Hermann Wilhelm Göring (1893. január 12. Rosenheim, Felső-Bajorország, Bajorország, Németország – 1946. október 15. Nürnberg, Közép-Frankföld, Bajorország, Németország) német politikus és katonai vezető volt. Hitler után a náci párt egyik legbefolyásosabb alakja; 1932 és 1945 között Adolf Hitler alatt a német Reichstag elnöke és a Harmadik Birodalom több fontos miniszteri posztját betöltötte. A második világháborúban a német légierő (Luftwaffe) főparancsnoka volt, és 1940-ban a Hitler által adományozott Reichsmarschall cím birtokosa lett. Göring nevét a náci terrorrendszer felépítéséhez fűződő tevékenységek, valamint a gazdasági és katonai irányítás, továbbá a háborús és emberiség elleni bűnök miatt tartják számon.

Korai évek és az I. világháború

Göring tehetős bajor családból származott. Az I. világháborúban vadászpilótaként szolgált, több légi győzelmet ért el, és elnyerte a Pour le Mérite kitüntetést. A harctéri sebesülés után tartósan küzdött fájdalmakkal, később morfiumfüggősége is kialakult, ami egész hátralévő életére hatással volt.

Politikai felemelkedés a nácik között

A háború után a politikai szélsőségesség felé vonzódott: korai támogatója volt a Nemzeti Szocialista Német Munkáspártnak (NSDAP). Részt vett a 1923-as müncheni sörpuccsban, később pedig Hitler egyik legközelebbi bizalmasa lett. A párt hatalomra jutása után számos állami és pártpozíciót kapott; 1933-ban például Poroszország minisztériumának és belügyi szerveinek felelősségi körébe került, ami lehetővé tette számára a bűnüldöző és internálási rendszerek kialakításában való részvételt.

Szerepe a terror- és rendőrállam kiépítésében

Göring kulcsszerepet játszott a náci diktatúra rendőri és elnyomó intézményeinek kiépítésében: a korai koncentrációs táborok létrehozásában és a titkosrendőrségi szervezetek szervezésében is részt vett. Kezdetben ő irányította a porosz rendőrségi és belbiztonsági szerveket, és közvetetten hozzájárult a koncentrációs táborok létrehozásához, valamint a politikai ellenfelek vegzálásához. Később ezeknek az intézményeknek a felelősségét, így a rendőrség és a titkosrendőrség (a későbbi Gestapo) irányítását fokozatosan átruházták Heinrich Himmler SS-vezetőre.

Gazdasági és katonai szerep

1936-ban Göring lett a Németország felkészítéséért felelős „négyéves terv” vezetője, amelynek célja a háborúra való gyorsipari és katonai felkészülés volt. Ugyancsak nála futott össze számos gazdasági, ipari és művészeti kérdés, és ő felügyelte a megszállt területek gazdasági kizsákmányolását, valamint a zsidó tulajdonok kisajátítását. Műkincsek, ipari kapacitás és értékek elsajátítása révén személyes vagyonát is gyarapította; nagy mennyiségű lefoglalt vagyont és műkincset halmozott fel, amelyek egy részét fekete piacon is árusították.

A Luftwaffe és a háború

Göring a Luftwaffe megalapítója és parancsnoka volt, felelősséggel tartozott a légierő szervezéséért és hadviseléséért. A korai háborús sikerek után a légierő teljesítménye elmaradt a várttól, különösen a keleti fronton és a háború későbbi éveiben. A katonai kudarcok és a háború eszkalálódása csökkentették befolyását, de hivatalos rangjai és Hitlerhez fűződő közelsége hosszú ideig megőrizték pozícióját.

Részvétel a zsidók elleni politikában

Göring fontos adminisztratív és parancsnoki szerepet töltött be a Harmadik Birodalom üldözőpolitikájában. 1941-ben írásbeli utasítást adott Reinhard Heydrichnek a feladat megtervezésére és előkészítésére, amelynek célja a zsidók „végső megoldásának” (Endlösung) kidolgozása volt; ez a lépés része lett a náci holokausztnak, amely milliók meggyilkolásához vezetett. Emellett Göring közvetve vagy közvetlenül hozzájárult a zsidó közösségek gazdasági ellehetetlenítéséhez és deportálásához biztosított adminisztratív háttérhez.

Nürnbergi per és halála

Göring a nürnbergiperben a 24 vádlott közé tartozott (összesen 25 személyt vádoltak, köztük több kulcsfigurát is). A vádak között szerepeltek: a béke elleni bűnök, háborús bűnök, emberiség elleni bűnök és a bűnszervezet-tagság (például az NSDAP és az SS). A bíróság 1946. október 1-jén bűnösnek találta, és halálbüntetésre ítélte: a kivégzés módja felakasztás volt.

Az ítéletet követően, a végrehajtásra kitűzött napon, néhány órával a tervezett kivégzés előtt Göring öngyilkosságot követett el: börtöncellájában lenyelt egy ciántablettát, és október 15-én meghalt. Vizsgálatok szerint a halált cián okozta.

Örökség és történeti megítélés

  • Göring a náci rendszer egyik fő irányítójának számít: politikai, gazdasági és katonai pozíciói révén kulcsszerepet játszott a Harmadik Birodalom belső működtetésében és a háború előkészítésében.
  • Személye a korrupció, a háborús fosztogatás és a nemzetközi bűnök – különösen a holokauszt – szimbolikus jelképe lett.
  • A nürnbergi per döntése és a róla kialakított történeti kép azt tükrözi, hogy a vezető szerep és a hatalommal való visszaélés milyen súlyos következményekkel járhatnak.