Dwight D. Eisenhower

Korai életút

Dwight David Eisenhower 1890. október 14-én született a texasi Denisonban. Ő volt a harmadik a hét fiú közül. Édesanyja eredetileg David Dwightnak nevezte el, de születése után két nevet cserélt, hogy ne legyen két David a családban.

1892-ben a család a kansasi Abilene-be költözött, amelyet Eisenhower szülővárosának tekintett. Dwightot nagyon érdekelni kezdte a természet felfedezése. Egy Bob Davis nevű férfitól, aki a Smoky Hill folyónál táborozott, megtanult vadászni és halászni, főzni és kártyázni.

Eisenhower az abilenei középiskolába járt. Az 1909-es évfolyamon végzett. Ő és testvére, Edgar is főiskolára akartak menni, de nem volt elég pénzük. Úgy döntöttek, hogy különböző éveket vesznek fel a főiskolán, míg a másik dolgozik, hogy pénzt keressen a tandíj kifizetésére.

Edgar az iskolában vette az első kanyart, Dwight pedig éjszakai felügyelőként dolgozott a Belle Springs Creameryben. Amikor Edgar második évet kért, Dwight elfogadta, és egy második évig dolgozott. Abban az időben egy "Swede" Hazlett nevű barátja jelentkezett a Tengerészeti Akadémiára. Azt akarta, hogy Dwight jelentkezzen az iskolába, mivel nem volt tandíj. Eisenhower az amerikai szenátoránál, Joseph L. Bristow-nál kérte, hogy vegyék fontolóra, hogy vagy Annapolisba vagy West Pointba jelentkezzen. Bár Eisenhower a felvételi vizsga egyik nyertese volt, túl idős volt a tengerészeti akadémiához. Ezután 1911-ben elfogadta a West Pointra szóló kinevezést.

Eisenhower a nyugati ponton szerette a hagyományokat és a sportot. A sportról Eisenhower később azt mondta, hogy "az, hogy nem kerültem be a West Point-i baseballcsapatba, életem egyik legnagyobb csalódása volt, talán a legnagyobb". Csatlakozott az egyetemi futballcsapathoz, és 1912-ben futóhátvédként és linebackerként is kezdő volt. A Carlisle Indians legendás Jim Thorpe-ját szerelte. Eisenhower a következő meccsen egy szerelés közben térdszakadást szenvedett, és ez volt az utolsó, amelyen játszott; lóháton és bokszringben újra megsérült a térde, ezért a vívás és a torna felé fordult.

Eisenhower később junior egyetemi futballedző és pompomlány volt. Az 1915-ös évfolyam közepén érettségizett. Ez az osztály "az osztály, amelyre a csillagok hullottak" néven vált ismertté, mivel 59 tagja lett tábornok.

Katonai karrier

Eisenhower olyan családba született, amelynek nem volt sok pénze. Kadétként 1911-ben lépett be az Egyesült Államok Katonai Akadémiájára, a West Pointra, és tisztként számos helyen szolgált, többek között a Panama-csatorna övezetében, Washingtonban és a Fülöp-szigeteken. A második világháború alatt tábornok volt. Az észak-afrikai hadjárat során ő irányította Marokkó és Algéria megszállását. Ötcsillagos tábornok lett, és az Overlord hadművelet (a Németország elleni támadás, amely a háború egyik legfontosabb csatája volt) legfőbb szövetséges parancsnoka volt.

A második világháború befejezése után háborús hősként tartották számon. Az 1952-es amerikai elnökválasztáson az amerikai közvélemény könyörgött Eisenhowernek, hogy induljon az elnökválasztáson. Eisenhower (akinek politikai nézetei akkoriban ismeretlenek voltak) belépett a Republikánus Pártba. Richard Nixont választotta alelnökjelöltjének, és Adlai Stevenson II. legyőzésével megnyerte a választást.

Elnökség

Két ciklusban, 1953-1961 között töltötte be ezt a tisztséget. Eisenhower volt az Egyesült Államok első olyan elnöke, aki mind az 50 állam elnöke volt.

Első hivatali idejének kezdetén ő felügyelte a koreai háborúban a tűzszünetet (amely megszüntette a harcokat). Létrehozta a NASA-t (az Egyesült Államok űrprogramját), amely megkezdte az űrversenyt a Szovjetunióval szemben. Eisenhower úgy vélte, hogy az Egyesült Államoknak nem kellene megpróbálnia háborúkat vívni a tengerentúlon, hanem az Egyesült Államoknak több nukleáris fegyvert kellene gyártania, hogy előnybe kerüljön a hidegháborúban. Az Egyesült Államok képes volt sakkban tartani a Szovjetuniót anélkül, hogy sok pénzt költött volna. Emiatt elnöksége alatt az amerikai kormánynak kiegyensúlyozott költségvetése volt, és nem kellett kölcsönt felvennie.

Azzal félemlítette meg a Szovjetuniót, hogy elhitette velük, hogy az Egyesült Államok minden agresszióra nukleáris fegyverek bevetésével válaszolna. Ezt a politikát nevezik brinkmanshipnek, new look-nak és masszív megtorlásnak. Engedélyezte továbbá, hogy repülőgépek kémkedjenek a Szovjetunió után, de amikor Eisenhower hivatali idejének vége felé egy amerikai kémrepülőgép véletlenül lezuhant a Szovjetunióba, ez ártott az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolatainak.

A mccarthyizmus (amikor Joseph McCarthy szenátor emberek százait vádolta kommunista kémekkel bizonyítékok nélkül) szintén téma volt elnöksége alatt. Eisenhower nem kedvelte Joseph McCarthyt, és a színfalak mögött megpróbálta megbuktatni, de Eisenhower nem szeretett ellenségeket szerezni, ezért nem sokat beszélt McCarthyról.

Belföldön (az országban) a gazdaság nagyon jól ment, és a nemzet virágzott. Eisenhower felügyelte az államközi autópálya-rendszer létrehozását, és létrehozta az Egészségügyi, Oktatási és Jóléti Minisztériumot. Eisenhower mérsékelten konzervatív volt (a politikai spektrum közepéhez közel). Folytatni akart néhány New Deal-programot, például a társadalombiztosítást, de ugyanakkor azt akarta, hogy a kormányzatot korlátozzák. Eleinte sokan bírálták, hogy nem tett eleget az afroamerikaiak polgárjogaiért, de később elnöksége alatt két polgárjogi törvényt írt alá, és szövetségi csapatokat küldött a kansasi Topekába, hogy biztosítsa az iskolák szegregációjának megszüntetését.

Legacy

Amikor Eisenhower elnöksége véget ért, nem volt túl népszerű a tudósok körében. Idővel lassan javult a hírneve, és a történészek ma már általában jó elnöknek tartják.

2020 szeptemberében Washingtonban elnöki emlékművet avatnak Eisenhower tiszteletére.