Mandeizmus

Mandai hitek

A mandeizmus a mandeus nép vallása. Közös történelmen és örökségen alapul. Nincsenek rögzített vallási hitvallások és tanok. A mandeus teológia alapvető útmutatója nem létezik. A mandeus irodalom korpusza meglehetősen nagy. Olyan témákat is felölel, mint az eszkatológia, Isten megismerése és a túlvilági élet. Mindezt csak rendszerezetlen módon teszi. A papokon kívül nagyon kevesen ismerik.

Alapvető meggyőződések

E. S. Drower szerint a mandeus gnózisra kilenc jellegzetesség jellemző, amelyek különböző formában más gnosztikus szektákban is megjelennek:

1. Van egy forma nélküli legfelsőbb entitás. Ez úgy fejezte ki magát, hogy számos szellemi, éteri és anyagi világot és lényt teremtett. Van egy Teremtő, aki belőle származik, és létrehozta mindezeket a világokat és lényeket. A kozmoszt az Archetipikus Ember teremtette, aki a saját alakjához hasonlóan hozza létre.
2. Dualizmus: kozmikus Atya és Anya, Fény és Sötétség, Jobb és Bal, sziszügyia kozmikus és mikrokozmikus formában.
3. Ennek a dualizmusnak a jellemzője az ellentípusok, az eszmék világa.
4. A lelket száműzöttként, fogolyként ábrázolják: otthona és eredete a legfelsőbb Lény, ahová végül visszatér.
5. A bolygók és a csillagok befolyásolják a sorsot és az embereket, és a halál utáni fogva tartás helyei is.
6. Megváltó szellem vagy megmentő szellemek, amelyek segítik a lelket az életen át vezető, és az azt követő, a "fény világaiba" vezető útján.
7. A szimbólumok és metaforák kultikus nyelve. Az eszmék és tulajdonságok megszemélyesülnek.
8. "misztériumok", azaz szentségek, amelyek segítik és megtisztítják a lelket, biztosítják a szellemi testbe való újjászületését és az anyag világából való felemelkedését. Ezek gyakran a meglévő évszakos és hagyományos szertartások adaptációi, amelyekhez ezoterikus értelmezés kapcsolódik. A naṣoreaiak esetében ez az értelmezés a teremtéstörténeten alapul (lásd 1 és 2), különösen az isteni emberen, Ádámon, mint megkoronázott és felkent király-papon.
9. A beavatottakra nagy titoktartás van előírva; az 1, 2 és 8 teljes magyarázata azoknak van fenntartva, akiket képesnek tartanak a gnózis megértésére és megőrzésére.

A mandaeusok hisznek a házasságban és a nemzésben, valamint az etikus és erkölcsös életmód fontosságában ebben a világban. Nagy hangsúlyt fektetnek a családi életre. Következésképpen a mandaeusok nem gyakorolják a cölibátust vagy az aszkézist. A mandaeusok azonban tartózkodnak az erős italoktól és a vörös húsoktól. Olyan jövő elé néznek, amely megszabadul a Tóra befolyásától, amelyet gonosz eredetűnek tartanak. Bár egyetértenek más gnosztikus szektákkal abban, hogy a világ egy bolygói arkhónok által irányított börtön, nem tekintik kegyetlen és barátságtalan börtönnek.

Mandaeus vallási szövegek

A mandaeusok számos vallási szöveggel rendelkeznek. Ezek közül a legfontosabb a Genzā Rabbā vagy Ginza. A Ginza a történelem, a teológia és az imák gyűjteménye. A Genzā Rabbā két részre oszlik - a Genzā Smālā vagy "bal Ginza" és a Genzā Yeminā vagy "jobb Ginza".

