Az Egyesült Államok elnökei: történelmi rangsorok és értékelési szempontok
A történészek (és néha politológusok) felmérést készítenek, és megkérik őket, hogy adjanak számszerű értékelést az Egyesült Államok elnökeinek általános teljesítményéről vagy vezetésük különböző aspektusairól. Ezek a rangsorok nem csupán „kedvenc” vagy „kevésbé sikeres” címkéket adnak — igyekeznek rendszerezni és mérhetővé tenni, hogy egy-egy elnök milyen hatást gyakorolt az ország rövid és hosszú távú sorsára.
Értékelési szempontok
Számos különböző tényezőt vesznek figyelembe annak eldöntésekor, hogy mitől lesz valaki jó vagy rossz elnök. Ezek közé tartozik:
- Vezetői jellem és erkölcsi tekintély — integritás, hitelesség, személyes példamutatás.
- Vízzió és politikai irány — világos elképzelés az ország jövőjéről, reformképesség.
- Kapcsolat a Kongresszussal — törvényhozási sikerek, kompromisszumkészség, alkupozíció.
- Külföldi politika és diplomácia — nemzetközi kapcsolatok kezelése, háborús döntések, szövetségek.
- Gazdasági vezetés — válságkezelés, növekedés, foglalkoztatás és költségvetési politika.
- Katasztrófa- és válságkezelés — háborúk, gazdasági összeomlások, természeti katasztrófák kezelése.
- Kormányzati és adminisztratív képességek — kabinet- és tisztviselőválasztás, hatékonyság.
- Hosszú távú hatás — intézményi reformok, törvények és döntések nemzedékeken át hatnak.
Módszertan és politikai kiegyensúlyozás
Az értékelések sokféle módszertannal készülnek: szakértői szavazások, közvélemény-kutatások, statisztikai elemzések. Gyakori, hogy több kategóriát (például vezetés, külpolitika, gazdaság) külön-külön is pontoznak, majd súlyozott átlagot számolnak. Sok felmérés igyekszik a politikai elfogultságot csökkenteni azzal, hogy a liberális demokraták és a konzervatív republikánusok véleményét egyenlő arányban veszi figyelembe, vagy külön elemzéseket közöl a különböző ideológiai csoportok eredményeiről.
Gyakran használt szakmai felmérések közé tartoznak a történészek és politológusok körében végzett rangsorok (például egyes intézetek rendszeres szakértői felmérései), illetve laikusok körében végzett közvélemény-kutatások. A módszertan különbsége magyarázza, miért térhet el jelentősen a „szakértői” és a „közvélemény” szerinti rangsor.
Korlátok és buktatók
Néha nehéz pontosan rangsorolni egy-egy elnököt, mert az elnökök mindegyike teljesen különböző kihívásokkal nézett szembe, és különböző korokban élt. A rangsorok készítésénél több fontos korlátot is figyelembe kell venni:
- Presentizmus: A múlt eseményeit a jelen normái alapján ítélni félrevezető lehet.
- Források és dokumentáció: A későbbi források, visszaemlékezések és levéltárak feltárása idővel megváltoztathatja a megítélést.
- Politikai és ideológiai elfogultság: A kortárs politikai érdekek és a történészek ideológiai nézetei befolyásolhatják az értékelést.
- Alkalmazhatóság külön korokra: Amit egy 19. századi elnök jól csinált, nem feltétlenül összehasonlítható egy 20. századi vagy 21. századi elnökkel.
Időbeli változások: a megítélés átértékelése
Az amerikai elnökökről alkotott történelmi vélemények az idők során gyakran változnak. Például Harry Truman közvetlenül hivatalából való távozása után nagyon alacsony népszerűséggel rendelkezett, de a későbbi kutatások és a hidegháborús kontextus újraértékelése után ma sok történész a legerősebb, leginkább hatékony elnökök közé sorolja. Hasonlóan, Abraham Lincoln, George Washington és Franklin D. Roosevelt neve sok felmérésben rendre az élmezőnyben szerepel, míg James Buchanan, Andrew Johnson vagy mások gyakran az alsóbb helyeken találhatók.
Példák a különböző olvasatokra
- Vannak elnökök, akiket erősen felmagasztal a háborús teljesítmény (például Lincoln a polgárháború alatt), míg másokat elsősorban gazdasági vagy belpolitikai eredményeikért értékelnek (például egyes értékelésekben Ronald Reagan gazdaságpolitikai hatásai kapnak hangsúlyt).
- Vannak olyan esetek is, amikor egy elnök külpolitikai sikerei és belpolitikai hibái egyszerre jelennek meg a pontozásokban, ezért az összesített rangsorok eltérnek attól, amit egy adott szakterület (pl. gazdaság vagy diplomácia) szerint kapnának.
Hogyan értelmezzük a rangsorokat?
Amikor rangsorokat olvasunk, érdemes figyelembe venni a következőket:
- Olvassuk el a módszertant: milyen kategóriákat használtak, és milyen súlyozással?
- Használjunk több forrást: összehasonlítani különböző szakértői és közvélemény-alapú rangsorokat.
- Tartsuk szem előtt a történelmi kontextust: mi volt a kor legégetőbb problémája, és hogyan reagált rá az elnök?
- Legyünk tudatában az ideológiai torzításoknak: egyes kérdésekben erősebb lehet az elfogultság hatása.
Összefoglalva: a rangsorok hasznos eszközök a vezetők teljesítményének összehasonlítására és a történelmi vita megalapozására, de nem szabad őket egyszerű vagy végleges ítéletként kezelni. A legérdekesebb következtetések gyakran abból adódnak, ha megvizsgáljuk, miért került valaki előre vagy hátra egy rangsorban, és hogyan változott meg a megítélése az idő múlásával.
