A székesegyház olyan keresztény templom, amely egy püspök székhelye: itt található a püspök hivatalos széke, a cathedra, amelyből a katedrális elnevezés is származik. Mivel a székesegyházak a püspök székhelyei, az egyházmegye központi templomai. Csak azok a keresztény felekezetek rendelkeznek katedrálisokkal, amelyeknek püspökeik vannak. Katedrálisok találhatók a római katolikus, a keleti ortodox, a keleti ortodox, az anglikán, valamint néhány lutheránus egyházban. A székesegyház jogi és liturgikus szerepe nem a méretén, hanem a püspökséghez való tartozáson alapul: a katedra megléte teszi egy templomot székesegyházzá.

Típusok és kapcsolódó fogalmak

  • Székesegyház (katedrális) – az egyházmegye püspökének hivatalos temploma, ahol a püspök székét (cathedra) elhelyezik.
  • Metropolitai (főegyház) – egy nagyobb régió (metropólia) központi székesegyháza; a metropolita püspök sáfárkodik fölötte.
  • Co-katedrális – ha egy egyházmegyének két hivatalos székesegyháza van, mindkettő katedrális státuszt kaphat.
  • Pro-katedrális – ideiglenes katedrális, amely egy püspöki szék ideiglenes otthona lehet például építkezés vagy átmeneti helyzet idején.
  • Minster – Nyugat-Európában néhány nagy, történelmi katedrális vagy kanonoki közösség által szolgált templomot így neveznek (lásd lent).
  • Apátság – szerzetesi központként működő, gyakran nagyméretű templomok; néha a középkorban apátsági templomok voltak a helyi egyházi élet központjai.

A kifejezések használata és kivételek

A görög ortodox egyházban a "kathedrikosz naosz" (szó szerint: "székesegyházi szentély") és a "metropolisz" (szó szerint: "anyaváros") kifejezést is ugyanarra a dologra használják. A "metropolisz" elterjedtebb, de hivatalosan mindkét kifejezést használják. A gyakorlat és a megnevezések történetileg eltérőek lehetnek: egyes országokban a hagyomány vagy a jogi státusz más elnevezéseket eredményez.

A "katedrális" kifejezés használata változó; például néhány reformáció előtti skóciai katedrális, amely ma a Skót Egyházhoz tartozik, még mindig megtartja a katedrális kifejezést, annak ellenére, hogy az egyház presbiteriánus rendszerben nem rendelkezik püspökökkel. Mivel a katedrálisok gyakran különösen impozáns épületek, a kifejezést gyakran helytelenül használják bármely nagy, jelentős templomra. Ugyanakkor fontos elkülöníteni a valódi püspöki székhelyet azoktól az épületektől, amelyeket pusztán nagyságuk vagy történeti jelentőségük miatt neveznek katedrálisnak.

Történelmi fejlődés

A korai egyházaktól a középkori Európáig a székesegyházak fontos szerepet töltöttek be az egyházi és világi életben egyaránt. A nagy középkori katedrálisok kialakulása összefüggött a püspöki hatalom megerősödésével, a városok növekedésével és a szerzetesi élet formálódásával. A püspökök, kanonokok és a katedrálisokhoz kapcsolódó testületek (a katedrális fehér vagy katedrális kapitulum) gyakran adminisztratív, oktatási és jótékonysági feladatokat is elláttak.

Építészetileg a katedrálisok a következő stílusokon keresztül fejlődtek: a román stílusú tömeges, vastag falú templomoktól a gótikus, magasan ívelt bordás boltozatokig és hatalmas üvegablakokig, majd később a reneszánsz és a barokk díszítésig. Sok katedrális évszázadokon át épült és többször átépítették vagy bővítették, ezért gyakran több építészeti korszak rétegei láthatók bennük.

Építészeti jellemzők

  • Cathedra (püspöki szék) – a katedrális legfontosabb liturgikus jelképe.
  • Nave (hajó), transept (kereszthajó), choir (kórus), apszis – a templomi tér fő részei.
  • Tornyok és toronysisakok – tájékozódási pontok a városképben; sok katedrális híres harangtornyáról vagy szalagablakáról.
  • Krypta – sírhelyek és ereklyék helye, gyakran zarándoklat célpontja.
  • Üvegablakok és rózsaablakok – bibliai jeleneteket és szentek ábrázolásait hordozzák, fontos tanító és liturgikus szerepük van.

Használat, státusz és példák

A székesegyházak nemcsak liturgikus központok: gyakran kulturális, közösségi és művészeti központként is funkcionálnak (koncertek, kiállítások, ünnepi események). A székesegyház státuszát jogi aktusok, egyházi döntések vagy történelmi hagyományok határozzák meg; ezért fordulhat elő, hogy egy kisebb templom katedrális státuszú, míg egy nagyobb épület nem az.

Európában számos székesegyházat, például Strasbourgot, Angliában pedig Yorkot, Lincolnt és Southwellt, a latin monasteriumból származó minstertemplomnak (németül: Münster) neveznek, mivel a reformáció előtt a létesítményeket közösségben élő kanonokok szolgálták, vagy esetleg apátság volt. A másik nagy templomtípus Nyugat-Európában az apátság. Ezek a történeti példák jól mutatják, hogy a székesegyház fogalma egyházi, jogi és kulturális tényezők összjátékából születik.