A nyomdagép feltalálása előtt az emberek kézzel másolták a szövegeket. Az ezt végző embereket írástudóknak nevezték. Minden ember kézírása bizonyos szempontból különleges. Így volt ez az írnokok esetében is. Egy írnok talán két betűt bizonyos módon kötött össze, vagy különleges módon tette a pontokat azokon a betűkön, amelyeken azok vannak. Jorunn J. Buckley megvizsgálta ezeket a különleges jeleket, amelyeket a másolók hagytak a Bal Ginzában. Így tudta kimutatni, hogy ennek a szövegnek a másolása a Kr. u. 2. század végére vagy a 3. század elejére nyúlik vissza. Ezek a különleges jelek azt mutatják, hogy a mandaeusok legkésőbb a késő arszakida korszakban léteztek. A Harrān Gāwetā nevű legenda is ezt erősíti. E legenda szerint a mandaeusok Jeruzsálem Kr. u. 1. században történt lerombolása után elhagyták Palesztinát, és az Arszakida birodalom belsejében telepedtek le. Bár a ginza a szasszánok és az iszlám birodalmak uralma alatt is tovább fejlődött, kevés szöveghagyomány állíthat ilyen kiterjedt folytonosságot.

További fontos könyvek közé tartozik a Qolastā, a "mandaeusok kanonikus imakönyve", amelyet E. S. Drower fordított le. A mandaeus szentírás egyik legfontosabb műve a Draša d-Iahia "Keresztelő János könyve". Ez a könyv laikusok és beavatottak számára egyaránt hozzáférhető. Számos más vallási szöveg is létezik, például rituális kommentárok, amelyeket általában csak a papság tagjai tanulmányoznak.

A nyelv, amelyen a mandeus vallási irodalmat eredetileg írták, mandeus nyelvnek nevezik, és az arámi nyelvjárások családjába tartozik. A nyelv a parthiai kancelláriaírás kurzív változatával íródott. A mandeus laikusok többsége nem beszéli ezt a nyelvet. Az iráni mandeus közösség néhány tagja ( a kb. 5000 iráni mandeusból kb. 300-500) továbbra is beszéli a neomandait, e nyelv modern változatát.

Főpróféták

A mandaeusoknak több prófétájuk is van. Iahia vagy Iuhana "Keresztelő János" különleges státusszal rendelkezik, magasabb rendű, mint a kereszténységben és az iszlámban betöltött szerepe. A mandaeusok nem tekintik Jánost vallásuk alapítójának. Ők csak úgy tisztelik őt, mint az egyik legnagyobb tanítójukat. Hitüket Ádámig vezetik vissza.

A mandaeusok azt állítják, hogy Jézus egy mšiha kdaba "hamis messiás" volt, aki megváltoztatta a János által adott tanításokat. A mandaikus k(a)daba szó azonban két gyökből származik: az első gyök, amely "hazudni" jelentésű, az, amelyet hagyományosan Jézusnak tulajdonítanak; a második, amely "írni" jelentésű, egy második jelentést, a "könyv" jelentést adhatja. Egyes mandaeusok, akiket talán az ökumenikus szellem motivál, azt állítják, hogy Jézus nem "hazug Messiás", hanem "könyvmessiás" volt. A szóban forgó "könyv" feltehetően a keresztény evangéliumok. Úgy tűnik, hogy ez egy népi etimológia, amely nincs alátámasztva a mandeus szövegekben.

Hasonlóképpen, a mandaeusok úgy vélik, hogy Ábrahám, Mózes és Mohamed hamis próféták voltak, de elismerik az egyistenhitű hagyományok más prófétai alakjait, mint például Ádámot, fiait, Hibilt (Ábel) és Szitilt (Széth), és unokáját, Anušt (Enós), valamint Nuh-t (Noé), fiát, Sam-ot (Sém) és fiát, Ram-ot (Arám). Ez utóbbi hármat tekintik közvetlen őseiknek.

