Dante Alighieri — Az Isteni Komédia szerzője és az olasz nyelv atyja
Dante Alighieri: Az Isteni Komédia szerzője és az olasz nyelv atyja — kora reneszánsz zseni, aki az Inferno-val és művészi örökségével formálta a világirodalmat.
Dante Alighieri (olaszul: [duˈrante deʎʎ aliˈɡjɛːri]), egyszerűen csak Dante (olaszul: [ˈdante], UK: /ˈdænti/, US: /ˈdɑːnteɪ/; 1265 körül - 1321. szeptember 14.), a késő középkor/kora reneszánsz jelentős itáliai költője. Központi művét, a Commediát (Isteni komédiát) az olasz nyelven írt legnagyobb irodalmi alkotásnak és a világirodalom remekművének tartják. Olaszul "a legfőbb költő" (il Sommo Poeta) néven ismert. Dante és az Isteni komédia csaknem hét évszázadon át inspiráló forrás volt a művészek számára. Dantét Petrarca és Boccaccio mellett a "három kútfő" egyikeként ismerik, és gyakran emlegetik "az olasz nyelv atyjaként". Az első életrajzot kortársa, Giovanni Villani írta róla. Az Isteni komédia leghíresebb szakasza a költemény első harmada, az első 34 kantus, az Inferno, amely Dante pokolvízióját mutatja be.
Élete röviden
Dante körülbelül 1265-ben született Firenzében patricius családban. Fiatal korában irodalmi és filozófiai tanulmányokat folytatott, és kapcsolatba került a kor legjelentősebb költői irányzataival, különösen a dolce stil novo mozgalommal. Híres szerelme, Beatrice Portinari megjelenik korai műveiben, különösen a Vita Nuova-ban, amelyben személyes és allegorikus motívumok keverednek.
Dante aktív politikai szerepet vállalt Firenzében, a guelf (fehér guelf) párt soraiban. 1302-ben belpolitikai vetélkedések következtében száműzték Florencéból; ez az esemény alapvető fordulat volt életében. Az ezt követő években több itáliai városban járt, vendégszeretetben részesült különböző uraknál és mecénásoknál, míg végül Rávennában talált végleges menedéket, ahol 1321. szeptember 14-én hunyt el. A száműzetés évei alatt írta meg főművét, a Commediát.
Fő művei
- Commedia (későbbi elnevezéssel La Divina Commedia) – három részből áll: Inferno, Purgatorio, Paradiso, összesen 100 kantus. Allegorikus költemény, mely az emberi lélek útját mutatja be a bűntől az üdvösség felé.
- Vita Nuova – verses és prózai elemeket ötvöző mű, Beatrice-hez fűződő szerelmi és erkölcsi reflexiók sorozata.
- Convivio – részben ismeretelméleti és filozófiai kommentárkönyv, melyben Dante a vulgáris (népies) nyelv művelését indokolja.
- De Vulgari Eloquentia – a vulgáris nyelvek és az irodalmi olasz nyelv elméleti vizsgálata (részben töredékes).
- De Monarchia – politikai értekezés, amelyben Dante a világi hatalom függetlenségét és a világbéke érdekében álló egyetemleges császárság eszméjét fejti ki.
- Emellett több rime (versek), levelek és kisebb művek fűződnek a nevéhez.
Az Isteni komédia jellemzői
A Commedia szerkezete három, egymással összefüggő cantichéből áll: Inferno (34 kantus), Purgatorio (33 kantus) és Paradiso (33 kantus), így összesen 100 kantusra bővül. Dante művét tercetsorokban (terza rima) írta, általában hendecasyllabákban. A műben Virgil a reason allegorikus képviselőjeként kíséri a költőt a Poklon és a Purgatóriumon át, míg a Paradicsom útján Beatrice vezeti őt, aki a misztikus és isteni szeretet szimbóluma.
A költemény egyaránt tartalmaz teológiai, filozófiai, politikai és személyes elemeket: történelmi és kortárs személyiségek jelennek meg, tükrözve Dante ítéletét róluk. A mű gazdag allegóriában, mítoszi és bibliai utalásokban, valamint a kor vallási és politikai vitáinak kommentárjában.
Nyelv és irodalmi hatás
Dante döntő szerepet játszott az olasz irodalmi nyelv kialakulásában azzal, hogy a vulgáris, toszkán nyelvjárást emelte irodalmi használatra. Emiatt gyakran nevezik őt az olasz nyelv atyjaként. A Commedia mint nyelvi és formai megoldások gyűjteménye példaadó volt Petrarca és Boccaccio számára, és hosszú távon meghatározta az olasz nyelv normáit és irodalmi művelési módját.
