A nôm egy korábban Vietnamban használt írásmód. A vietnámi nyelv írásához kínai írásjegyeket használtak. Az 1076-ban vésett Van Ban harangon található a legkorábbi ismert Nôm felirat. A legkorábbi fennmaradt nôm-irodalom a 13. századból származik. Az írás az 1920-as évekig volt használatban. Ezt a vietnami ábécé váltotta fel. A vietnami ábécé a latin ábécé egy formája.
A klasszikus kínai nyelvet a királyi udvarban és más hivatalos célokra használták. A hanoi Irodalom Temploma volt a legismertebb iskola a kínai nyelv tanulmányozására. Azok a diákok, akik sikeres államszolgálati vizsgát tettek, bírákká válhattak. A konfuciánus tudósok a kínai nyelvet tekintették az oktatás nyelvének, és lenézték a nôm nyelvet, míg a közvélemény a nôm nyelvnek kedvezett. A lakosságnak csak kis százaléka volt írástudó bármely nyelven, de szinte minden faluban volt legalább egy ember, aki tudott nômül olvasni.
A nôm nyelvben egy vietnámi szót egy hasonló jelentésű vagy kiejtésű szó kínai karakterével lehet leírni. Minden karakter egy-egy gondolatot jelöl. Az ilyen karaktereket "ideográfoknak" nevezik. Ezenkívül minden karakter egy szótagot, azaz hangot jelöl. Mivel a hagyományos karakterek rendelkeznek ezzel a kettős tulajdonsággal, a modern vietnámi nyelvben szinte minden szótag szemantikai jelentést kapott. A kínaihoz hasonlóan a vietnami is hangzó nyelv. Mivel a japán vagy a koreai esetében a hangszín kérdése nem merül fel, ezeken a nyelveken e bonyolító tényező nélkül is kialakulhatnak a natív fonetikus írásmódok.
A kínai-vietnámi írásjegyeket végül egy alfabetikus írás váltotta fel. A máshol használt ábécéktől eltérően a vietnami ábécé a hangnemet jelöli. Dél-Koreával és Japánnal ellentétben a modern Vietnámban nem követelik meg a diákoktól a hagyományos írásjegyek tanulását. Világszerte kevesebb mint 100 tudós tud Nôm-et olvasni. A nôm nyelven írt vietnami irodalom, köztük olyan klasszikusok, mint a Kieu meséje (eredeti cím: Truyện Kiều, szerző: Nguyễn Du) és Ho Hszüan Huong költészete (Hồ Xuân Hương), ma már csak fordításban olvashatók. A karakteres kalligráfia azonban továbbra is népszerű lakásdíszként és a szerencse szimbólumaként. Az 1970-ben alapított Han-Nom Intézet gyűjti és tanulmányozza a vonatkozó kéziratokat. A Nôm ideográfiák 2001-ben kerültek be az Unicode-ba. Az Unicode egy nemzetközi elektronikus kódolási szabvány.
Részletesebben a karakterek keletkezéséről és használatáról: a nôm írásban többféle módon jelentek meg a jelek:
- közvetlen kölcsönzés (egy kínai karaktert azonos vagy hasonló jelentésre alkalmaztak),
- fonetikus kölcsönzés (egy kínai karaktert a kiejtés hasonlósága miatt használtak egy vietnámi szóra),
- új, helyi karakterek alkotása, amelyek kínai elemekből (radikálisokból és fonetikai összetevőkből) állnak össze, hogy a vietnámi szókincs számára megfelelő jelet kapjanak — ezeket gyakran fonoszémantikus összetételnek nevezik.
Történeti átmenet a latin alapú ábécéhez: a 17. századtól európai (elsősorban jezsuita) misszionáriusok fejlesztettek ki latin betűs átírásokat a vietnámi beszéd hangjainak rögzítésére. Ezek az átiratok a későbbi Quốc Ngữ alapjai lettek. A 19–20. század fordulóján a francia gyarmatkormányzat és a helyi értelmiség egyaránt a latin ábécét kezdte előnyben részesíteni az általános írástudás terjesztése miatt. A latin írás könnyebb elsajátíthatósága és a nyomtatás egyszerűsége gyorsan háttérbe szorította a nôm használatát a hivatalos és tömegkommunikációs célokban.
Mai helyzet és kutatás: bár a mindennapi használat megszűnt, a chữ Nôm fontos kulturális örökség. A Viện Hán-Nôm (Han-Nom Intézet) és több egyetem javítja, katalogizálja és digitalizálja a nôm kéziratokat. Nemzetközi kutatócsoportok és digitális könyvtárak is részt vesznek a szövegek feltárásában és Unicode-alapú átalakításában, hogy hozzáférhetőbbé tegyék ezeket az anyagokat. Emellett egyre több kiadvány és tananyag jelenik meg azok számára, akik meg akarják tanulni a nôm olvasását és értelmezését.
Összefoglalva: a chữ Nôm a vietnámi nyelv történetének fontos írásbeliségét képviseli — egyszerre mutatja a kínai kulturális hatás mélységét és a vietnámi nyelv sajátosságainak igényét az önálló írásjelekre. A kutatás és digitalizáció révén a jövőben több eredeti nôm szöveg válhat közvetlenül olvashatóvá és tanulmányozhatóvá.
