Dwight D. Eisenhower — Világháborús tábornok, az USA 34. elnöke
Dwight D. Eisenhower: világháborús tábornok és az USA 34. elnöke (1953–1961), D‑Day stratégája, aki meghatározta a háború menetét és a modern amerikai politikát.
Dwight David "Ike" Eisenhower(/ˈaɪzənhaʊ. ər/ EYE-zən-how-ər) (1890. október 14. - 1969. március 28.) az Egyesült Államok 34. elnöke volt 1953-tól 1961-ig. Világszerte ismert volt a második világháborúban a szövetségesek invázióinak vezetésében nyújtott segítségéről.
Korai élet és katonai pálya
Eisenhower 1890-ben született Denisonban, Texas államban, de gyermekkorát és ifjúságát Abilene, Kansas városában töltötte. 1915-ben végzett a West Point katonai akadémián az úgynevezett "az évfolyam, amelyből sok tábornok került ki" elit csoport tagjaként. Az első világháború idején nem került harctérre Európában; pályafutása a két világháború közötti években a tervezésben és a magasabb szintű személyzeti- és logisztikai feladatokban alakult.
Második világháború
Az 1940-es évek elejére Eisenhower gyorsan emelkedett a ranglétrán. A második világháborúban fontos katonai vezetővé vált: részt vett az észak-afrikai hadműveletek előkészítésében (Operation Torch), majd 1943-ban a Szicíliába és Olaszországba irányuló hadjáratokban. 1944-ben nevezték ki a Szövetséges Expedíciós Erők Európai Főparancsnokává (Supreme Commander, SHAEF), és ő irányította a normandiai partraszállás (Operation Overlord, 1944. június 6.) végrehajtását, valamint az azt követő nyugat-európai hadműveleteket, amelyek végül Németország kapitulációjához vezettek. A háború végére ötcsillagos tábornokká (General of the Army) léptették elő.
Polgári tisztségek és NATO
Háború után Eisenhower katonai és politika-kapcsolatos vezető szerepet töltött be: 1945–1948 között az Egyesült Államok hadseregének főparancsnoka (Army Chief of Staff), majd 1948 és 1950 között a Columbia Egyetem elnöke volt. 1951-ben ő lett a NATO első, állandó Szövetséges Főparancsnoka (Supreme Allied Commander Europe), ahol a hidegháborús védelmi rendszerek szervezésében játszott szerepet.
Elnökség (1953–1961)
Eisenhowert 1952-ben az amerikai republikánus párt jelölte elnökjelöltként, majd 1956-ban újraválasztották. Elnöksége több fontos bel- és külpolitikai döntéssel fonódott össze:
- Külföldi politika: véget vetett a koreai háborúban folytatott harci akcióknak 1953-ban (elnöki erőfeszítések a fegyverszünet megkötésére), alkalmazta a hidegháborús elrettentés politikáját, és aktívan támogatta a CIA által végrehajtott titkos műveleteket egyes országok belpolitikájában (pl. Irán 1953, Guatemala 1954). Bevezette az 1957-es Eisenhower-doktrínát, amely katonai és gazdasági segítséget ígért a Közel-Keletnek a kommunizmus terjedése elleni védekezésben.
- Suez-válság (1956): bírálta és politikai eszközökkel elutasította a brit–francia–izraeli katonai beavatkozást, ezzel hangsúlyozva az Egyesült Államok befolyását a térségben.
- Hazai politika: mérsékelt, pragmatikus gazdaság- és társadalompolitikát folytatott; megtartotta a New Deal és a háborús jóléti intézményeket, de törekedett a költségvetés konszolidálására. 1956-ban aláírta a Federal-Aid Highway Act-et, amely elindította az interstate autópályahálózat kiépítését, és alapvetően átalakította az amerikai közlekedést és gazdaságot.
- Polgárjogi intézkedések: aláírta az 1957-es és 1960-as polgárjogi törvényeket, és 1957-ben katonai erővel kényszerítette ki a Little Rock-i iskolaintegrációt, ezzel demonstrálta a kormány elkötelezettségét az alkotmányos jogok védelmében.
- Tudomány és űrkutatás: a Szputnyik-krízis hatására 1958-ban létrehozták a NASA-t, amelynek alapjai az ő elnöksége alatt kerültek törvénybe.
Stílus, egészség és visszavonulás
Eisenhower pragmatikus, konszenzusra törekvő vezetőként ismert: katonai tapasztalata és adminisztratív érzéke segítette abban, hogy a hidegháború alatt a fegyveres konfliktusok eszkalációját gyakran elkerülje. Elnöksége során egészségügyi problémákkal is küzdött (például 1955-ben szívproblémák miatt rövid ideig kórházi kezelésre szorult), 1961-es leköszönése után visszavonult Gettysburg környékére, Pennsylvaniába, ahol farmot tartott és további visszavonultságban élt.
