Röpképtelen madarak
A röpképtelen madarak olyan madarak, amelyek nem tudnak repülni. A futás vagy az úszás képességére támaszkodnak, és repülő őseikből fejlődtek ki. Ma körülbelül 60 fajuk él, a legismertebbek a strucc, az emu, a kazuár, a rhea, a kivi és a pingvin.
A repülő és a röpképtelen madarak közötti két legfontosabb különbség a röpképtelen madarak kisebb szárnycsontjai és a mellcsontjukon lévő, hiányzó (vagy erősen csökkentett) gerinc. A gerinc a szárnymozgáshoz szükséges izmokat rögzíti. A röpképtelen madaraknak több tolluk is van, mint a repülő madaraknak.
Új-Zélandon több röpképtelen madárfaj él (köztük a kivi, több pingvinfaj és a takahe), mint bármely más országban. Ennek egyik oka, hogy az ember ezer évvel ezelőtti megérkezéséig Új-Zélandon nem voltak nagy szárazföldi ragadozók. A röpképtelen madarak fő ragadozói a nagyobb madarak voltak.
A szigeti madarak egyes röpképtelen fajtái szoros rokonságban állnak a repülő fajtákkal. Ez azt jelenti, hogy a repülés jelentős biológiai költség. Amint a madaraknak nincs szükségük repülésre, a repülés ellen szelekció indul meg.
A legkisebb röpképtelen madár a megközelíthetetlen szigeti sín (hossza 12,5 cm, súlya 34,7 g). A legnagyobb (legnehezebb és legmagasabb) élő röpképtelen madár a strucc (2,7 m, 156 kg), bár néhány kihalt madár nagyobbra nőtt.
A röpképtelen madarakról könnyű gondoskodni fogságban, mivel nem kell ketrecben tartani őket. A struccokat egykor díszes tollazatuk miatt tenyésztették. Ma már húsukért és bőrükért tenyésztik őket, amelyet bőrkészítésre használnak.
A röpképtelen madarak más családjai is léteztek, mint például a mára kihalt Phorusrhacidae, amelyek nagyon erős szárazföldi ragadozókká fejlődtek.
A pingvinek jól ismert példája a röpképtelen madaraknak.
A repülés előnyei és hátrányai
A röpképtelen madár olyan madár, amely olyan ősöktől származik, amelyeknek volt repülési képessége. Furcsának tűnhet, hogy a madarak egyik leggyakoribb alkalmazkodása a repülés elvesztése! Ennek megértéséhez meg kell értenünk, hogy mi a repülés legfőbb előnye azon állatok számára, amelyek egykor a szárazföldön éltek.A repülés előnyei abban rejlenek, hogy a szárazföldi állatokhoz képest sokkal nagyobb földrajzi területen élhetnek. Ez leginkább a vándormadaraknál érhető tetten, amelyek két különböző szélességi fokon élik életüket, és mindkettőből a legjobbat hozzák ki. A szokásos rendszer az, hogy a tojásokat az egyik helyen rakják le és nevelik fel a kicsinyeiket, a növekedésük nagy részét pedig egy másik helyen végzik. Még a nem vándorló madarak is hasznát veszik a repülésnek, hogy megtalálják a fészkelőhelyet és megszerezzék a táplálékot. A táplálékszerzésen kívül a repülés legfőbb előnye, hogy a szárazföldi állatokkal táplálkozó ragadozók közül sokakat el tudnak kerülni.
Érthető módon a röpképtelen madarak kisebbségben vannak: a mintegy 10 000 élő madárfajból csak mintegy 60 röpképtelen. Mielőtt az ember megérkezett a szigetekre, sokkal több röpképtelen madárfaj létezett. Mivel a fosszilis feljegyzések sosem teljesek, nem lehet megszámolni, hogy hány röpképtelen madárfaj élt, mielőtt az emberiség elhagyta Afrikát.
Ennek az általános képnek az ellenére voltak olyan madarak, amelyek nem sokkal a repülés kialakulása után elvesztették a repülés képességét. Az első fosszilis repülés nélküli madarak a kréta időszakban fordultak elő. Már régóta felismerték, hogy vannak olyan körülmények, amikor határozottan nem jó dolog szárnyakkal rendelkezni. Az óceáni szigetek és a röpképtelenség közötti kapcsolatot Darwin is ismerte. A magyarázat az, hogy először is az óceáni szigeteken kevés a ragadozó. Másodszor, hogy előfordulnak olyan viharok, amelyek a szárnyas madarakat olyan messzire sodorhatják a szigetről, hogy nem találnak vissza. Ha egyszer elveszítik a repülést, a szárazföldi madarak nagyobbra és nehezebbre fejlődhetnek, és sokan így is tesznek. A Phorusrhacos domináns szárazföldi ragadozóvá vált.
Példák a röpképtelen madarakra
Az alábbiakban a holocén korszakban vagy azt követően repkedő madarakról van szó.
Patkányok
- Strucc
- Emu
- Cassowaries
- Moa (kihalt)
- Elefántmadarak (kihalt)
- Kiwik
- Rheas
Anseriformes (vízimadarak)
- Dromornis (kihalt)
Sphenisciformes (Pingvinek)
Charadriiformes (sirályok, csérnék, bölények)
- Nagy bölény (kihalt)
Psittaciformes (Papagájok)
Columbiformes (galambok, galambok)
- Dodó (kihalt)
- Rodrigues Solitaire (kihalt)
Strucc
Nagy kócsag
Dodo
Kérdések és válaszok
K: Mik azok a röpképtelen madarak?
V: A röpképtelen madarak olyan madarak, amelyek nem tudnak repülni, és a futás vagy az úszás képességére támaszkodnak.
K: Hányféle röpképtelen madárfaj létezik ma?
V: Napjainkban körülbelül 60 fajta röpképtelen madár él.
K: Melyik a legkisebb röpképtelen madár?
V: A legkisebb röpképtelen madár az Inaccessible Island Rail, amely 12,5 cm hosszú és 34,7 g súlyú.
K: Melyik a legnagyobb élő röpképtelen madár?
V: A legnagyobb élő röpképtelen madár a strucc, amely 2,7 m magas és 156 kg súlyú lehet.
K: Miért maradnak röpképtelenek egyes szigetlakó madárfajok?
V: Egyes szigeteken élő madárfajok azért maradnak röpképtelenek, mert a repülés ellen szelektálódnak, ha az nem szükséges a túléléshez; a szárnyak megléte és a repülés képessége biológiai költségekkel jár, amelyeket az ilyen madaraknak nem kell megfizetniük, ha a földön maradnak.
K: Vannak más kihalt családok, amelyek rokonságban állnak a mai röpképtelen madarakkal?
V: Igen, léteztek más kihalt, de rokon, röpképtelen madárcsaládok, például a Phorusrhacidae, amelyek nagyon erős szárazföldi ragadozókká fejlődtek.
K: Hogyan használja ma az ember a struccokat?
V: A struccokat húsukért és bőrükért tenyésztik, amelyből bőrt készítenek.
