Szung-dinasztia
A Song-dinasztia 960-1279 között uralkodott Kínában. A Tang-dinasztia 907-es bukása óta először kezdte meg Kína újraegyesítését. A köztes évek, amelyeket az Öt dinasztia és a Tíz királyság időszakaként ismertek, az észak és dél közötti megosztottság és a gyorsan változó közigazgatás időszaka volt. 960-ban a későbbi Zhou-dinasztia egyik tábornoka, Zhao Kuangyin (a későbbi Song Taizu császár) lázadással megdöntötte a császárt, és megalapította a Song-dinasztiát. Bár egyesítette Kínát, hadserege gyenge volt, és elvesztette a Liao dinasztia és a Nyugati Hszia elleni háborúkat. Taizu császár halála után nem sokkal a birodalomnak számos gazdasági és katonai problémával kellett szembenéznie.
1127-ben a mandzsu klánok a Csin-dinasztia császárai vezetésével elpusztították a Liao-dinasztiát, megszállták Songot, és elfogták a császárt, a hercegeket és a minisztereket. Egy dél-kínai hercegnek szerencséje volt, hogy egyedül őt nem foglalták el a mandzsuk, és az észak-kínai invázió után ő követte a trónon Hangcsouban. Emiatt a történészek az invázió előtti Songot északi Songnak, az invázió utáni Songot pedig déli Songnak nevezték el. A Déli Song békét kötött a mandzsukkal, és egészen addig létezett, amíg Kublai kán, a mongolok vezére 1279-ben le nem hódította egész Dél-Kínát.
Song Taizu, a Song-dinasztia első császára
A Song-dinasztia térképe.
Történelem
Északi dal: 960-1127
Az északi Song-dinasztia 960 és 1127 között uralkodott Kínában. Az első császár, Zhao Kuangyin az észak-kínai Bianliangban (ma Kaifengnek hívjuk ezt a várost) tette meg a fővárost. Az északi Szung-dinasztia élvezte a legnagyobb gazdasági és kulturális virágzást az ősi kínai történelem során. 1126-ban a Csin-dinasztia hadserege támadást indított Bianliang város ellen, és az Északi Szung-dinasztia a következő évben véget ért. A Song-dinasztia az építészetben is az egyik legjobb dinasztia volt.
