1260-as évek (1260–1269): főbb események és változások

Az 1260-as évek egy évtized. Ez 1260. január 1-jén kezdődött és 1269. december 31-én ért véget.

Ázsia és a Mongolok

Kublai kán 1260 körül nyerte el a mongol vezetés egy részének támogatását a Mongol Birodalom élén, és később fővárosát a mai Pekingbe (a korabeli Khanbaliq/Dadu) helyezte át. Uralmi törekvései azonban nem voltak zavartalanok: a belső hatalmi harcok (Ariq Böke elleni polgárháború) és a dél-kínai Song-dinasztia elleni hosszú hadjáratok jellemezték évtizedét. Bár a mongolok sokszor sikeresek voltak, 1260-ban a Közel-Keleten súlyos vereséget szenvedtek: a kelet-mediterrán térségben a mongol haderő a mamlúkokkal való összecsapásban vereséget vallott, legismertebb példa erre a Ain Jalut környéki ütközet, amelynek következtében a mongol előrenyomulás megállt.

A mamlúkokat az új, ambiciózus uralkodó, Baibars vezette, aki 1260–1261 körül konszolidálta hatalmát. A mamlúkok gyorsan megerősítették pozíciójukat: több keresztes államot visszaszorítottak, és hatékonyan védték meg a Közel-Keletet a mongol támadásokkal szemben. A mongol befolyás a térségben nem gyengült teljesen, de megálljt parancsoltak neki több fronton, illetve a Kaukázusban is voltak veszteségeik.

Kelet-Mediterráneum és Bizánc

A 1260-as években a Nikaiai Birodalom kihasználva a latin államok gyengeségét, 1261-ben visszafoglalta Konstantinápoly-t, így helyreállt a BizánciBirodalom (a görög császárság). Ez fordulópontot jelentett a térség politikai egyensúlyában: a Latin Birodalom vesztett befolyásából, miközben a Bizánci állam a 13. század közepén újra megjelent mint regionális nagyhatalom, bár gazdasági és katonai potenciálja már korábbi fényének töredéke volt.

Európa – politika, háborúk és diplomácia

Az európai politikai életben is feszültségek jellemezték az évtizedet: területi viták és dinasztikus küzdelmek számos háborút eredményeztek a kontinensen. Angliában kitört a második bárói háború. 1264–1267 között a királyi hatalom és az arisztokrácia között zajló konfliktusok, különösen Simon de Montfort vezetésével, a királyi autoritás elleni felkeléshez vezettek; a konfliktus végül a királyi hatalom megerősödéséhez és bizonyos alkotmányos változásokhoz vezetett.

Az angol belpolitika mellett Közép-Európában II. Otakar cseh király (Ottokar II.) rendkívül befolyásos fejedelemmé vált: terjeszkedéssel és házassági jogcímek révén jelentős területeket szerzett, miáltal a 13. század közepén Európa egyik legnagyobb fejedelme lett. Hódításai és dinasztikus öröklési helyzetek következtében birtokai kiterjedtek az Alpok keleti vonulataitól egészen az Adria közeléig.

Észak-atlanti kapcsolatokban az északi viking tradíciók visszaszorulása folytatódott: Izland és Grönland ebben az időszakban formálisan Norvégia uralma alá kerültek (a so‑called „régi egyezmény”, Gamli sáttmáli, és hasonló megállapodások révén). Ugyanakkor a skótok és a norvégok közötti összecsapások is jellemzők voltak: az északiak betörései Skóciába, különösen a 1263-as Largs melletti ütközet, végül megálljt kaptak, és 1266-ban a Perth‑i egyezmény (Treaty of Perth) rendezte a szigetek és területek sorsát.

Spanyolországban a reconquista tovább folyt; a keresztény királyságok fokozatosan visszaszorították a mórok hatalmát, és több fontos város és erődkerület került ismét keresztény kézre. A folyamat helyi és regionális politikai átrendeződést eredményezett.

A pápaválasztással kapcsolatos gyakorlat is átalakulás előtti állapotba került: a 1268-ban kezdődő hosszú pápai szünet és a kardinálisok elhúzódó tanácskozásai arra ösztönözték a korabeli hatalmakat, hogy új módszereket próbáljanak kényszeríteni a gyorsabb döntéshozatal érdekében (ez a későbbiekben, a 1270-es években és a 1274-es lateráni gyűlést követően vezetett a formális konklávé‑eljárás kialakulásához). Emellett az évtizedben Írország és Anglia országgyűlési gyakorlatának korai lépései is megjelentek: előfordult, hogy képviselők rendszeres tanácskozásokat tartottak, amelyek a későbbi parlamentáris hagyományok előfutárai.

Kultúra, tudomány és művészet

Az évtized kulturális szempontból is jelentős volt. Roger Bacon 1267 körül befejezett, alapvető tudományos munkája az Opus Majus, amelyben a kísérleti módszer, a nyelvek és a tudományos eljárások kérdései szerepelnek – ez a mű fontos dokumentuma a korai tudományos gondolkodásnak. Aquinói Tamás is ekkor adott ki jelentős teológiai és filozófiai munkákat, köztük a Summa contra Gentiles című művet, amely a hit és ész kapcsolatát vizsgálja.

Az építészet és képzőművészet terén is jelentős alkotások készültek: a gótikus katedrálisépítészet tovább fejlődött, és sok helyen folytatódtak nagy építkezések az európai katedrálisokban. E korszak egyik kiemelkedő szobrásza, Nicola Pisano, fontos műveket alkotott: a szószékének a sienai dóm és a pisai keresztelőkápolna számára készült domborművei, valamint a pisai keresztelőkápolna pulpitusa (körülbelül 1260) új, antik hatású plasztikusságot hoztak az olasz művészetbe. Ezek a munkák fontos átmenetet jelentenek a középkori és a későbbi reneszánsz formanyelv között.

Társadalom és vallás

A vallás terén a délkelet-ázsiai térségben, a thaiföldi Szukhothai királyságban a vallás – különösen a theraváda buddhizmus – szerepe erősödött, és a királyság támogatásával templomépítések és szerzetesi intézmények jöttek létre, ezzel is konszolidálva a buddhista hagyományt a régióban.

Európában sajnos a antiszemitizmus tovább súlyosbodott: több helyi hatóság hozott olyan törvényeket, amelyek megkülönböztető jelzések viselésére kényszerítették a zsidó közösségeket, és több helyen erőszakos támadások, kényszerített megtérések vagy vagyonelkobzások fordultak elő. Angliában a polgárháborús időszakban sok zsidó szenvedett erőszaktól; a zsidó vallási irodalom, például a Talmudot illető egyházi kritikák és cenzúrák is tovább nehezítették helyzetüket.

Összegzés

Az 1260-as évek tehát változások és fordulópontok időszaka volt: a mongol birodalom belső és külső kihívásokkal küzdött, a Közel‑Kelet hatalmi viszonyai átrendeződtek a mamlúk megerősödése és a bizánci visszaállás révén, Európában dinasztikus és belpolitikai konfliktusok formálták az állami berendezkedést, miközben a kulturális és tudományos élet fontos alkotásai születtek. Ezek az események hosszabb távon is meghatározták a következő évszázadok fejlődését.