Doktrína: definíció és példák vallási, jogi és külpolitikai értelemben

Doktrína: világos definíció és szemléletes példák vallási, jogi és külpolitikai kontextusban — Monroe, Truman, önvédelem, tisztességes használat és még több.

A doktrína (latinul: doctrina) egy adott hit- vagy elvárásrendszer, irányelv vagy szabályok összessége; gyakran használják úgy is, hogy valamilyen tanítás, szabályzat vagy magatartási kódex leírására. A szó eredeti értelemben a tanításra utal: a hiedelmek kódexe vagy "tanítások összessége". (A kifejezés magyar helyes írása: kódexe.)

Általános jellemzők

A doktrína jellemzői:

• normatív jellegű: előírja, hogy mit tartanak helyesnek vagy követendőnek;
• autoritatív forrásból eredhet (pl. vallási vezetés, állami politika, bírósági precedens);
• lehet formálisan rögzített (kánon, törvény, hivatalos politika) vagy informális (hagyomány, joggyakorlat);
• idővel változhat: egy doktrína módosulhat, háttérbe szorulhat vagy elvethető a társadalmi, politikai vagy jogi változások hatására.

Vallási értelemben

Vallási doktrínák alatt gyakran a hit alapvető tanításait, dogmáit értjük. Egy egyház vagy vallási közösség doktrínái határozzák meg a hitelveket, rítusokat és erkölcsi előírásokat. Ilyenek lehetnek például a hitvallások, a szentségek tanítása, a megváltás vagy a végítélet értelmezése. A vallási doktrínák gyakran átfedik a dogmát, amely különösen szilárdan rögzült hittételre utal.

Jogi értelemben

Jogban a doktrína kifejezést többféleképpen használják. A common law hagyományokban például egy jogelv vagy jogi elmélet, amely a múltbeli bírósági döntések összességéből alakult ki, doktrínaként jelenik meg — ilyenek a bíróságok által kialakított irányelvek, amelyek a hasonló ügyekben követendőek. Példák:

• önvédelem tana — a személyes védekezés jogi feltételeit és korlátait meghatározó elvek;
• tisztességes használat elve — szerzői jogi kivétel, amely meghatározza, mikor engedhető meg a jogvédett anyag korlátozott felhasználása.

Külpolitikai doktrínák

Külpolitikai értelemben a doktrína egy állam alapvető elveit és irányelveit foglalja össze más országokkal való viszonyában. Ezek a doktrínák szolgálhatnak útmutatóként a diplomáciai döntésekhez, beavatkozásokhoz vagy a nemzetközi kapcsolatok kezeléséhez. Néhány történelmi példa és rövid magyarázat:

• Monroe-doktrína — (1823) az Egyesült Államok politikai elve, amely megfogalmazta, hogy az európai hatalmak befolyásának kiterjesztését az amerikai kontinensen ellenezni fogják;
• Stimson-doktrína — az 1930-as években kialakult amerikai álláspont, amely szerint nem ismerik el a fegyveres agresszióval létrejött területi változásokat (például a mandzsu invázió kapcsán);
• Truman-doktrína — (1947) a kommunizmus terjedésének megakadályozására irányuló amerikai politika, amely gazdasági és katonai segítséget nyújtott veszélyeztetett országoknak (pl. Görögország, Törökország);
• Eisenhower-doktrína — (1957) a Közel-Keletre vonatkozó amerikai elv, amely katonai és gazdasági segítséget ajánlott azoknak az országoknak, amelyek kommunista befolyással szemben kértek támogatást;
• Nixon-doktrína — (1969) politikai irányvonal, amely a szövetségesek nagyobb önállóságát hangsúlyozta (például a "vietnamosítás" elve: a helyi erők megerősítése és a közvetlen amerikai részvétel csökkentése);
• Brezsnyev-doktrína — a Szovjetunió 1968 körüli álláspontja, amely szerint a szocialista táboron belüli rendszerek stabilitását a Szovjetunió felelősségének tekintették, és szükség esetén beavatkozást igazoltnak tartottak;
• Kirkpatrick-doktrína — 1980-as évekbeli amerikai külpolitikai nézet (Jeane Kirkpatrick hatása), amely szerint mérsékeltebb autoriter, de antikommunista rendszereket támogatni előnyösebb lehet, mint mereven elzárkózni minden nem-demokratikus rezsimtől;
• Bush-doktrína — a 2000-es évek elejéről származó amerikai külpolitikai elvek összefoglaló neve; magában foglalta az előzetes, megelőző cselekvés (preemptív csapás) és az egyoldalú fellépés lehetőségét a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek elleni harcban.

Használat és hatás

Doktrínák gyakran formálják a politikai döntéshozatalt, a jogalkalmazást és a vallási gyakorlatot. Hatásuk lehet hosszú távú (például egy ország külpolitikai irányvonalának tartós meghatározása) vagy rövid távú (egy adott ügyben hozott döntés elve). Fontos megjegyezni, hogy bár a doktrínák erőteljes iránymutatók, nem feltétlenül örök érvényűek — történelmi körülmények, társadalmi változások vagy új jogi precedensek hatására módosulhatnak vagy fel is válthatja őket új elvek.

Összefoglalva: a doktrína széles körben alkalmazott fogalom, amely lehet vallási tanítás, jogi elv vagy külpolitikai irányvonal. Mindhárom területen közös vonás, hogy rendszerezett elveket fogalmaz meg, amelyek alapján elvárások, döntések és értékelések születnek.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a doktrína?

K: Milyen nyelvből származik a "doktrína" szó?

K: Milyen példák vannak a külpolitikai doktrínákra?

K: Miben különböznek a külpolitikai doktrínák más típusú doktrínáktól?

K: Van egyetlen egységes meghatározás arra, hogy mi számít doktrínának?

Keresés betűvel