Dante Alighieri

Life

Dante Alighieri 1265-ben született, május 14. és június 13. között, "Durante Alighieri" néven. 1450 körül (Uffizi Galéria). Családja fontos szerepet töltött be Firenzében, és támogatta a pápaságot. A költő édesanyja Bella degli Abati volt. Meghalt, amikor Dante hétéves volt, és Alighiero hamarosan újra férjhez ment, Lapa di Chiarissimo Cialuffihoz. Lapa két gyermeket szült, Dante testvérét, Francescót és nővérét, "Tana"-t ("Gaetana" rövidített változata).

Dante a Campaldinói csatában (1289. június 11.) a gülüphi csapatok élén harcolt. A győzelem után Dante fontos szerepet kapott a közéletben.

Dante 12 éves korában, 1277-ben feleségül vette Gemma di Manetto Donatit. Dante már beleszeretett egy másik lányba, Beatrice Portinari-ba, akit az "Isteni komédia" is említ (Bice néven is ismert). Dante Gemmával kötött házassága után évekkel újra találkozott Beatricével. Érdeklődni kezdett a versírás iránt.

Danténak hat gyermeke született Gemmától: Jacopo, Pietro, Giovanni, Gabrielle Alighieri és Antonia.

Oktatás, ifjúság és költészet

Dante iskoláztatásáról nem sokat tudunk, feltételezhetően otthon tanult. Az ismert, hogy a toszkán költészetet tanulmányozta. Érdeklődése során felfedezte a trubadúrok okcitán költészetét és a klasszikus antikvitás latin költészetét (különös odaadással Vergilius iránt). 18 évesen Dante megismerkedett Guido Cavalcantival, Lapo Giannival, Cino da Pistoia-val, majd nem sokkal később Brunetto Latini-vel; együtt lettek a Dolce Stil Novo ("Az édes új stílus") vezetői. Brunetto később külön említést kapott az Isteni komédiában (Inferno, XV, 28), azért, amit Danténak tanított.

La Vita Nuova című műve szerint kilencéves korában találkozott Beatrice Portinarival, Folco Portinari lányával, akibe "első látásra" beleszeretett, és úgy tűnik, anélkül, hogy beszélt volna vele. Tizennyolc éves kora után gyakran látta őt, gyakran váltott vele üdvözletet az utcán, de soha nem ismerte meg jól - gyakorlatilag ő adta a példát az úgynevezett "udvari szerelemre". Dante a Stil Novónak adta a lenyomatát. A Beatrice iránti szerelem (ahogyan más módon Petrarca is kimutatja majd Laura iránt) nyilvánvalóan a költészet és az élet oka lesz, a politikai szenvedélyekkel együtt. Sok versében úgy jelenik meg, mint egy félistennő, aki állandóan vigyáz rá.

Amikor Beatrice 1290-ben meghalt, Dante a latin irodalomban próbált "segítséget" találni.

Ezután filozófiai tanulmányoknak szentelte magát egyházi iskolákban, például a Santa Maria Novellában működő domonkos iskolában. Ezt a filozófia iránti "túlzott" szenvedélyt később az Isteni komédia második könyvében, a Purgatóriumban Beatrice karaktere bírálta.

Dante szobra a firenzei Uffiziben.

Száműzetés és halál

Bonifác gyorsan elbocsátotta a többi küldöttet, és egyedül Dantét kérte meg, hogy maradjon Rómában. Ugyanekkor (1301. november 1-jén) Valois Károly bevonult Firenzébe a fekete gulágiakkal, akik a következő hat napban a város nagy részét lerombolták és sok ellenségüket megölték. Új fekete gülof kormányt állítottak fel, és Messer Cante dei Gabrielli di Gubbio-t nevezték ki Firenze podestájává. Dantét két évre száműzetésbe küldték, és nagy pénzhegy megfizetésére kötelezték.

Dante nem fizette ki a pénzt, részben azért, mert úgy vélte, hogy nem bűnös, részben pedig azért, mert minden firenzei szükségletét ellopták a Fekete Guelfek. Életfogytiglani száműzetésre ítélték, és ha a pénz kifizetése nélkül visszatér Firenzébe, máglyán égethetik meg.

A száműzetésben kezdte el keresni az Isteni komédia alapjait, amely egy 100 énekből álló mű, három, egyenként harminchárom énekből álló könyvre osztva, egyetlen bevezető énekkel.

Bartolomeo I della Scala vendégeként Veronába ment, majd a liguriai Sarzanába költözött. Később állítólag Luccában élt Madame Gentuccával. Egyes, nem biztos források szerint 1308 és 1310 között Párizsban is tartózkodott. 1310-ben VII. Henrik luxemburgi szent római császár 5000 katonát vonultatott be Itáliába. Dante egy új Nagy Károlyt látott benne, aki visszaállítja a Szent Római Császárságot, hogy visszavegye Firenzét a fekete gulágoktól. Írásban követelte Henriktől és több itáliai fejedelemtől, hogy pusztítsák el a fekete gulágokat. A vallást és a magánéleti aggodalmakat vegyítve Isten legádázabb haragját idézte meg városa ellen, és több konkrét célpontot javasolt, amelyek egybeestek személyes ellenségeivel. Ebben az időben írta az Isteni komédia első két könyvét.

Amikor Dante Ravennában meghalt, a ravennai test őrzői a csontokat a kolostor álfalába helyezték. Ennek ellenére 1829-ben Firenzében, a Santa Croce bazilikában síremléket építettek neki. Ez a sír azóta is üres, Dante teste Ravennában maradt, távol attól a földtől, amelyet annyira szeretett. A firenzei síremlékének homlokzatán az áll: Onorate l'altissimo poeta - ami nagyjából azt jelenti: "Tiszteld a legmagasztosabb költőt".

Galéria