenisztikus kultúra kapcsolatba került Perzsia, Közép-Ázsia, India és Egyiptom kultúrájával. A hellenisztikus korszak a Római Köztársaság i. e. 2. században bekövetkezett, régiófeletti hatalommá válásával és Görögország i. e. 146-ban történt római hódításával ért véget.
Római Köztársaság (Kr. e. 5-1. század)
A Forum Romanum volt az a központi terület, amely körül az ókori Róma fejlődött.
Az ókori Róma köztársasági korszaka a Monarchia megdöntésével kezdődött i. e. 509 körül, és több mint 450 évig tartott, amíg a polgárháborúk sorozatán és a császárság időszakán keresztül fel nem bomlott.
Római Birodalom (Kr. e. 1. század - Kr. u. 5. század)
A köztársaság pontos végének meghatározása vita tárgyát képezi. A korabeli római polgárok nem ismerték el, hogy a köztársaság megszűnt volna.
Azt lehet mondani, hogy Róma már császári jellegű volt. Nem volt császára, amikor meghódította Galliát, Illyriát, Görögországot, Hispaniát és Ázsia római provinciát.
Késő ókor (Kr. u. 4-6. század)
A késő ókorban a kereszténység I. Konstantin alatt emelkedett fel, és végül 393-ban vált római császári kultusszá. A germán törzsek egymást követő inváziói az 5. században a Nyugati Birodalom végét jelentették, de a Keleti Birodalom a középkorban Bizánci Birodalomként fennmaradt.
A Nyugati és Keleti Római Birodalom 476-ig
Újjászületés
A görög és római ősök tisztelete hatással volt a politikára, a filozófiára, a szobrászatra, az irodalomra, a színházra, az oktatásra, az építészetre és még a szexualitásra is.
A politikában a római császár jelenlétét még jóval a birodalom bukása után is kívánatosnak tartották. Ez a tendencia akkor érte el csúcspontját, amikor Nagy Károlyt 800-ban "római császárrá" koronázták, ami a Szent Római Birodalom megalakulásához vezetett. Ebből az időszakból származik az a felfogás, hogy a császár olyan uralkodó, aki egy egyszerű király fölött áll. Ebben a politikai eszményképben mindig is létezett volna egy Római Birodalom, egy olyan állam, amelynek joghatósága az egész civilizált nyugati világra kiterjedt.
Altémák
- Ősi történelem
- Az ókori Görögország
- Az ókori Róma
- Dacia
- Római Dácia
- Római Britannia
- Hispania
- Ősi Macedónia
- Gallia
- Karthágó
Kapcsolódó oldalak
- Kofun-korszak (Japán, Kr. u. 250 - Kr. u. 538)
- Asuka-korszak (Japán, Kr. u. 538 - Kr. u. 710)
Kérdések és válaszok
K: Mi az a klasszikus ókor?
V: A klasszikus ókor tág értelemben a Földközi-tenger körüli hosszú kultúrtörténeti időszakot jelenti, beleértve az ókori Görögország és az ókori Róma civilizációit.
K: Mikor kezdődött ez az időszak?
V: Erről az időszakról egyezményesen azt mondják, hogy Homérosz műveivel kezdődött a Kr. e. 8-7. században.
K: Mikor ért véget?
V: A kereszténység megjelenésével és a Római Birodalom hanyatlásával ér véget a Kr. u. 5-6. században.
K: Milyen irodalmi példák vannak ebből az időszakból?
V: Példaként Aiszkhülosz, Ovidius és más görög és római szerzők művei említhetők.
K: Ki volt Homérosz?
V: Homérosz ókori görög költő volt, aki ebben az időszakban olyan eposzokat írt, mint az Iliász és az Odüsszeia.
K: Hogyan érkezett meg a kereszténység ebben az időszakban?
V: A kereszténység ebben az időszakban Jézus követőinek halála utáni missziós munkája révén érkezett meg, amely végül egész Európában és azon túl is elterjedt.
K: Mi okozta a Római Birodalom hanyatlását ebben a korszakban?
V: A Római Birodalom hanyatlását különböző tényezők okozták, például a gazdasági instabilitás, a katonai túlköltekezés, a politikai korrupció, a külső erők inváziói és a belső polgárháborúk.
Keres