Einsatzgruppen és a holokauszt: a náci kivégzőosztagok története

Reinhard Heydrich SS-vezér 1938 körül hozta létre az Einsatzcsoportokat.

Először 1938 októberében Heydrich az Einsatzgruppen-t küldte a Szudéta-vidékre. Adolf Hitler, a náci Németország vezetője a Szudéta-vidéket akarta elfoglalni. Kész volt arra, hogy a náci hadsereggel megszállja a területet. A müncheni egyezményben azonban a világhatalmak megegyeztek abban, hogy Hitler megkaphatja a Szudéta-vidéket. Az Einsatzgruppen segítettek elfoglalni a kormányépületeket, és elvittek minden kormányzati iratot, amit csak találtak. Emellett letartóztattak mintegy 10 000 cseh kommunistát és német állampolgárt. ^{pp. 405, 412}

1939 szeptemberétől decemberéig az Einsatzgruppen részt vett a nácik T4-es akciójában. A nácik úgy vélték, hogy a testi, szellemi és mentális fogyatékkal élő emberek nem érdemlik meg az életet. A T4-es akció egy olyan terv volt, amelynek célja az volt, hogy mindannyiukat megöljék. Eleinte az Einsatzgruppen és más nácik lelőtték ezeket az embereket. 1940 tavaszán azonban a nácik gázkamrákat kezdtek használni, hogy gyorsabban megölhessék a fogyatékkal élőket. ^{pp. 138–141}

1939-ben Hitler úgy döntött, hogy megszállja Lengyelországot. Heydrich úgy döntött, hogy az Einsatzgruppen követi a reguláris német hadsereget.^p. 425 Feladatuk az lett volna, hogy megöljék a lengyel társadalom legfontosabb embereit, például a papságot, a tanárokat és az akadémiai körök tagjait. Mindenkit megölnének, aki nem ért egyet a náci eszmékkel vagy szabályokkal.^p. 144 Adolf Hitler azt mondta: "...nem lehetnek lengyel vezetők; ahol lengyel vezetők vannak, ott meg kell őket ölni[.]" ^p. 143Az Einzatsgruppen ezt a tervet követve 1939 végéig mintegy 65 000 civilt öltek meg. Ezek között voltak lengyel vezetők, zsidók, prostituáltak, romák és elmebetegek. ^{pp. 430–432}

Végül az Einsatzgruppen a lengyelországi túlélő zsidókat arra kényszerítette, hogy a nagy lengyel városokban lévő gettókba költözzenek. A nácik azt tervezték, hogy megszabadulnak az összes lengyelországi zsidótól, de még nem döntötték el, hogy hová küldjék őket.^{pp. 227–228, 242-245}német hadsereg segítségével az Einsatzgruppen zsidók tízezreit kényszerítette kelet felé Lengyelország azon részébe, amelyet a Szovjetunió elfoglalt. ^p. 429

1941-ben Hitler úgy döntött, hogy megszállja a Szovjetuniót. Ezt a tervet Barbarossa hadműveletnek nevezte el. Hitler gyűlölte a kommunizmust. El akarta foglalni a kommunista Szovjetuniót, és végleg megölni a kommunizmust. ^{pp. 95–96}

1941 májusában Heydrich parancsot adott az Einsatzgruppen-nek a Szovjetunióban élő zsidók megölésére. ^{pp. 94–95}

1941 júniusában Heinrich Himmler, az SS vezetője közölte más SS-vezetőkkel, hogy a nácik akár 30 millió ember megölését tervezik a Szovjetunióban. Az Einsatzgruppen fontos szerepet játszottak volna ebben, hiszen olyan embereket gyilkoltak volna meg, akiket a nácik alacsonyabb rendűnek tartottak. A nácik azonban más stratégiákat is alkalmaznának, például az éheztetést, hogy megöljenek más szovjeteket. ^p. 181

Az Einsatzgruppen hét zászlóaljra oszlott.^p. 225 Hitler hadserege 1941. június 22-én szállta meg a Szovjetuniót. Néhány héttel később az Einsatzgruppen megkezdte munkáját a Szovjetunió által ellenőrzött Kelet-Lengyelországban. ^p. 185Heydrich három fő feladatot adott nekik: ^p. 177

1. Hogy átvegye az irányítást az összes olyan iroda és irat felett, amely a Szovjetunióhoz és a kommunista párthoz tartozott;
2. Megölni a Szovjetunió összes vezetőjét; és
3. Zsidók elleni pogromok (zavargások és gyilkosságok) kirobbantása és bátorítása.

Az Einsatzgruppen sokféleképpen végezte ezeket a munkákat. Néha listákat készítettek azokról az emberekről, akiket ellenségnek tartottak, majd meggyilkolták őket. Máskor több ezer ember lemészárlását hajtották végre néhány nap alatt. Például Babi Jarban az egyik Einsatzgruppen zászlóalj két nap alatt 33 771 zsidót ölt meg; a rumbulai mészárlás során egy másik zászlóalj két nap alatt mintegy 25 000 embert ölt meg.