Általános megállapítások
Magasan rangsorolt
A következő elnökök általában magasan rangsorolva vannak:
- George Washington (az Egyesült Államok első elnöke, aki segített az Egyesült Államoknak megnyerni az amerikai függetlenségi háborút)
- John Adams (felügyelte a kváziháborút)
- Thomas Jefferson (részben a Louisiana Purchase miatt, valamint a Függetlenségi Nyilatkozat szerzőjeként).
- James Madison (vezette az Egyesült Államokat az 1812-es háborúban)
- James Monroe (kiterjesztette az Egyesült Államokat, és támogatta az afrikai gyarmatok alapítását a szabad afroamerikaiak számára).
- James K. Polk (elnök a mexikói-amerikai háború idején)
- Abraham Lincoln (az Egyesült Államokat az amerikai polgárháborúban vezette, és segített véget vetni a rabszolgaságnak)
- Theodore Roosevelt (megerősítette az Egyesült Államok haditengerészetét és megépíttette a Panama-csatornát).
- Woodrow Wilson (elnök az I. világháború idején, támogatta a nők jogait, és létrehozta a Federal Reserve-t.)
- Franklin Roosevelt (átvezette az országot a nagy gazdasági válságon, helyreállította a gazdaságot, és elnök volt a II. világháború alatt)
- Harry Truman (elnök a II. világháború vége, a hidegháború kezdete és a fegyveres erők integrációja idején)
- Dwight Eisenhower (elnök a hidegháború idején, létrehozta a NASA-t, és bővítette az Egyesült Államok autópálya-rendszerét)
- John F. Kennedy (a kubai rakétaválság és a hidegháború idején vezette az Egyesült Államokat)
- Ronald Reagan (segített helyreállítani az amerikai gazdaságot az infláció csökkentésével és munkahelyek teremtésével, jobb kapcsolatokat teremtett Szovjet-Oroszországgal, segített véget vetni az új nukleáris fegyverek létrehozásának, és vezette az Egyesült Államokat a hidegháború végéig).
- Bill Clinton (az adócsökkentéssel segített helyreállítani az amerikai gazdaságot, egészségügyi tervet hozott létre a gyermekek számára, és várakozási időt vezetett be a kézifegyverek vásárlásához).
Vegyes értékelések
Néhány elnöknek vegyes a megítélése. Andrew Jacksont például olyan vezetőnek tartják, aki kiállt az átlagemberek mellett, ugyanakkor a történészek kritizálják az indiánok eltávolításáról szóló törvény miatt. Ulysses S. Grantet rossz vezetőnek tartják, mivel korrupt barátokat vett fel kormányzati állásokba, ugyanakkor a rekonstrukciós korszakban segített az afroamerikaiaknak, hogy több joguk legyen.
Legutóbbi példák:
- Lyndon B. Johnson, aki polgárjogi törvényeket fogadott el és elnök volt a Nagy Társadalom idején, de a vietnami háborút is kiélezte.
- Jimmy Carter, aki segített kegyelmet adni a vietnami háborúban a sorozás alól kibúvóknak, létrehozta az oktatási és az energiaügyi minisztériumot, és békeszerződést kötött Egyiptom és Izrael között, de a magas munkanélküliség és a magas infláció miatt meggyengítette az amerikai gazdaságot, és felügyelte az iráni túszválságot, az olajválságot és a sikertelen Saskarom hadműveletet.
- George H. W. Bush, aki sikeresen vezette az Egyesült Államokat a Perzsa-öbölháborúban és a hidegháború hivatalos lezárásáért, de elnöksége alatt az amerikai gazdaság rosszabbul ment.
Alacsony a rangsorban
Chester Arthur, William Howard Taft, Benjamin Harrison, Calvin Coolidge, Herbert Hoover, Rutherford B. Hayes, Martin Van Buren és Richard Nixon átlagon alulinak számítanak.
John Tylert, Zachary Taylort, Millard Fillmore-t, Franklin Pierce-t és James Buchanant gyakran a legrosszabbak között tartják számon, mivel nem sikerült megakadályozniuk a rabszolgaság növekedését, ami a polgárháborúhoz vezetett.
Andrew Johnsont gyakran a legrosszabbak közé sorolják, mert ellenezte a rekonstrukciót.
Warren G. Hardingot gyakran a legrosszabbnak tartják, mert korrupt barátokat fogadott fel kormánytisztviselőnek.
George W. Bush, aki a szeptember 11-i támadások idején is szolgált, de akinek elnöksége meggyengítette az amerikai gazdaságot, belevezette az országot a terrorizmus elleni háborúba, elfogadta a vitatott hazafias törvényt, és a 2007-2008-as pénzügyi válságot okozta.
Nincs rangsorolva
William Henry Harrison és James Garfield gyakran nem szerepelnek a rangsorban, mivel mindketten röviddel az elnökké válásuk után meghaltak. Ha mégis szerepelnek a listán, akkor általában alacsonyan szerepelnek.
Donald Trump azért sincs rangsorolva, mert elnöksége még nem ért véget. Ugyanezen okból Barack Obama sem szerepel egyes felmérésekben, mert elnöksége kevesebb mint tíz évvel ezelőtt ért véget.
Warren Harding az egyik legrosszabb elnöknek számít.
George H. W. Bush elnök a Perzsa-öböl-háborúban elért sikerei miatt vegyes közvélemény-kutatási véleményekkel rendelkezik, de a gyenge gazdaságot is okozta...
Abraham Lincoln az egyik legjobb elnöknek számít az amerikai polgárháború alatti vezetése és az olyan beszédekben, mint a Gettysburgi beszéd, kifejtett ékesszólása miatt.
