Otto von Bismarck
Otto Eduard Leopold von Bismarck-Schönhausen herceg, lauenburgi herceg (1815. április 1. - 1898. július 30.) európai arisztokrata és államférfi a 19. században. Poroszország miniszterelnökeként 1862 és 1890 között főleg ő volt felelős azért, hogy a számos független német ország nagy része 1871-ben egyesült az új Német Birodalomban. Ő lett a birodalom első kancellárja.
1865-ben Graf von Bismarck-Schönhausen (gróf Bismarck-Schönhausen), majd 1871-től Fürst von Bismarck (herceg Bismarck), 1890-től pedig Herzog von Lauenburg (lauenburgi herceg). Eleinte nem akarta a hercegi címet, de később elfogadta.
Bismarck-emlékmű, Hamburg
Németország egyesítése
Az 1860-as években olyan háborúk sorozatát szervezte meg, amelyek Ausztria kivételével a legtöbb német államot egy hatalmas Német Birodalommá egyesítették porosz vezetés alatt. Ezt 1871-re meg is szerezte, és "1871 után majdnem húsz éven át vitathatatlan világbajnok maradt a többoldalú diplomáciai sakkjátszmában, [és] kizárólag és sikeresen a hatalmak közötti béke fenntartásának szentelte magát".
Bismarck háborút folytatott Dánia (1864), Ausztria (1866) és Franciaország (1871) ellen. Mindegyik azért volt, hogy több földet szerezzen a Német Birodalom számára. A Franciaország elleni háború hosszú távon nagyon jelentős volt. Franciaország elvesztette Elzász-Lotaringiát. A német győzelem a zseniális Helmuth von Moltke vezetésével Németországot Közép-Európa legfontosabb országává tette.
A császár és fia (III. Frigyes) 1888-ban bekövetkezett halála után új korszak kezdődött, Bismarck és az idősebb von Moltke nélkül, II. Vilmos császárral a trónon.
Otthoni politika
Bismarck nagyon konzervatív volt, és erősen kötődött a monarchiához. Nem volt a demokrácia nagy támogatója. Legfontosabb célja az volt, hogy Poroszországot erősebbé tegye, és ezt Németország egyesítésével el is érte. Bismarck megpróbálta megállítani a szocialista mozgalmat és csökkenteni a katolikus egyház hatalmát.
A szocializmus megállításának egyik módja a munkásosztály boldoggá tétele volt. Ezt számos szociális reform bevezetésével érte el, mint például az állami egészség- és balesetbiztosítás, valamint az öregek nyugdíjazása. Bismarck nyugdíjrendszere a modern jóléti állam előfutára volt.
