Fehér cápa

Leírás

A nagy fehér cápa egy cápa. A nagy fehér cápa a Chondrichthyes nevű biológiai osztályba tartozó porcos halak egyik fajtája. Ezek a halak állkapcsos gerincesek, páros uszonyokkal, páros orrlyukakkal, pikkelyekkel, sorba rendezett kamrákkal rendelkező szívvel és nem csontból, hanem porcból álló csontvázzal. Ezeket a cápákat Lamniformes néven is ismerik, ami a cápáknak egy rendje, amelyet általában makrélacápáknak neveznek. Ez a cápafaj két hátúszóval, egy anális úszóval, öt kopoltyúnyílással és a szemek mögé nyúló szájjal rendelkezik.

A nagy fehér cápa a természet egyik leghalálosabb ragadozója, amelyet állkapcsáról és számos éles fogáról lehet megkülönböztetni. A különbség abban rejlik, hogy a cápa mindkét állkapcsa képes mozogni, amikor lesből támad zsákmányára. Először az alsó állkapcsukkal harapnak, hogy a fogaikat belemélyesszék, majd a felső állkapcsukat összezárják, és többször elkezdik a fejüket csapkodni, hogy húsdarabokat tépjenek le [6]. Egyszerre akár 3000 foguk is lehet, amelyek öt sorban ülnek, a legnagyobb fogsorral elöl. Abban az esetben, ha egy foguk elvész, egy másik előkerül a cápa állkapcsába ágyazott tartalékfogak rejtekéből.

A nagy fehér cápák fogai és állkapcsa mellett érzékszerveik is nagymértékben alkalmazkodtak ahhoz, hogy vadászkészségeiket kiélesítsék. Szaglásuk a legpontosabb, és a nagy fehér cápák egyetlen vércseppet is képesek felismerni tízmilliárd vízcseppben. Rendelkeznek egy "fülkővel", amely segít az állatnak a vízben való elhelyezkedésben attól függően, hogy milyen irányban úszik. A cápák kiváló látást is használnak, retinájuk két területre osztott a nappali és az éjszakai úszáshoz, és úgy védekeznek, hogy harapás előtt hátrafelé a koponyájukba gördítik őket. Az egyik legérdekesebb érzékszervük az érintésükhöz és az elektro-érzékelésükhöz kapcsolódik. A cápák orrában található pórusok sorozata lehetővé teszi számukra, hogy érzékeljék az elektromágneses mezőket és a vízben lévő állatok rezgéseit, valamint hogy pontosan navigáljanak a nyílt óceánban.

A nagy fehér gőte körülbelül kilenc évvel a születése után válik felnőtté. A nagy fehér cápa növekedése évente körülbelül 25-30 centiméter, és átlagosan 4,5 méteresre nő. A legnagyobbak akár 6,4 méter hosszúak is lehetnek. A gyilkos bálnák számára csemegének számító májuk a saját testsúlyuk mintegy 24 százalékát is elérheti.

Hol élnek

A nagy fehér cápák a tengerben élnek. A partok közelében, minden meleg vízben élnek. Időnként a nyílt óceánok mélyvizébe is lemerülnek. Akár három láb mély vízben is lehetnek, de akár 1280 méter mélyen is. ^[]

Közel úszhatnak:

• Atlanti-óceán nyugati része: Új-Fundlandtól Floridáig, Bahamák, Kuba, Mexikói-öböl északi része, Brazília, Argentína, Guadeloupe;
• East Atlantic: Franciaország, Szenegál, Ghána, Kongói Demokratikus Köztársaság
• Földközi-tenger: Észak-Afrika, Dél-Franciaország, Olaszország nyugati és déli partvidéke, Horvátország, Málta, Görögország, ;
• Indiai-óceán: Dél-Afrika, Seychelle-szigetek, Vörös-tenger
• Csendes-óceán nyugati része: Japán, Korea, Kína, Fülöp-szigetek, Ausztrália, Új-Zéland;
• Csendes-óceán középső része: Hawaii
• Csendes-óceán keleti része: Alaszkától Kaliforniáig, Panamától Chiléig.

A kutatások kimutatták, hogy az észak-kaliforniai cápák genetikailag különböznek más cápapopulációktól. A DNS bizonyítékok azt mutatják, hogy a populáció körülbelül 200 000 évvel ezelőtt (a pleisztocén korszakban) vált el a többi nagy fehér cápától. A cápák megjelölésével azt is megtudták, hogy általában egyedül vannak, de ugyanazt az útvonalat követik az óceánban, és ugyanazokon a helyeken tartózkodnak. Januártól júliusig Hawaii közelében élnek, majd augusztus és december között a kaliforniai vizekre költöznek.

Emberi kölcsönhatások

Néha a cápák emberekre támadnak. Amikor a cápák meglátnak egy új tárgyat, például egy szörfdeszkát, beleharapnak, hogy megtudják, milyen tárgyról lehet szó. Néha a cápák meglátják a szörfösök árnyékát, és megtámadják őket, mert azt hiszik, hogy fókák.

Egyesek úgy vélik, hogy az ember nem jó táplálék a nagy fehér cápák számára, mert a cápák emésztése túl lassú ahhoz, hogy megbirkózzon az emberi test magas csont-, izom- és zsírarányával. Azt lehet állítani, hogy emiatt a nagy fehér cápák szinte minden támadása nem folytatódik az első harapás után. ^[]

A cápák opportunista ragadozók. Ez azt jelenti, hogy nem túl válogatósak abban, hogy mivel táplálkoznak. Ezt a viselkedést akkor figyelték meg, amikor az állatok teljesen elfogyasztották a darabos csalikat. A magyarázat szerint a taktika általában az, hogy a zsákmányt egyszer megharapják, így a zsákmány elvérzik, mielőtt a cápa táplálkozni kezdene. Úgy tűnik, más nagyemlősök, például a fókák és a delfinek is alkalmazzák ezt a taktikát, mivel így minimálisra csökken annak a kockázata, hogy a ragadozó megsérül. A legtöbb esetben az emberek az első harapás után gyorsan menekülnek, így nem fogyasztják el őket, egyszerűen csak megharapják. A haláleseteket ilyen esetekben általában az első sebből származó vérveszteség okozza. Azokban az esetekben, amikor támadás történt, és az áldozat nem tudott gyorsan elmenekülni, részleges vagy teljes elfogyasztás történt; a magányos búvárok különösen ki vannak téve ennek a veszélynek. Úgy tűnik, hogy a legtöbb támadás olyan vizekben történik, ahol a cápa nehezen látható, vagy ahol a cápa zavarodott, de ez valószínűtlen, mivel a cápa természetes vadászkörnyezetében van, ahol fejlett érzékszervekkel rendelkezik. ^[]