Halála és öröksége
Eisenhower 1969. március 28-án hunyt el Washingtonban. Temetése Abilene-ben, Kansasben található Eisenhower Presidential Library and Museum közelében történt. Hagyatéka sokrétű: a modern amerikai közlekedési infrastruktúra (interstate-hálózat), a hidegháborús elrettentés diplomáciai megközelítése, valamint a politikai retorikában megőrzött figyelmeztetés a military–industrial complex túlzott befolyására (búcsúzó beszédében) mind hozzájárultak hírnevéhez. Kortársai és történészek gyakran értékelik őt mint pragmatikus, konszenzuskereső vezetőt, aki a katonai tapasztalatot civil irányítási képességekkel ötvözte.
Személyes életében felesége Mamie Doud volt (házasságuk 1916-tól Mamie haláláig tartott), egyetlen felnőtt fia John S. D. Eisenhower lett, aki katonai és diplomáciai pályát futott be. Dwight D. Eisenhower emléke ma is erősen jelen van az amerikai közéletben és a világtörténelem 20. századi eseményeinek értelmezésében.
Korai életút
Dwight David Eisenhower 1890. október 14-én született a texasi Denisonban. Ő volt a harmadik a hét fiú közül. Édesanyja eredetileg David Dwightnak nevezte el, de születése után két nevet cserélt, hogy ne legyen két David a családban.
1892-ben a család a kansasi Abilene-be költözött, amelyet Eisenhower szülővárosának tekintett. Dwightot nagyon érdekelni kezdte a természet felfedezése. Egy Bob Davis nevű férfitól, aki a Smoky Hill folyónál táborozott, megtanult vadászni és halászni, főzni és kártyázni.
Eisenhower az abilenei középiskolába járt. Az 1909-es évfolyamon végzett. Ő és testvére, Edgar is főiskolára akartak menni, de nem volt elég pénzük. Úgy döntöttek, hogy különböző éveket vesznek fel a főiskolán, míg a másik dolgozik, hogy pénzt keressen a tandíj kifizetésére.
Edgar az iskolában vette az első kanyart, Dwight pedig éjszakai felügyelőként dolgozott a Belle Springs Creameryben. Amikor Edgar második évet kért, Dwight elfogadta, és egy második évig dolgozott. Abban az időben egy "Swede" Hazlett nevű barátja jelentkezett a Tengerészeti Akadémiára. Azt akarta, hogy Dwight jelentkezzen az iskolába, mivel nem volt tandíj. Eisenhower az amerikai szenátoránál, Joseph L. Bristow-nál kérte, hogy vegyék fontolóra, hogy vagy Annapolisba vagy West Pointba jelentkezzen. Bár Eisenhower a felvételi vizsga egyik nyertese volt, túl idős volt a tengerészeti akadémiához. Ezután 1911-ben elfogadta a West Pointra szóló kinevezést.
Eisenhower a nyugati ponton szerette a hagyományokat és a sportot. A sportról Eisenhower később azt mondta, hogy "az, hogy nem kerültem be a West Point-i baseballcsapatba, életem egyik legnagyobb csalódása volt, talán a legnagyobb". Csatlakozott az egyetemi futballcsapathoz, és 1912-ben futóhátvédként és linebackerként is kezdő volt. A Carlisle Indians legendás Jim Thorpe-ját szerelte. Eisenhower a következő meccsen egy szerelés közben térdszakadást szenvedett, és ez volt az utolsó, amelyen játszott; lóháton és bokszringben újra megsérült a térde, ezért a vívás és a torna felé fordult.
Eisenhower később junior egyetemi futballedző és pompomlány volt. Az 1915-ös évfolyam közepén érettségizett. Ez az osztály "az osztály, amelyre a csillagok hullottak" néven vált ismertté, mivel 59 tagja lett tábornok.
Katonai karrier
Eisenhower olyan családba született, amelynek nem volt sok pénze. Kadétként 1911-ben lépett be az Egyesült Államok Katonai Akadémiájára, a West Pointra, és tisztként számos helyen szolgált, többek között a Panama-csatorna övezetében, Washingtonban és a Fülöp-szigeteken. A második világháború alatt tábornok volt. Az észak-afrikai hadjárat során ő irányította Marokkó és Algéria megszállását. Ötcsillagos tábornok lett, és az Overlord hadművelet (a Németország elleni támadás, amely a háború egyik legfontosabb csatája volt) legfőbb szövetséges parancsnoka volt.