Ahogy a nácik egyre több országot foglaltak el, egyre több Einsatzcsoportot hoztak létre. Kisebb csoportokat is létrehoztak, amelyeket Einsatzkommandónak és Sonderkommandónak neveztek el. Ezek közé tartoztak:

• Einsatzgruppe E, amely a Független Horvát Államban dolgozott.
• Einsatzgruppe G, Romániában, Magyarországon és Ukrajnában
• Einsatzgruppe H, Szlovákiában ^p. 419
• Einsatzgruppe Iltis, a szlovén-osztrák határon
• Einsatzgruppen Jugoslawien és Serbien, Jugoszláviában
• Einsatzkommando Luxemburg, Luxemburgban
• Einsatzgruppe Norwegen, Norvégiában
• Einsatzkommando Tilsit, Litvániában és Lengyelországban ^p. 197
• Einsatzgruppe Tunis, Tuniszban

Gyilkossági parancsok

Miután a nácik megszállták a Szovjetuniót, az Einsatzgruppen fő feladata továbbra is a civilek megölése volt, ahogyan azt Lengyelországban is tették. Ezúttal azonban Heydrich utasította az Einsatzgruppen-t, hogy gyilkoljanak:

• komisszárok (a szovjet kormány tisztjei)
• A világkommunizmust támogató Komintern összes felső- és középvezető tagja.
• A Kommunista Párt minden vezető és középvezető tagja
• Minden szélsőséges kommunista párttag
• Minden zsidó, aki a kormányban vagy a Közösségi Pártban állást töltött be.

Július 8. és július 17. között Heydrich szintén utasította az Einsatzgruppen-t, hogy gyilkoljanak:

• Minden 15 és 45 év közötti zsidó férfi ^p. 198
• A szovjet Vörös Hadsereg összes zsidó hadifoglya
• A Vörös Hadsereg összes grúziai és közép-ázsiai hadifoglya, mivel ők is zsidók lehetnek. ^p. 97
• Minden roma embert, akit csak találtak, és minden mentális betegségben szenvedő embert...

Gyilkosságok

A Vörös Hadsereg visszavonult. Heydrich azonban úgy vélte, hogy még mindig vannak szovjet gerillaharcosok a térségben, és úgy gondolta, hogy a helyi zsidók segítik őket. Utasította az Einsatzgruppen-t, hogy bátorítsák a zsidóellenes pogromokat az újonnan megszállt területeken. Lettországban, Litvániában és Ukrajnában pogromok törtek ki (amelyek közül néhányat az Einsatzgruppen indított el).^p. 526 A Barbarossa hadművelet első néhány hetében 40 különböző pogromban 10 000 zsidót öltek meg. 1941 végéig mintegy 60 pogrom történt, amelyekben akár 24 000 ember is meghalhatott. ^p. 526

A háború elejétől kezdve az összes fő Einsatzgruppen részt vett tömeges lövöldözésekben.^{pp. 196–202} Eleinte csak felnőtt zsidó férfiakat lőttek le. Augusztusra azonban már minden zsidót lelőttek, beleértve a nőket, gyerekeket, csecsemőket és időseket is. Eleinte kivégzőosztagokban ölték meg az embereket. Amikor ez túl lassúvá vált, az Einsatzkommandók nagyobb csoportokat kezdtek lelőni tömegsírok mellett, vagy akár azokban.^p. 207 Ahogy a gyilkosságok híre elterjedt, sok zsidó ember elmenekült.

A nácik elkezdték az embereket koncentrációs táborokba és gettókba küldeni. A vidéki területek többnyire zsidómentesek voltak.^{pp. 211–212} A nácik kényszermunkásbandákat hoztak létre, hogy a zsidókat rabszolgaként használhassák, amíg a nácik meg nem ölték mindet. A nácik ezt a célt 1942-ig halogatták. ^{pp. 212–213}

Az Einsatzgruppe A a balti államokban, Észtországban, Lettországban és Litvániában dolgozott. Ezeket az országokat a Szovjetunió megszállta, mielőtt a nácik átvették volna a hatalmat. Az Einsatzgruppe A 1941 júniusa és novembere között mintegy 140 000 embert ölt meg. ^p. 98

Amikor az Einsatzgruppe A bevonult a litvániai Kaunasba, éppen pogrom zajlott. Kiengedték az összes bűnözőt a börtönből, és arra bátorították őket, hogy csatlakozzanak a pogromhoz. Négy nap alatt 4000 zsidót öltek meg a pogromban. ^p. 41

Az Einsatzgruppe A vezetője megengedte egy Viktors Arājs nevű erőszakos antiszemita férfinak, hogy egy kisebb Einsatzgruppe-t, az Arājs Kommandót indítsa el. A két csoport együtt 2300 zsidót ölt meg a litvániai Rigában. Hat hónapon belül az Arājs Kommando megölte a lettországi zsidók mintegy felét.

