Egyenlőtlen szárnyú szitakötők

A szitakötők az Odonata rendbe tartozó repülő rovarok. A szitakötőknek mintegy 5300 faja létezik. A kifejlett egyedek más repülő rovarokat fogyasztanak.

A szitakötőknek nagy összetett szemeik vannak, amelyek a fő érzékszervük. Négy erős, átlátszó szárnyuk és hosszú testük van.

A szitakötők általában tavak, tavak, patakok és vizes élőhelyek környékén találhatók. Ragadozók, amelyek szúnyogokat és más apró rovarokat, például legyeket, méheket, hangyákat és pillangókat fogyasztanak. Lárváik, az úgynevezett "nimfák" vízben élnek.

Mivel lábaik a levegőben történő zsákmányszerzésre vannak berendezkedve, a szárazföldön való mozgáshoz nem alkalmazkodtak. Ha egyszer lecsapnak, lábukat ritkán használják járásra.

A szitakötők 300 millió éve léteznek. A karbon korban egyes fajok szárnyfesztávolsága meghaladta a 61 cm-t (2 láb).

Széles testű üldözőZoom
Széles testű üldöző

Kirby-félszárnyú (Trithemis kirbyi) Tsumebben, NamíbiábanZoom
Kirby-félszárnyú (Trithemis kirbyi) Tsumebben, Namíbiában

Sárga csíkos vadászpár párzásaZoom
Sárga csíkos vadászpár párzása

Egy szitakötő nimfaZoom
Egy szitakötő nimfa

LángnyelőZoom
Lángnyelő

Szitakötők és szitakötők

A szitakötők az Odonata egyik alrendjébe tartoznak, rokonaik, a szitakötők pedig egy másik alrendbe. Sokan összetévesztik a szitakötőt a szitakötővel, mert hasonlóan néznek ki.

A kifejlett szitakötők teste vékonyabb és finomabb, mint a szitakötőké. Ez még repülés közben is látható. Nyugalomban a legtöbb szitakötő a szárnyait a teste fölött tartja össze. A legtöbb szitakötő vízszintesen tartja a szárnyát. A szitakötők szemei nagyobbak, és összeérnek egymással.

Reprodukció

A nőstény szitakötők a tojásokat vízbe vagy víz közelébe, gyakran növényekre rakják. Tojásrakáskor egyes fajok a víz alá mennek, hogy jó felszínre rakják le tojásaikat. A tojásokból aztán nimfák kelnek ki. Amíg a nimfa stádiumban vannak, szúnyoglárvákat és egyéb dolgokat esznek.

A szitakötők életük nagy részét nimfaformában, a víz felszíne alatt töltik. Elég aktív. Szája elé tudja kinyújtani állkapcsát, hogy zsákmányt fogjon. Apró gerincesek, például ebihalak és halak képezik táplálékát. Egyes nimfák a szárazföldön is vadásznak. A végbelükön keresztül vizet szívnak be és ki. Gyorsan tudnak mozogni, ha a végbélnyílásból vizet spriccelnek ki. A végbelükben kopoltyúk is vannak.

Lárvák

A nagy szitakötők lárvastádiuma akár öt évig is eltarthat. A kisebb fajoknál ez a szakasz két hónap és három év között lehet. Amikor a lárva készen áll a kifejlett egyedekké való átalakulásra, felmászik egy nádszálra vagy más kelő növényre. A levegőnek való kitettség hatására a lárva elkezd lélegezni. A fej mögötti gyenge ponton a bőr felhasad, és a kifejlett szitakötő kimászik a régi lárvabőréből, felpumpálja a szárnyait, és elrepül, hogy szúnyogokkal és legyekkel táplálkozzon. A nagyobb szitakötőfajok kifejlett stádiuma akár öt-hat hónapig is eltarthat.

A szitakötők nem teljes átalakuláson mennek keresztül: a nimfák (naiadok) úsznak és a víz alatt élnek, mint a halak. A nőstény szitakötő a megtermékenyített petéit a víz közelébe vagy közvetlenül a vízbe rakja. A naiádok - amelyek egyáltalán nem hasonlítanak a szitakötőkre - kikelnek, és azonnal a vízbe szállnak. A vízben élve a naiádok a lehető legtöbb vízi rovart, valamint más apró élőlényeket, például ebihalakat és apróhalakat fogyasztanak. A növények között elrejtőzve a naiád lesben áll, hogy a zsákmány elússzon mellette. Ilyenkor a hasa hátsó részéből sugárként préseli ki a vizet. Ezáltal a naiad nagyon gyorsan előrehalad, és erőteljes állkapcsával elkapja a zsákmányt. Egyes naiádok még hosszú alsó állkapoccsal is rendelkeznek, amely képes kilőni és megragadni a zsákmányt.

A naiadok hetekig (egyes fajoknál akár évekig is) a vízben élnek, és a növekedés érdekében többször is átesnek a vedlésen. Amikor a naiád készen áll az utolsó vedléshez, talál egy botot vagy más, a vízből kiálló tárgyat. Ezt használja arra, hogy kimásszon a vízből, és megvárja, amíg a csontváza megszárad. Amikor a külső váz a varratnál felreped, a kifejlett szitakötő kimászik belőle.

Felnőttek

Látás

A szitakötőknek óriási a látásuk. Összetett szemük nagyon nagy, és akár 50 000 egyedi lencsével rendelkezik. Szemeik a fejük tetején körbeölelik a szemüket. Ennek eredményeként széles látómezővel rendelkeznek: szinte mindenhová egyszerre látnak. A látás messze a legfontosabb érzékszervük, amelyet a legyek elkapására és a madarak elkerülésére használnak.

Repülés

Repülés közben a kifejlett szitakötő hat irányban képes mozogni: felfelé, lefelé, előre, hátra és oldalra. A levegőben is jól lebegnek, majd akár 56 km/h sebességgel is fel tudnak szállni. A tudósok felfedezték, hogy a szitakötők mind a négy szárnyukat képesek egymástól függetlenül mozgatni, ami a repülési képességüket adja. A szitakötők úgy hajlítják és csavarják a szárnyaikat, hogy kis örvényeket okoznak, amelyek még gyorsabban mozgatják a levegőt a szárnyszárny felső része fölött, így még jobban csökkentik a légnyomást, mint a legtöbb repülő állat képes. Ez nagy felhajtóerőt biztosít számukra, még erős szélben is.

A különböző szitakötőcsaládok repülési stílusa az egyik megkülönböztető jegyük. Ebből adódik néhány olyan kifejezés, amelyet a szitakötő-megfigyelők széles körben használnak:

Sólyomfélék (Aeshnidae család). A legnagyobb és leggyorsabban repülő szitakötők közé tartoznak. A kifejlett egyedek többnyire a levegőben élnek, sőt, repülés közben párosodnak. Nagy és erős szárnyaik vannak, és képesek előre vagy hátrafelé repülni, vagy lebegni, mint egy helikopter. A szárnyak mindig vízszintesen vannak kinyújtva.

A szkimmers vagy sügérfélék a Libellulidae család igen nagy családjába tartoznak. Nemzetségei között többféle repülési stílus létezik. A Sympetrum nemzetség az északi féltekén él, és 50 fajjal rendelkezik. Tavakban költ és rétek fölött kutat. Legalább 100 további nemzetség létezik.

Cirkálók (Macromiidae család). Általában a víztestek (és az utak) felett repülnek át, egyenesen középen. Zöld szemük van, amely éppen csak találkozik a fejük tetején. E család nőstényei nem rendelkeznek petefészekkel a hasuk végén, és a tojásaikat úgy rakják le, hogy a hasukat a vízbe merítik, miközben átrepülnek.

Termoreguláció

Egyes szitakötők a túlmelegedés elkerülése érdekében változtatják pihenőhelyzetüket. A napsütéses napokon a túlmelegedés elkerülése érdekében kézállásszerű helyzetet vehetnek fel. A hasat addig emelik, amíg a hegye a nap felé mutat, így minimálisra csökkentve a hőnek kitett felületüket. Ezt a testhelyzetet obeliszk tartásnak nevezik. Azokat a fajokat, amelyek így viselkednek, "perchers"-nek nevezik; ezek "ülő és várakozó" ragadozók, amelyek idejük nagy részét mozdulatlanul töltik.

Figyeld meg, hogy ennek a szitakötőnek a szemei egészen a saját feje fölé tekerednek.Zoom
Figyeld meg, hogy ennek a szitakötőnek a szemei egészen a saját feje fölé tekerednek.

Celithemis eponina obeliszk testtartásban.Zoom
Celithemis eponina obeliszk testtartásban.

Kapcsolódó oldalak

Kérdések és válaszok

K: Milyen rendbe tartoznak a szitakötők?


V: A szitakötők az Odonata rendbe tartoznak.

K: Hány szitakötőfaj létezik?


V: A szitakötőknek körülbelül 5300 faja létezik.

K: Mit esznek a kifejlett szitakötők?


V: A kifejlett szitakötők más repülő rovarokat esznek.

K: Mi a szitakötők fő érzékszerve?


V: A szitakötő fő érzékszerve a nagy összetett szeme.

K: Hol lehet általában szitakötőket találni?


V: A szitakötők általában tavak, tavak, patakok és vizes élőhelyek környékén találhatók.

K: Milyen zsákmánnyal táplálkoznak a lárváik?


V: Lárváik, az úgynevezett "nimfák" szúnyogokkal és más apró rovarokkal, például legyekkel, méhekkel, hangyákkal és pillangókkal táplálkoznak.

K: Mióta élnek a szitakötők?


V: A szitakötők 300 millió éve léteznek.

AlegsaOnline.com - 2020 / 2023 - License CC3