Tónusos mozdulatlanság

Sharks

Egyes cápák tónusos állapotba hozhatók. A cápa ebben a bénult állapotban átlagosan tizenöt percig marad, mielőtt magához tér. A tudósok ezt a jelenséget a cápák viselkedésének tanulmányozására használták ki. A kémiai cápatriasztók hatását vizsgálták a hatékonyság tesztelésére, valamint a dózisok, koncentrációk és az ébredésig eltelt idő behatárolására.

Néhány cápa tónusos mozdulatlanságba kerül, ha fejjel lefelé fordítják. A 3-4 méter hosszú tigriscápák esetében a tónusos mozdulatlanságot úgy lehet elérni, hogy az állat orrának oldalára, a szemek körüli általános területhez közelítően enyhén rátesszük a kezünket. A tudósok úgy vélik, hogy a cápák tónusos mozdulatlansága összefügghet a párzással, mivel a nőstény cápák érzékenyebbnek tűnnek, mint a hímek. A tónusos mozdulatlanság során a hátúszó(k) kiegyenesedik(ek), és mind a légzés, mind az izomösszehúzódások egyenletesebbé és lazábbá válnak.

A nagy fehér cápák nem reagálnak annyira, mint más fajok, amikor tónusos mozdulatlanságot próbáltak elérni. Egy érdekes szemtanúi eset során Kalifornia partjainál egy nőstény cápát láttak, amint fejjel lefelé tartotta a cápát, hogy tónusos mozdulatlanságot idézzen elő. Tizenöt percig tartotta mozdulatlanul a cápát, aminek következtében az megfulladt. Ez volt az első feljegyzett szemtanúi eset, amikor egy nagy fehér cápát a vadonban nem emberi faj ragadozott meg. Egy másik eset, amikor az orkák szándékosan tónusos mozdulatlanságot idéztek elő a halakban, Új-Zélandon történt rájáknál. Ebben az esetben az orkák támadás előtt fejjel lefelé fordulnak, a szájukba fogják a rájákat, majd gyorsan megigazítják magukat, és ezzel a rája is megfordul, ami a tónusos mozdulatlanságot idézi elő, így a hal tehetetlen és könnyű préda lesz.

Csirke hipnózis

A csirkét úgy lehet "hipnotizálni", vagyis transzba ejteni, hogy a fejét a földhöz szorítva egy bottal vagy ujjal egy vonalat húzunk a földre, amely a csőrétől indul és egyenesen kifelé halad a csirke előtt. Ha a csirkét ilyen módon hipnotizálják, akkor 15 másodperc és 30 perc között mozdulatlan marad, és továbbra is a vonalat bámulja. Az egyik elmélet szerint a transzállapotot a félelem okozza, ami valószínűleg egy védekező mechanizmus, amelynek célja a halál színlelése, bár meglehetősen rosszul.

A módszer első ismert írásos említése 1646-ban, Athanasius Kircher Mirabile Experimentum de Imaginatione Gallinae című munkájában jelent meg Rómában.

Módszerek

Egy másik hipnózis technika az, hogy a csirkét arccal felfelé tartjuk, háttal a földnek, majd egy ujjunkat a csirke szőrszálaitól lefelé vezetjük a csirke szellőzőnyílása fölé. A csirke lábai így szabaddá válnak, ami megkönnyíti a lábatka stb. elleni gyógyszerek alkalmazását. A csirke felébred, ha tapsolunk vagy gyengéden meglökjük a kezét.

A csirkét úgy is hipnotizálhatjuk, hogy utánozzuk, hogyan alszik - a fejét a szárnya alá dugva. Ennél a módszernél tartsuk erősen a madarat, a fejét a szárnya alá téve, majd finoman ringassuk a csirkét előre-hátra, és nagyon óvatosan tegyük le a földre. Körülbelül 30 másodpercig ugyanabban a helyzetben kell maradnia. H. B. Gibson a Hypnosis: Its nature and therapeutic uses című könyvében azt írja, hogy a hipnózisban maradó csirke rekordideje 3 óra 47 perc.

Pisztráng csiklandozás

A pisztráng csiklandozás a pisztráng hasa alatti rész ujjakkal történő dörzsölésének művészete. Ha megfelelően végezzük, a pisztráng körülbelül egy perc múlva transzba esik, és könnyen a legközelebbi szárazföldre dobható.

A tónusos immobilitás mint tudományos eszköz

A tónusos mozdulatlansági teszt lényege, hogy a kísérletvezető ragadozót szimulál, és ezáltal ragadozóellenes választ vált ki - "halált színlel". Az alapelv az, hogy a zsákmányállat "úgy tesz", mintha halott lenne, hogy el tudjon menekülni, amikor/ha a ragadozó lazít a koncentrációján. A halált színlelő madarak gyakran kihasználják a menekülési lehetőségeket; a fürjek tónusos mozdulatlansága csökkenti annak valószínűségét, hogy a madarakat macskák ragadják el.

A tónusos mozdulatlanság kiváltásához az állatot óvatosan az oldalára vagy a hátára fektetve rögzítik egy ideig, pl. 15 másodpercig. Ezt vagy egy szilárd, sík felületen, vagy néha egy erre a célra kialakított "V" vagy "U" alakú rögzítő bölcsőben kell elvégezni. Rágcsálóknál a reakciót néha úgy idézik elő, hogy a nyakszirtnél a bőrre egy bilincset csípnek vagy rögzítenek. A tudósok rögzítik a viselkedésformákat, például az állat mozdulatlanságának megőrzéséhez szükséges indukciók számát (15 másodperces korlátozási időszakok), az első nagyobb mozgások (gyakran a lábak ciklikus mozgása), az első fej- vagy szemmozgások és a mozdulatlanság időtartamát, amelyet néha "helyreállítási időnek" neveznek.

A tónusos mozdulatlanságot használták annak kimutatására, hogy a ketrecben tartott tyúkok félelmesebbek, mint a karámban tartottak. A többszintes ketrecek legfelső szintjén lévő tyúkok félelmesebbek, mint az alsóbb szinteken lévők. A kézzel szállított tyúkok félelmetesebbek, mint a mechanikus szállítószalagon szállított tyúkok. A hosszabb ideig szállított tyúkok félelmetesebbek, mint a rövidebb ideig szállítottak.

A tónusos mozdulatlanságot mint tudományos eszközt egerek, futóegerek, tengerimalacok, patkányok, nyulak, sertések és majmok esetében is alkalmazták.