Füves puszta

Vegetáció

A füves növényzet magassága nagymértékben változhat. A dél-angliai krétás gyepek meglehetősen rövidek, gyakran apró, finom virágokkal.

Az észak-amerikai "magasfüves prérin", a dél-amerikai füves pusztákon és az afrikai szavannákon a fű meglehetősen magas. Ez bizonyos fokú fedezéket biztosít a kisebb állatok számára, és így növeli az ott élő fajok számát.

Egyes gyepterületeken fás szárú növények, cserjék vagy fák is előfordulhatnak. Az évelő fűfélék és fűszernövények gyökérrendszere összetett szőnyegeket alkot, amelyek a talajt a helyén tartják.

Magas fű Észak-Amerikában

A magasfüvű préri Észak-Amerika őshonos ökoszisztémája, mielőtt a modern növénytermesztés felváltotta volna. A visszahúzódó gleccserek körülbelül 10 000 évvel ezelőtt moréna anyagot dobtak le. A szél által lehordott lösz és szerves anyag halmozódott fel. Így alakult ki a talaj. A prérin volt a legmélyebb a felszín alatti talajszint, amit valaha is feljegyeztek. Az olyan állatok, mint a bölény, a szarvas, az őz és a nyúl...

A vizeletükkel és ürülékükkel nitrogént adnak a talajhoz. A prérikutyák alagutakat ástak, amelyek "levegőztették a talajt és a vizet több méterrel a felszín alá vezették". 5000-8000 éven keresztül több mint 240 millió hektár (970 000 km² ) prérifüves terület volt a táj fő jellemzője.

1800 és 1930 között nagy részét elpusztították. A telepesek a "Nagy Amerikai Sivatagnak" vagy "Belső Tenger"-nek nevezett területet mezőgazdasági területté alakították át. A régi fűféléket újakkal, főként búzával és kukoricával helyettesítették. A bölényeket szarvasmarhákkal, egy másik szarvasmarhafajtával helyettesítették. A világ kukoricájának mintegy 40%-a például az Egyesült Államokban terem, többnyire olyan földeken, ahol korábban fű termett. Az európai szarvasmarhák legeltetési szokásai, a prérikutyák majdnem teljes kiirtása, valamint a föld felszántása és megművelése okozta a károkat. A szántás elvágta a magas fű gyökérzetét és megszakította a szaporodást. A lecsapolás megváltoztatta a talaj víztartalmát, a talajerózió pedig talajveszteséget okozott.

A becslések eltérnek abban, hogy mennyi eredeti magasfüvű préri maradt fenn. Talán kevesebb, mint 1%, többnyire "elszórt maradványok, amelyeket úttörőtemetőkben, helyreállítási projektekben, autópályák és vasútvonalak mentén, valamint a folyók fölött magasan fekvő meredek sziklafalakon találunk", vagy 4%.

Magasfüves préri, Midewin


Füves terület Cantabriában, Észak-Spanyolországban


Gabonatermesztés korábbi gyepterületen

Növények és állatok

A kevés csapadék miatt kevés fa található a gyepen. Az akáciáknak nevezett tövises fák egyike azon kevés fáknak, amelyek képesek itt növekedni. Gyakoriak az erdőtüzek, amelyek elpusztítják a fákat. Az állatok is megakadályozzák a fák növekedését, mivel megeszik a zsenge csírákat, mielőtt azok kifejlődnének. Az elefántokról ismert, hogy kitépik a kifejlett fákat, és a leveleikkel táplálkoznak, így a fák még ritkábbak lesznek.

A fű azért tud még nőni, mert túléli a szárazságot és az állatok taposását. Ezért képesek a füves területek hatalmas számú állatot táplálni. Az állatok közé tartoznak az egerek, patkányok, amelyek főként magvakat esznek. A kígyók, a sólymok és a sasok főként apró állatokat esznek. A nagy állatok, amelyek többnyire legelésznek, közé tartoznak a zebrák, struccok, zsiráfok, orrszarvúk, elefántok, lovak és antilopok.