Ábel (bibliai alak): Káin testvére, áldozat és a testvérgyilkosság
Ábel — Káin testvére: bibliai pásztor, akinek áldozata Istennek kedves volt, s akit testvéri féltékenység miatt meggyilkoltak. Történet áldozatról, irigységről és testvérgyilkosságról.
Ábel Káin testvére a Biblia első könyvében (Teremtés könyve, 4. fejezet) szereplő alak, akit a szentírások szerint testvéri féltékenység és irigység miatt ölt meg Káin.
Történet röviden
Ábel az ifjabb testvér volt, pásztor, aki juhokat és más állatokat tartott. Káin az idősebb, földművelő fiú volt, aki a föld terméséből hozta áldozatát. Amikor mindketten áldozatot mutattak be Istennek, Ábel áldozatát (a nyája első gyermekeinek és a zsíros részeknek felajánlása) Isten elfogadta, míg Káin termésből hozott ajándéka nem talált kedvezésre. Ennek következtében Káin haragra gerjedt, és Isten figyelmeztette is, hogy uralkodjék indulata fölött, mert a bűn les rá, ha nem tesz jót.
Káin ezután meghívta Ábelt a mezőre, és ott – a bibliai elbeszélés szerint – megölte. Isten ekkor megkérdezte Káint Ábel hollétéről; Káin a hírhedt válasszal reagált: "Talán az én testvérem őrizője vagyok?" Isten azonban tudta az igazságot, és Ábel vére "kiáltott" hozzá a földről. Káin bűnéért büntetést kapott: elátkozták, és száműzetésre, vándorlásra ítélték; Istentől azonban különleges jelet kapott, hogy senki ne ölhetné meg bosszúból.
Jelentősége és értelmezések
Ábel a zsidó‑keresztény hagyományban az első vértanúként is megjelenik: áldozata és ártatlansága miatt tiszteletet kap. A keresztény Újszövetség többször is hivatkozik az esetre (például Héberek 11:4 és 1 János 3:12), ahol Ábel hitét és áldozatát dicsérik, míg Káin cselekedetét a rossz példájaként említik.
A történetet gyakran értelmezik a testvérgyilkosság motívumán túl: a bűn, féltékenység, az áldozat és Isten szemében való elfogadás kérdései körüli tanmeseként is szolgál. Az is felmerül a kommentárokban, hogy miért fogadta el Isten Ábel áldozatát és miért nem Káinét – erre különböző magyarázatok születtek (szándékosság, szívbeli hozzáállás, az áldozat minősége stb.).
Ábel név és kulturális utóélet
A héber név (חֶבֶל, Hevel) jelentése leginkább „lélegzet”, „pára” vagy „mulandóság”, ami a névviselő rövid életére és az emberi élet törékenységére is utalhat. Ábel alakja szerepel nemcsak a zsidó‑keresztény, hanem az iszlám hagyományban is (arab formában Hābil), ahol hasonló történetből következik a testvérgyilkosság motívuma.
Ábel története irodalomban, művészetben és vallási elmélkedésekben évszázadok óta erőteljes szimbólum: a testvérharc, a bűn következményei és az áldozat tisztessége témáit fogalmazza meg.
Utóhatás a bibliai elbeszélésben
A Teremtés könyvében Ábelnek nem maradt utódja; a történet elsősorban a testvéri viszony és a bűn következménye köré szerveződik. Káin sorsa – száműzetés, vándorlás és egy külön jel – a bibliai narratíva erkölcsi tanulságát hangsúlyozza: az emberi élet következményekkel járó döntések sorozata.
Röviden: Ábel alakja a Bibliában az ártatlanság és az igaz áldozat példája, története pedig az emberi féltékenység és erőszak figyelmeztető elbeszélése.
Keres