Dante terjesztette és tökéletesítette a terza rima versformát, amely később számos európai költőt inspirált. Műveit számtalan nyelvre lefordították, és a Commedia ikonikus mű lett mind a humanista, mind a modern kulturális diskurzusban.
Örökség
Dante alakja és műve máig élénk hatással van a képzőművészetre, zenére, filmművészetre és irodalmi feldolgozásokra. Számos illusztrált kiadása és kommentárja született a műnek (például Botticelli rajzai legendásak), és a Commedia gyakran szolgált inspirációként a későbbi korszakok/politikai gondolkodók számára.
Halála után Rávennában temették el; sírja és emlékhelye fontos zarándokhely lett. Dante személye a modern Olaszország nemzeti identitásának is fontos eleme: művei és gondolatai a kulturális kánon részévé váltak, folyamatos kutatás és rendezvények tárgyai világszerte.
Dante munkássága — a személyes sors, a politikai állásfoglalások és a magasra emelt költői forma együttesen — maradandó hatást gyakorolt az európai irodalomra és a nyelvi fejlődésre.
Dante Alighieri, Giotto festette a firenzei Bargello palota kápolnájában. Dante e legrégebbi portréját még életében festették, mielőtt száműzték szülővárosából.
Dante portréja a firenzei Palazzo dei Giudici egyik freskójáról.
Life
Dante Alighieri 1265-ben született, május 14. és június 13. között, "Durante Alighieri" néven. 1450 körül (Uffizi Galéria). Családja fontos szerepet töltött be Firenzében, és támogatta a pápaságot. A költő édesanyja Bella degli Abati volt. Meghalt, amikor Dante hétéves volt, és Alighiero hamarosan újra férjhez ment, Lapa di Chiarissimo Cialuffihoz. Lapa két gyermeket szült, Dante testvérét, Francescót és nővérét, "Tana"-t ("Gaetana" rövidített változata).
Dante a Campaldinói csatában (1289. június 11.) a gülüphi csapatok élén harcolt. A győzelem után Dante fontos szerepet kapott a közéletben.
Dante 12 éves korában, 1277-ben feleségül vette Gemma di Manetto Donatit. Dante már beleszeretett egy másik lányba, Beatrice Portinari-ba, akit az "Isteni komédia" is említ (Bice néven is ismert). Dante Gemmával kötött házassága után évekkel újra találkozott Beatricével. Érdeklődni kezdett a versírás iránt.
Danténak hat gyermeke született Gemmától: Jacopo, Pietro, Giovanni, Gabrielle Alighieri és Antonia.
Oktatás, ifjúság és költészet
Dante iskoláztatásáról nem sokat tudunk, feltételezhetően otthon tanult. Az ismert, hogy a toszkán költészetet tanulmányozta. Érdeklődése során felfedezte a trubadúrok okcitán költészetét és a klasszikus antikvitás latin költészetét (különös odaadással Vergilius iránt). 18 évesen Dante megismerkedett Guido Cavalcantival, Lapo Giannival, Cino da Pistoia-val, majd nem sokkal később Brunetto Latini-vel; együtt lettek a Dolce Stil Novo ("Az édes új stílus") vezetői. Brunetto később külön említést kapott az Isteni komédiában (Inferno, XV, 28), azért, amit Danténak tanított.
La Vita Nuova című műve szerint kilencéves korában találkozott Beatrice Portinarival, Folco Portinari lányával, akibe "első látásra" beleszeretett, és úgy tűnik, anélkül, hogy beszélt volna vele. Tizennyolc éves kora után gyakran látta őt, gyakran váltott vele üdvözletet az utcán, de soha nem ismerte meg jól - gyakorlatilag ő adta a példát az úgynevezett "udvari szerelemre". Dante a Stil Novónak adta a lenyomatát. A Beatrice iránti szerelem (ahogyan más módon Petrarca is kimutatja majd Laura iránt) nyilvánvalóan a költészet és az élet oka lesz, a politikai szenvedélyekkel együtt. Sok versében úgy jelenik meg, mint egy félistennő, aki állandóan vigyáz rá.
Amikor Beatrice 1290-ben meghalt, Dante a latin irodalomban próbált "segítséget" találni.
Ezután filozófiai tanulmányoknak szentelte magát egyházi iskolákban, például a Santa Maria Novellában működő domonkos iskolában. Ezt a filozófia iránti "túlzott" szenvedélyt később az Isteni komédia második könyvében, a Purgatóriumban Beatrice karaktere bírálta.