Papok és laikusok

A mándi laikusok és a papok között szigorúan elkülönülnek. E.S. Drower szerint (The Secret Adam, ix. o.):

[A]zokat a közösségen belül, akik titkos tudással rendelkeznek, Naṣuraiia - Naṣoreaiaknak (vagy, ha a nehéz "ṣ"-t "z"-vel írjuk, Nazoreneknek) nevezik. Ugyanakkor a tudatlan vagy félig tudatlan laikusokat 'mandaeusoknak', mandaiia - 'gnosztikusoknak' nevezik. Amikor valaki pappá válik, elhagyja a 'mandaeizmus'-t, és belép a tarmiduta, 'papság'-ba. Még ekkor sem érte el az igazi megvilágosodást, mert ez, amit 'Naṣirutának' neveznek, csak nagyon kevesek számára van fenntartva. Azok, akik birtokában vannak a titkainak, nevezhetik magukat naṣoraiaknak, és a 'naṣorai' ma már nemcsak azt jelenti, aki szigorúan betartja a rituális tisztaság minden szabályát, hanem azt is, aki érti a titkos tanítást.

A mandaeizmusban a papságnak három fokozata van: a tarmidia "tanítványok" (újmandai tarmidānā), a ganzibria "kincstárnokok" (az óperzsa ganza-bara "id.", újmandai ganzeḇrānā) és a rišamma "a nép vezetője". Ez utóbbi tisztség, a mandaeus papság legmagasabb szintje, hosszú évek óta üresen állt. Jelenleg a jelenleg betöltött legmagasabb tisztség a ganzeḇrā, egy olyan cím, amely vallási kontextusban először a Perszepoliszból származó arámi rituális szövegekben (Kr. e. 3. sz. körül) jelenik meg, és amely a kamnaskires (elamita < qa-ap-nu-iš-ki-ra> kapnuskir "kincstárnok"), az ellimai (mai Khuzestan) uralkodók címe a hellenisztikus korban. Hagyományosan bármelyik ganzeḇrā, aki hét vagy több ganzeḇrānāt keresztel meg, jogosult lehet a rišamma tisztségére, bár a mandeus közösség még nem állt össze egyetlen jelölt mögött.

A mai papság közvetlen gyökerei a ^19. század első felére vezethetők vissza. 1831-ben egy kolerajárvány pusztított a régióban, és a legtöbb, ha nem az összes mandaita vallási hatóságot kiirtotta. A túlélő akolitusok (šgandia) közül ketten, Yahia Bihram és Ram Zihrun, saját képzésük és a rendelkezésükre álló szövegek alapján újjáalapították a papságot.

Kapcsolódó csoportok

Ibn al-Nadim fíhristája szerint Mani, a manicheizmus alapítója az elkaszaita (elkeszaita vagy elkaszaita) szektán belül nevelkedett. Az elkaszaiták egy keresztény keresztény szekta voltak, amely valószínűleg a mandaeusokkal állt rokonságban. E szekta tagjai fehér ruhát viseltek, és a mandaeusokhoz hasonlóan kereszteléseket végeztek. Kelet-Júdeában és Észak-Mezopotámiában éltek. A harrani Gawaitā legenda szerint a mandaeusok onnan vándoroltak Dél-Mezopotámiába. Mani később elhagyta az elkászaiakat, hogy saját vallást alapítson. Säve-Söderberg mandaeus tudós kimutatta, hogy Mani Tamás zsoltárai szoros rokonságban állnak a mandaeus szövegekkel. Ez azt jelentené, hogy Mani hozzáférhetett a mandeus vallási irodalomhoz.

A mandaeusokkal azonosított más csoportok közé tartoznak az Epiphanius által leírt "nazoraeusok" és a Theodore Bar Kōnī által a Scholion című művében említett dositheusok. Ibn al-Nadim említ egy Mughtasila nevű csoportot is, "az önképzőkörösöket", akiket talán e csoportok egyikével vagy másikával lehet azonosítani. E szekta tagjai a mandaeusokhoz hasonlóan fehér ruhát viseltek és keresztelést végeztek.

Nehéz megmondani, hogy az olyan csoportok, mint az elkaszaiak, a mughtaszilaiak, a naszoriak és a dositheaiak a mandaeaiakkal vagy egymással rokonságban állnak. A nevek azt mondják, hogy több különböző csoportról van szó. E csoportok tanításainak nagy része titkos. Ez megnehezíti e csoportok természetének vagy a köztük lévő kapcsolatoknak a megismerését.