A második világháború befejezése után háborús hősként tartották számon. Az 1952-es amerikai elnökválasztáson az amerikai közvélemény könyörgött Eisenhowernek, hogy induljon az elnökválasztáson. Eisenhower (akinek politikai nézetei akkoriban ismeretlenek voltak) belépett a Republikánus Pártba. Richard Nixont választotta alelnökjelöltjének, és Adlai Stevenson II. legyőzésével megnyerte a választást.
Elnökség
Két ciklusban, 1953-1961 között töltötte be ezt a tisztséget. Eisenhower volt az Egyesült Államok első olyan elnöke, aki mind az 50 állam elnöke volt.
Első hivatali idejének kezdetén ő felügyelte a koreai háborúban a tűzszünetet (amely megszüntette a harcokat). Létrehozta a NASA-t (az Egyesült Államok űrprogramját), amely megkezdte az űrversenyt a Szovjetunióval szemben. Eisenhower úgy vélte, hogy az Egyesült Államoknak nem kellene megpróbálnia háborúkat vívni a tengerentúlon, hanem az Egyesült Államoknak több nukleáris fegyvert kellene gyártania, hogy előnybe kerüljön a hidegháborúban. Az Egyesült Államok képes volt sakkban tartani a Szovjetuniót anélkül, hogy sok pénzt költött volna. Emiatt elnöksége alatt az amerikai kormánynak kiegyensúlyozott költségvetése volt, és nem kellett kölcsönt felvennie.
Azzal félemlítette meg a Szovjetuniót, hogy elhitette velük, hogy az Egyesült Államok minden agresszióra nukleáris fegyverek bevetésével válaszolna. Ezt a politikát nevezik brinkmanshipnek, new look-nak és masszív megtorlásnak. Engedélyezte továbbá, hogy repülőgépek kémkedjenek a Szovjetunió után, de amikor Eisenhower hivatali idejének vége felé egy amerikai kémrepülőgép véletlenül lezuhant a Szovjetunióba, ez ártott az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolatainak.
A mccarthyizmus (amikor Joseph McCarthy szenátor emberek százait vádolta kommunista kémekkel bizonyítékok nélkül) szintén téma volt elnöksége alatt. Eisenhower nem kedvelte Joseph McCarthyt, és a színfalak mögött megpróbálta megbuktatni, de Eisenhower nem szeretett ellenségeket szerezni, ezért nem sokat beszélt McCarthyról.
Belföldön (az országban) a gazdaság nagyon jól ment, és a nemzet virágzott. Eisenhower felügyelte az államközi autópálya-rendszer létrehozását, és létrehozta az Egészségügyi, Oktatási és Jóléti Minisztériumot. Eisenhower mérsékelten konzervatív volt (a politikai spektrum közepéhez közel). Folytatni akart néhány New Deal-programot, például a társadalombiztosítást, de ugyanakkor azt akarta, hogy a kormányzatot korlátozzák. Eleinte sokan bírálták, hogy nem tett eleget az afroamerikaiak polgárjogaiért, de később elnöksége alatt két polgárjogi törvényt írt alá, és szövetségi csapatokat küldött a kansasi Topekába, hogy biztosítsa az iskolák szegregációjának megszüntetését.
Legacy
Amikor Eisenhower elnöksége véget ért, nem volt túl népszerű a tudósok körében. Idővel lassan javult a hírneve, és a történészek ma már általában jó elnöknek tartják.
2020 szeptemberében Washingtonban elnöki emlékművet avatnak Eisenhower tiszteletére.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Dwight D. Eisenhower?
V: Dwight D. Eisenhower az Egyesült Államok 34. elnöke volt 1953 és 1961 között, és a második világháború egyik fontos vezetője.
K: Mikor született Dwight D. Eisenhower?
V: 1890. október 14-én született.
K: Mikor halt meg Dwight D. Eisenhower?
V: Dwight D. Eisenhower 1969. március 28-án halt meg.
K: Mi volt Dwight D. Eisenhower beceneve?
V: Dwight D. Eisenhowert "Ike"-ként is ismerték.
K: Mi volt Dwight D. Eisenhower szerepe a második világháborúban?
V: Dwight D. Eisenhower jelentős szerepet játszott a második világháborúban, különösen a szövetségesek invázióinak vezetésében.
K: Dwight D. Eisenhower csak az Egyesült Államokban volt híres, vagy világszerte is?
V: Dwight D. Eisenhower világszerte ismert volt a II. világháborúban betöltött vezető szerepéről és az Egyesült Államok elnökeként.
K: Melyek voltak azok az évek, amikor Dwight D. Eisenhower elnökként szolgált?
V: Dwight D. Eisenhower 1953 és 1961 között az Egyesült Államok 34. elnökeként szolgált.
Keres