A nyomdagép a nyomtatásra szolgáló gép. Sok másolatot készít azonos oldalakról. A nyomdagépet ma könyvek és újságok nyomtatására használják. Nagy hatással volt a társadalomra, különösen a nyugati társadalomra. Ez volt "a nyugati civilizáció egyik leghatásosabb eszköze... a gondolkodók szétszórt eszméinek összefogásában".

A fametszetű nyomtatást több évszázada végzik. Ez fába vágott egész oldalakat jelentett, szavakat és képeket. A 15. században Johannes Gutenberg továbbfejlesztette az eljárást. Különálló ötvözetből készült betűket használt, amelyeket keretbe csavarozott. Így egy nagy betűkészletből szinte bármilyen nyomtatható oldalt lehetett készíteni. Ezt az eljárást nevezték gépelésnek. Minden betű egy fémtömbben volt, keretbe rögzítve. Ezután a bélyegzőhöz hasonlóan papírt és tintát mozgathatott rajta. Ezt a módszert nevezték betűnyomógépnek. A betűk a betűk alakjában tintát hagytak a papíron, így létrehozva szöveget vagy illusztrációkat.

Történeti mérföldkövek

Az ipari forradalomban nagyobb és sokkal gyorsabb nyomdagépeket találtak fel. A legfontosabb fejlesztések a 19. században történtek. Két ötlet teljesen megváltoztatta a nyomdagépek kialakítását. Az első a gőzerő használata volt a gépek működtetéséhez. A második a nyomdai síkágy helyett a hengerek forgómozgása volt. Mindkettőt Friedrich Koenig német nyomdász valósította meg 1802 és 1818 között. Miután Koenig 1804-ben Londonba költözött, 1807-ben pénzügyi támogatást kapott projektjéhez. Koenig 1810-ben szabadalmaztatott egy gőznyomdát, amely "nagyjából olyan, mint egy gőzgéphez kapcsolt kézi prés".

Hamarosan más találmányok is megjelentek, mint például az olcsóbb papír előállítása rongyok helyett fapép felhasználásával. Később, a 19. században megjelentek a gépek, amelyek felgyorsították a korábban kézzel, betűről betűre végzett gépelést. A Linotype Inc. forrófémszedéshez tervezett gépet. Ez az olvadt ólmot alakította nyomdakész betűkké.

Hogyan működik egy nyomdagép — alapelvek

A nyomtatás alapja a tinta átadása egy hordozóra (általában papírra) úgy, hogy a forma vagy a nyomófelület a tinta egy részét átadja. Különböző technikák léteznek, de a legáltalánosabb elvek a következők:

  • Formakészítés: a nyomatot adó felületet (betűsor, nyomóforma vagy nyomtatólemezek) előállítják a prepress műveletek során.
  • Festékezés: a formát vagy lemezt tinta éri el, majd az inkgumik vagy hengerek egyenletesen viszik fel a festéket.
  • Átvitel: a tinta a formáról áttevődik a hordozóra; ez történhet közvetlenül (relief/letterpress) vagy közvetetten (offsetnél a lemez → gumi henger → papír).
  • Impresszió: a papír és a nyomóhenger közötti nyomás beállítása biztosítja a megfelelő képminőséget és nyomásképet.

Gyakori technológiák: a betűnyomás (relief), az offset nyomtatás (lapos képátvitel gumi hengerre), a mélynyomás (gravírozott lemezekből ömlik a tinta), a hullámnyomás (flexo) és a modern digitális (lézer és nagyformátumú inkjet) eljárások.

A 20. század és a modern fejlődés

A 20. században számos további fejlesztés történt a nyomtatásban. Ma már a nyomdagépeket speciális célú számítógépek vezérlik, és a nyomtatandó anyagot is számítógépen készítik elő. E találmányok következtében a nyomtatás költsége más árucikkekhez képest jelentősen csökkent. Ma már egy könyv vagy folyóirat árát kevésbé határozza meg az előállítása, sokkal inkább más tényezők, például a marketing.

Fontos mérföldkő a Linotype és más forrófémszedési gépek mellett az offset technika elterjedése volt, amely gyors, gazdaságos és jó minőségű nyomatot ad szöveg és kép együttes megjelenítéséhez. A 20. század második felében megjelentek az elektronikus előkészítési rendszerek (CTP – computer-to-plate), amelyek tovább gyorsították és pontosabbá tették a lemezkészítést. A digitalizáció eredményeként megjelentek a változó adatokkal (variable data) dolgozó rendszerek is, amelyek személyre szabott kiadványokat, leveleket, címkéket tudnak előállítani tömegesen.

Gyártási folyamat — lépések a gyakorlatban

  • Előkészítés (prepress): szöveg és kép szerkesztése, színkezelés (CMYK, Pantone), nyomdai PDF készítése, lemezkészítés.
  • Nyomtatás (press): a gép beállítása (regisztráció, tinta, papíradagolás), a tényleges nyomtatás folyamata, menetközbeni minőségellenőrzés.
  • Utómunka (postpress): szárítás, lakkozás, vágás, hajtás, tűzés, kötészet és csomagolás.

Nyomtatás és társadalom

A nyomtatás elterjedése alapvetően alakította a tudás, a vallási és politikai eszmék terjedését: gyorsabbá tette az információáramlást, hozzájárult az írástudás növekedéséhez és a nyelvek standardizálódásához. A nyomtatott könyvek és újságok megjelenése felgyorsította a tudományos eredmények és a közéleti viták terjedését, így komoly szerepe volt például a reformáció és a modern tudományos közösség kialakulásában.

Jelen és jövő — környezet és gazdaság

Ma a nyomtatás több területen versenyez a digitális megjelenítéssel: könyvek, csomagolás, újságok, promóciós anyagok és ipari alkalmazások mind más igényeket támasztanak. A környezeti szempontok egyre fontosabbak: újrahasznosított papír, alacsony VOC-tartalmú tinták és energiamegtakarító gépek használata csökkenti a nyomtatás ökológiai lábnyomát. Rövid példányszámoknál a digitális technológiák (például digitális nyomógépek és nagysebességű inkjet) költséghatékonyabbá váltak, míg a nagy sorozatoknál továbbra is az offset és a rotációs eljárások a gazdaságosak.

Összefoglalás

A nyomdagép tehát nem csupán technikai eszköz, hanem olyan találmány, amely formálta a társadalmi kommunikációt, a kultúrát és a gazdaságot. A fametszettől Gutenberg betűsorain át a gőzzel hajtott hengerekig, majd a modern digitális rendszerekig terjedő fejlődés a nyomtatást folyamatosan gyorsabbá, olcsóbbá és sokoldalúbbá tette. A mai nyomdák komplex folyamatokkal és különböző technológiákkal dolgoznak annak érdekében, hogy magas minőségben, hatékonyan és környezettudatosan állítsák elő a nyomtatott termékeket.