Litvániában és Észtországban is létrejöttek olyan csoportok, mint az Arājs Kommando. Segítségükkel az Einsatzgruppe A képes volt megölni szinte minden zsidót a körzetében. ^p. 182

Rumbula mészárlás

1941 novemberében Himmler úgy döntött, hogy a letteket nem ölik meg elég gyorsan. Zsidókat akart Németországból Lettországba telepíteni. Elrendelte, hogy a lettországi Riga gettójában mindenkit meg kell gyilkolni. ^{pp. 206–209}

A nácik azt mondták a gettóban élőknek, hogy máshová küldik őket. Azt mondták nekik, hogy hozzák magukkal a holmijukat és az értékeiket. ^{pp. 208–210}

A nácik egyszerre ezrével vitték az embereket egy közeli erdő felé. Lelőtték azokat, akik megpróbáltak elfutni, vagy nem tudtak elég gyorsan menni. Elvették a zsidók magukkal hozott holmiját, és levetkőztették őket. Aztán egyszerre ötvenen egy tömegsírba fektették az áldozatokat, és lelőtték őket. ^{pp. 208–210}

Két nap alatt mintegy 25 000 embert gyilkoltak meg az Einsatzgruppen. ^{pp. 210–214}

Egy idő után Himmler rájött, hogy az Einsatzgruppen módszerei nem a legjobb módszer az emberek minél gyorsabb és olcsóbb megölésére.^p. 197 Rájött arra is, hogy sok Einsatzcsoportnak gondot okozott ennyi ember megölése. Néhányuknak fizikai és mentális egészségügyi problémáik voltak, mások pedig alkoholisták lettek.^{pp. 52, 124, 168} Himmler azután hozta meg végső döntését, hogy 1941 augusztusában végignézett egy tömeges kivégzést. Úgy döntött, hogy a zsidók lelövése túlságosan megterhelő az emberei számára. ^{pp. 547–548}

Himmler úgy döntött, hogy erre a problémára a zsidók (és mások) mérges gázzal való megölése a válasz.^p. 167 1942-től kezdve az összes fő Einsatzgruppen elkezdett embereket gyilkolni gázkocsikkal, amelyeket már a T4-es akció elején használtak a fogyatékkal élők megölésére. Ezekben a furgonokban a furgonok motorjából származó szén-monoxid kipufogógázokat pumpáltak a teherautó hátuljába, és ezzel megölték a benne lévő áldozatokat. 1941 szeptemberére azonban az auschwitzi koncentrációs táborban a nácik elkezdtek kísérletezni a Zyklon B-vel, egy ciánszerű rovarirtószerrel. ^{pp. 280–281}

Az 1942. január 20-án tartott Wannsee-konferencián a nácik hivatalosan elhatározták, hogy az összes európai zsidót (11 millió embert) megölik. Néhányukat halálra dolgoztatták. Másokat megsemmisítő táborokban (haláltáborokban) öltek volna meg (németül: Die Endlösung der Judenfrage). ^p. 555-556A nácik olyan haláltáborokat hoztak létre, mint Auschwitz-Birkenau és Bełżec megsemmisítő táborok, azzal a céllal, hogy minél több embert öljenek meg a lehető leggyorsabban. Ezek a haláltáborok váltották fel az Einsatzgruppen-t, mint a nácik fő tömeggyilkossági és népirtási stratégiáját. ^{pp. 279–280}

Eleinte az Einsatzcsoportokat a partizánok - a nácik által megszállt területeken élő emberek, akik továbbra is harcoltak a nácik ellen - elleni harcra küldték. ^p. 2481944-re azonban a legtöbb Einsatzgruppen a Waffen-SS harcoló egységeinek részévé vált, vagy haláltáborok őrzésére küldték őket.

Az Einsatzgruppen gondosan feljegyezték a tömeggyilkosságokat, hogy jelentéseket tudjanak írni a feletteseiknek. Az Einsatzgruppe A parancsnoka 1941. december 1-jén nyújtotta be a Jäger-jelentést, amely az Einsatzgruppen A litvániai akcióiról szól.

A jelentés szerint az Einsatzgruppen A 137 346 embert ölt meg.^p. 215 A legtöbben zsidók voltak, de mások kommunisták, bűnözők és más náci "ellenségek".^p. 126 Augusztus közepétől kezdve, amikor 3 207 embert gyilkoltak meg, az áldozatok között gyerekek is voltak. ^p. 126

1942 februárjában Jäger megváltoztatta becslését arról, hogy az Einsatzgruppen hány embert ölt meg. Azt mondta, hogy 138 272 áldozat volt, köztük: ^p. 126

• 48 252 férfi (35%)
• 55 556 nő (40%)
• 34 464 gyermek (25%)

Jäger azt is elmondta, hogy az áldozatok közül csak 1851-en (1,3%) nem voltak zsidók. ^p. 126

Számos más, az Einsatzgruppen által írt dokumentum és jelentés is beszámol arról, hogy a különböző egységek hány embert öltek meg. Egy kutató például több mint 200 operatív helyzetjelentést vizsgált meg (az Einsatzgruppen jelentései a főnökeiknek arról, hogy mit csinálnak). Megvizsgálta az Einsatzgruppen főnökei által írt leveleket és jelentéseket is. Megállapította, hogy 1942-re az Einsatzgruppen A, B, C és D közel egymillió embert ölt meg: