Harry S. Truman (1884. május 8. - 1972. december 26.) az Egyesült Államok 33. elnöke volt 1945 és 1953 között. Ő lett az elnök, amikor Franklin D. Roosevelt elnök hivatalában meghalt.

Elnökként Truman olyan fontos külpolitikai döntéseket hozott, mint az atomfegyverek bevetése Japán ellen a II. világháború befejezése érdekében, Európa helyreállítása (amely a háború alatt elpusztult), a hidegháború kezdete, és az Egyesült Államok bevonása a koreai háborúba.

Korai élet és politikai pálya

Harry S. Truman Missouriban született, gazdálkodó családban. Ifjúként vasúti ellenőrként és helyi politikusként dolgozott, majd a demokraták soraiban emelkedett fel. Szenátorként és alelnökként is szolgált: 1944-ben Franklin D. Roosevelt alelnökjelöltjeként került a jegyzett listára, és 1945 januárjában hivatalba lépett alelnökként. Amikor Roosevelt 1945 áprilisában meghalt, Truman vette át az elnöki hivatalt.

Elnökség: háborúból a békébe

Truman első dilemmái a világégés befejezésével kapcsolatosak voltak. Az ő döntése volt az atomfegyverek alkalmazásának jóváhagyása a japán városok — Hirosima és Nagaszaki — ellen 1945 augusztusában, ami hozzájárult Japán kapitulációjához és a II. világháború befejezéséhez. A háború utáni rendezésben fontos szerepet játszott a potsdami tárgyalásokon és a szövetséges megszállás irányításában.

Európa újjáépítése: Marshall-terv

Truman kormánya támogatta az európai gazdaság újjáépítését célzó kezdeményezést, az ún. Marshall-tervet (European Recovery Program). A terv célja a háború pusztításainak mielőbbi helyreállítása, a gazdasági stabilitás visszaállítása és a kommunizmus terjedésének megakadályozása volt. Az Egyesült Államok anyagi segítséget nyújtott több európai országnak, ami hozzájárult a kontinens gazdasági feltámadásához és a transzatlanti kapcsolatok megerősödéséhez.

Hidegháború, Truman-doktrína és intézményépítés

A Truman-korszakot a Szovjetunióval való fokozódó rivalizálás jellemezte. 1947-ben bejelentették a Truman-doktrínát, amely politikailag és katonailag is a kommunizmus terjeszkedésének megállítását tűzte ki célul; kezdetben Görögország és Törökország támogatására irányult. Ugyanebben az időben indult el a nemzetközi együttműködés intézményesítése: a kormányzaton belül létrejött a Nemzetbiztonsági Tanács (NSC) és a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA), továbbá támogatta az Észak-atlanti Szerződés létrejöttét (NATO, 1949).

Koreai háború

1949–50 fordulóján Kína kommunista hatalomra jutása és a koreai félszigeten kialakult helyzet növelte a feszültséget. 1950. június 25-én Észak-Korea átlépte a 38. szélességi fokot és megtámadta Dél-Koreát. Truman elnök az ENSZ felhatalmazásával amerikai csapatokat küldött a koreai konfliktusba, hogy visszaszorítsák az északi előretörést. A háború gyorsan patthelyzetbe torkollott; a tábornok Douglas MacArthur nyíltan ellentmondott Truman stratégiájának, és 1951-ben Truman menesztette MacArthurt. A fegyvernyugvás 1953 júliusában jött létre, néhány hónappal Truman leköszönése után.

Belföldi politika: Fair Deal és társadalmi kérdések

Truman belpolitikai programját a Fair Deal (Igazságos Ügy) jellemezte, amely a New Deal folytatását célozta: a szociális juttatások bővítése, a munkavállalók jogainak védelme, és az egészségügyi ellátás kiterjesztése szerepelt a tervei között. Sok kezdeményezését nem sikerült teljesen keresztülvinni a Kongresszuson, de több fontos lépést meghozott:

  • 1948-ban kiadta az 9981-es végrehajtási rendeletet, amely megszüntette a faji elkülönítést az amerikai hadseregben.
  • szociális biztonsági intézkedéseket és munkavállalói védelmet bővített.
  • 1948-ban — a polgárjogi kérdések miatt — a demokraták soraiban megjelent a Dixiecrat (déli szegregációpárti) választói szakadár mozgalom.

Nemzetközi lépések és más döntések

Truman adminisztrációja gyorsan elismerte az 1948-ban kikiáltott Izraelt, hogy támogassa az új államot a nemzetközi diplomáciai színtéren. Emellett a kormányzat részt vett a háború utáni Németország és Japán újjászervezésében, és gazdasági támogatást nyújtott a hidegháborús szövetségeseknek.

Elnöki választások, visszavonulás és későbbi évek

Truman 1948-ban váratlanul — széles körben meglepve a közvéleményt — újraválasztást nyert. Hírhedt választási sajtóhiba volt a Chicago Tribune „Dewey Defeats Truman” felirata, amely tévesen előre jelezte versenytársa győzelmét. 1952-ben nem indult újra, és helyét Dwight D. Eisenhower vette át 1953-ban. A hivatalát követően visszavonult Missouri államba, ahol megnyitották elnöki könyvtárát, a Harry S. Truman Presidential Library and Museumot.

Örökség és megítélés

Truman hagyatéka vegyes: kritikusai bírálják bizonyos döntéseit (például az atombombák alkalmazása és a koreai háború kezelése), míg támogatói kiemelik határozottságát a hidegháborús térség stabilizálásában és a polgárjogi lépésekben. Az évek során történelmi megítélése javult: ma sok történész és közvélemény azzal a megállapítással él, hogy Truman határozott vezető volt a diplomáciai átrendeződés és a háború utáni újjáépítés kiemelkedő időszakában.

Halála

Harry S. Truman 1972. december 26-án hunyt el. Emlékét a missouri-i Independenceben található elnöki könyvtár és múzeum őrzi, ahol nyughelye is van.