Dante szobra a firenzei Uffiziben.
Száműzetés és halál
Bonifác gyorsan elbocsátotta a többi küldöttet, és egyedül Dantét kérte meg, hogy maradjon Rómában. Ugyanekkor (1301. november 1-jén) Valois Károly bevonult Firenzébe a fekete gulágiakkal, akik a következő hat napban a város nagy részét lerombolták és sok ellenségüket megölték. Új fekete gülof kormányt állítottak fel, és Messer Cante dei Gabrielli di Gubbio-t nevezték ki Firenze podestájává. Dantét két évre száműzetésbe küldték, és nagy pénzhegy megfizetésére kötelezték.
Dante nem fizette ki a pénzt, részben azért, mert úgy vélte, hogy nem bűnös, részben pedig azért, mert minden firenzei szükségletét ellopták a Fekete Guelfek. Életfogytiglani száműzetésre ítélték, és ha a pénz kifizetése nélkül visszatér Firenzébe, máglyán égethetik meg.
A száműzetésben kezdte el keresni az Isteni komédia alapjait, amely egy 100 énekből álló mű, három, egyenként harminchárom énekből álló könyvre osztva, egyetlen bevezető énekkel.
Bartolomeo I della Scala vendégeként Veronába ment, majd a liguriai Sarzanába költözött. Később állítólag Luccában élt Madame Gentuccával. Egyes, nem biztos források szerint 1308 és 1310 között Párizsban is tartózkodott. 1310-ben VII. Henrik luxemburgi szent római császár 5000 katonát vonultatott be Itáliába. Dante egy új Nagy Károlyt látott benne, aki visszaállítja a Szent Római Császárságot, hogy visszavegye Firenzét a fekete gulágoktól. Írásban követelte Henriktől és több itáliai fejedelemtől, hogy pusztítsák el a fekete gulágokat. A vallást és a magánéleti aggodalmakat vegyítve Isten legádázabb haragját idézte meg városa ellen, és több konkrét célpontot javasolt, amelyek egybeestek személyes ellenségeivel. Ebben az időben írta az Isteni komédia első két könyvét.
Amikor Dante Ravennában meghalt, a ravennai test őrzői a csontokat a kolostor álfalába helyezték. Ennek ellenére 1829-ben Firenzében, a Santa Croce bazilikában síremléket építettek neki. Ez a sír azóta is üres, Dante teste Ravennában maradt, távol attól a földtől, amelyet annyira szeretett. A firenzei síremlékének homlokzatán az áll: Onorate l'altissimo poeta - ami nagyjából azt jelenti: "Tiszteld a legmagasztosabb költőt".
Galéria
· 
Dante szobra a nápolyi Piazza Dante téren
· 
Dante Alighieri újjáalkotott halotti maszkja (Palazzo Vecchio, Firenze)
· 
Dante Alighieri síremléke a firenzei Santa Croce-bazilikában
· 
Dante sírja Ravennában, 1780-ban épült.
· 
Dante Erminio Blotta által, a Blvd. Oroño Rosario, Argentína
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Dante Alighieri?
V: Dante Alighieri a késő középkor/kora reneszánsz jelentős olasz költője volt. Központi művéről, a Commedia (Isteni komédia) című művéről ismert, amelyet az olasz nyelv egyik legnagyobb irodalmi művének és a világirodalom remekművének tartanak.
K: Hogyan nevezik Dantét?
V: Dantét gyakran emlegetik "az olasz nyelv atyjaként" és il Sommo Poeta (a legfőbb költő) néven. Petrarca és Boccaccio mellett a "három kútfő" egyikeként is ismerik.
K: Mikor élt Dante?
V: Dante 1265 és 1321 között élt.
K: Mi az az Isteni komédia?
V: Az Isteni komédia egy Dante Alighieri által írt epikus költemény, amely három könyvből - Inferno, Purgatorio és Paradiso - áll, mindegyik 33 kantót tartalmaz. Csaknem hét évszázadon keresztül inspirálta a művészeket.
Kérdés: Melyik az Isteni komédia leghíresebb szakasza?
V: Az Isteni komédia leghíresebb szakasza az első harmada, amely 34 kantusból áll, az Inferno, és Dante pokolról alkotott vízióját mutatja be.
K: Ki írta az első életrajzot Dante Alighieriről?
V: Giovanni Villani írta az első életrajzot róla.
Keres