Martin Van Buren (1782. december 5. – 1862. július 24.) az Egyesült Államok nyolcadik elnöke volt. Ő volt az első olyan elnök, aki az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozata után született, vagyis amerikai állampolgárként látta meg a napvilágot.

Korai élet és pályakezdés

Van Buren 1782-ben született a New York állambeli Kinderhookban holland származású családban. Gyermekkorában holland nyelven is beszélt, és később is megőrizte kötődését szülőhelyéhez. Jogot tanult, Franciсe Sylvester mellett dolgozott, majd 1803-ban ügyvédként kezdte pályafutását. Korai politikai karrierje New York állam politikájához kötődött; ügyvédi praxisát és helyi kapcsolatait ügyesen felhasználva emelkedett a politikai ranglétrán.

Politikai felemelkedés

Van Buren a szervezett pártpolitikában kiemelkedő szerepet játszott: összehangolta a demokratikus szervezeteket, és hozzájárult a modern politikai pártrendszer kialakulásához, ezért gyakran a Demokrata Párt egyik alapítójaként említik. 1821-ben megválasztották az Egyesült Államok szenátusának tagjává, New York államot képviselve. Joggal kapta a „Little Magician” (kis bűvész) becenevet taktikai és szervezési készségei miatt.

Andrew Jackson 1829-ben kormányába hívta Van Burent: előbb külügyminiszter (Secretary of State) lett, majd 1832-ben Jackson alelnökévé választották. Ez a szoros szövetség segítette előrejutását az országos politika élvonalába.

Elnökség (1837–1841)

1836-ban Van Buren-t választották az Egyesült Államok 8. elnökének, hivatalát 1837-ben vette át. Elnöksége első időszakát komoly gazdasági nehézségek — az 1837-es pánik és az azt követő válság — jellemezték. Kormányzati gazdaságpolitikáját és a válság kezelését sokan bírálták; ő maga a szövetségi költségvetés és a bankrendszer elkülönítését, más szóval az úgynevezett független kincstári (Independent Treasury) megoldást szorgalmazta, hogy a szövetségi pénzforgalmat a kereskedelmi bankoktól elválasszák.

Elnöksége idején Van Buren továbbvitte Andrew Jackson néhány, vitatott politikáját is, többek között az indián-eltávolítások adminisztrációjában is szerepe volt, ami számos emberi és politikai vitát váltott ki (például a cherokee nép kényszerített áttelepítése — a „Trail of Tears” időszaka részben az ő elnöksége alatt valósult meg).

Választási vereség, további pályázatok és későbbi élet

1840-ben Van Buren elvesztette az elnökválasztást William Henry Harrison ellen. 1848-ban újból elindult az elnökségért, de ezúttal a Szabad Föld Párt (Free Soil) jelöltjeként, és ismételten vereséget szenvedett — a Szabad Föld Párt indulása részben azt tükrözte, hogy Van Buren elutasította a rabszolgaság terjeszkedését az új területeken, de ez a kisebb párt kevés eséllyel indult a két nagy párt mellett.

Visszavonulva politikai szerepétől, Van Buren Kinderhook közelében, a Lindenwald nevű birtokán élt. Távoli és zárkózott személyiségként a történelemben gyakran megosztó alakként tartják számon: egyrészt a pártszervezés mestereként, másrészt a gazdasági válság évei miatt bírálatok céltáblájaként.

Halála és öröksége

Martin Van Buren 1862. július 24-én hunyt el Lindenwaldban szívelégtelenségben, miután asztmás rohamot kapott. Hagyatéka összetett: politikai szervezőkészsége és a Demokrata Párt kiépítésében játszott szerepe meghatározó volt az amerikai pártrendszer fejlődése szempontjából. Ugyanakkor elnökségét a gazdasági válság és az indiánpolitikával kapcsolatos döntések miatt is gyakran bírálják.

  • Fontos tények röviden:
    • Született: 1782. december 5., Kinderhook, New York
    • Elnök: 1837–1841 (az Egyesült Államok 8. elnöke)
    • Korábbi tisztségek: szenátor, külügyminiszter, alelnök
    • 1848-as elnökjelöltsége: Szabad Föld Párt
    • Elhunyt: 1862. július 24., Lindenwald — szívelégtelenség
  • Érdekesség: Van Buren-t néha „Old Kinderhook”-ként emlegették; ez a jelző a későbbi „OK” rövidítés népszerűsítéséhez is kapcsolódik a történeti viták szerint.