Mandaeans today

Üldöztetés

SzaddámHuszein alatt a mandeusokat vallási kisebbségként ismerték el. Sokan közülük kézművesek, például kovácsok vagy arany- és ezüstkereskedők. Ezek az emberek a középosztályhoz tartoztak. Az iraki kormányváltás óta az iszlám szélsőségesek zaklatják őket. Olyan nők elleni támadásokról is beszámoltak, akik nem hajlandóak fátylat viselni. A legtöbb iraki mandaeus emiatt elmenekült, és az iraki mandaeus közösséget a kihalás fenyegeti.

Iránban a mandeánoknak nincs problémájuk az erőszakkal, de a Gozinesh-törvény miatt nem vehetnek részt teljes mértékben a civil életben. Ez a törvény és más gozinesh rendelkezések vallási átvilágítást írnak elő azok számára, akik munkához, oktatáshoz és számos más területhez akarnak jutni. Ennek az átvilágítási eljárásnak nagyon fontos része az iszlám tanaihoz való ragaszkodás. Ezeket a törvényeket rendszeresen alkalmazzák a hivatalosan nem elismert vallási és etnikai csoportok, például a mandaeusok megkülönböztetésére.

Sokan az iraki háború miatt távoztak

Az 1990-es évek elején több mint 60 000 mandzsa élt Irakban. 2007-ben már csak 5-7000-en maradtak ott; az iraki mandaiak több mint 80%-a Szíriába és Jordániába menekült. Ez az iraki háború következménye. Kisebb mandaeus népesség él Ausztráliában (2006-ban kb. 3500 fő), Kanadában, az USA-ban (kb. 1500 fő), az Egyesült Királyságban (kb. 1000 fő) és Svédországban (kb. 5000 fő).

A mandaiak jelenlegi helyzete számos amerikai értelmiségit és polgárjogi aktivistát arra késztetett, hogy felszólítsák kormányukat, hogy terjessze ki a menekültstátuszt a közösségre. 2007-ben a New York Times közölt egy véleménycikket, amelyben Nathaniel Deutsch Swarthmore professzor felszólította a Bush-kormányzatot, hogy tegyen azonnali lépéseket a közösség megmaradása érdekében:

Az Egyesült Államok nem tűzte ki célul a mandeusok, az egyik legrégebbi, legkisebb és legkevésbé megértett kisebbség kiirtását Irakban. Ez a készülődő kihalás egyszerűen Irakba való betörésünk egy újabb szerencsétlen és teljesen véletlen következménye volt - bár ez kevés vigaszt nyújt a mandeaiaknak, akiknek 2000 éves kultúrája komoly veszélyben van, hogy eltűnik a föld színéről. . . . . Amikor az amerikai erők 2003-ban megszállták Irakot, valószínűleg 60 000 mandeus élt ott; mára kevesebb mint 5000-en maradtak. . . . A 2003 áprilisa és 2007 áprilisa között az Egyesült Államokba beengedett mindössze 500 iraki menekült közül csak néhányan voltak mandeusok. És annak ellenére, hogy a Bush-kormányzat 7000 menekült befogadására vállalt kötelezettséget a [2007. szeptember 30-án] véget ért pénzügyi évben, kevesebb mint 2000, köztük mindössze három iraki mandeus család lépett be az országba. Ha minden iraki mandeai kiváltságos státuszt kap, és jelentős számban léphet be az Egyesült Államokba, az talán elég lesz ahhoz, hogy megmentse őket és ősi kultúrájukat a pusztulástól. Ha nem, akkor 2000 évnyi történelem, üldöztetés és kitartó túlélés után az utolsó gnosztikusok végleg eltűnnek, egy olyan kihalás áldozatai lesznek, amelyet nemzetünk iraki hanyagsága indított el akaratlanul.

- Nathaniel Deutsch, vallásprofesszor, Swarthmore College, 2007. október 7.