Elvadult állatok és növények — meghatározás, példák és ökológiai hatás
Elvadult állatok és növények — meghatározás, példák és ökológiai hatás: fedezd fel az elvadulás okait, gyakori példákat és hogyan befolyásolja az ökoszisztémákat.
Az elvadult szervezet olyan növény vagy állat, amely a szelíd vagy tenyésztett állapotból vadon élővé vált.
Az elvadult állat olyan állat, amely megszökött a háziállat vagy fogságból, és többé-kevésbé vadállatként él. Azok az állatok, amelyek a fogságból való szökésük előtt vadon éltek, nem minősülnek vadnak. Például egy állatkertből megszökött oroszlán nem számít vadállatnak. Néhány gyakori példa az elvadult állatokra a kecske, a macska és a sertés.
Azokat a háziasított növényeket, amelyek visszaváltoznak vadon élővé, általában szökött, betelepített vagy honosított növényeknek nevezik, nem pedig elvadultnak. Az elvaduló növényeknél megfigyelhető változások azonban hasonlóak az állatoknál megfigyelhető változásokhoz.
Egyes fajok könnyen és sikeresen elvadulnak. Más fajok általában nem maradnak életben a vadonban.
Az állatok vagy növények új területekre történő behurcolása megbonthatja az ökoszisztémákat. Egyes esetekben ez okozta az őshonos fajok kipusztulását. Az eltűnt fajok visszatelepítése a környezetükbe azonban éppen ellenkező hatást válthat ki, és a károsodott ökoszisztémák egyensúlyát helyreállíthatja. Néha azonban az elvadult fajok más problémás fajokat, például rágcsálókat, káros rovarokat vagy agresszív növényeket tarthatnak kordában.
Mit jelent pontosan az „elvadult”?
Elvadult állatról akkor beszélünk, amikor egy korábban háziasított egyed hosszabb időre visszakerül a természetbe, és ott önállóan képes életben maradni, szaporodni vagy fészket építeni. Nem minden szökött háziállat válik elvadulttá: sokan rövid idő után elpusztulnak vagy visszakerülnek az ember közelébe. Ugyanez igaz a növényekre: csak azokból lesz „vadon élő” populáció, amelyek képesek magukat fenntartani és terjedni az új környezetben.
Példák és tipikus viselkedés
- Elvadult állatok: a macska gyakran vadászik madarakra és kisemlősökre, így jelentős hatása lehet a helyi madárpopulációkra. A kecske és a sertés túrása és legelése növeli az élőhely-eróziót, megváltoztatja a vegetáció szerkezetét, és ezzel más fajok eltűnéséhez vezethet.
- Elvadult növények: egyes dísz- vagy haszonnövények (például erősen szaporodó évelők vagy magról könnyen terjedő fajok) kikerülhetnek kertből, mezőről vagy termesztésből, és ott spontán populációkat hozhatnak létre. Ezeket gyakran „betelepült” vagy „honosított” növényekként írják le, ha tartósan megélnek.
Ökológiai hatások
Az elvadult fajok hatása nagyon változó lehet:
- Negatív hatások: verseny őshonos fajokkal az élelemért és élőhelyért, vadászat vagy predáció őshonos fajokra, betegségek terjesztése, hibridizáció (kereszteződés házi és vad populációk között) és élőhelyek fizikai roncsolása (túrás, legelés, gyomosodás).
- Pozitív hatások: ritkábban előfordul, de egyes elvadult fajok segíthetnek kordában tartani más káros vagy invazív fajok populációját, illetve visszaállíthatnak bizonyos ökológiai funkciókat (pl. magok terjesztése, táplálékhálózat kiegészítése).
Elvadulás és invázió: mi a különbség?
Elvadult egyedekről akkor beszélünk, amikor háziasított populációk visszatérnek a vadonba. Invazív fajokról pedig akkor, ha egy nem őshonos faj új területen gyorsan terjed, és jelentős kárt okoz az ökoszisztémában, gazdaságban vagy az emberi egészségben. Egy elvadult fajból idővel invazív faj lehet, ha az új környezetben gyorsan elszaporodik és kárt okoz.
Hogyan jutnak elvadult fajok a természetbe?
- Szándékolatlan szökés vagy elszabadulás (háziállatok, állatkertek, tenyészetek).
- Kertészkedés és mezőgazdasági tevékenység (dísznövények kivadulása, vetőmag szóródása).
- Szándékos telepítés vagy „kihelyezés” (pl. vadászat céljából, illetve régi időkben haszonállatok szándékos elengedése).
- Szállítással, hajózással vagy személyes tárgyakon történő véletlen behurcolás.
Kezeletési és megelőzési módszerek
A kezelés célja lehet az egyedszám csökkentése, az elterjedés megállítása vagy a természetes élőhely helyreállítása. Tipikus módszerek:
- Fizikai eltávolítás: befogás, kilövés, csapdázás.
- Biológiai vezérlés: természetes ellenségek bevonása (nagy körültekintést igényel).
- Élőhely-rehabilitáció: erózióvédelem, őshonos növények visszatelepítése.
- Szabályozás és jogi eszközök: betelepítés korlátozása, karantén, állattartási szabályok.
- Tudatosság és felelős tartás: háziállat-tulajdonosok sterilizálása, az állatok elzárása, kerttulajdonosok óvintézkedései a magterjedés ellen.
Gyakorlati tanácsok
- Tartsuk zárva és biztonságban háziállatainkat, különösen a szaporodási időszakban.
- Kerüljük a nem őshonos növények kertbe ültetését, vagy ha mégis ültetjük, ellenőrizzük terjedésüket.
- Ha elvadult példányt látunk érzékeny területen (pl. természetvédelmi területen), értesítsük a helyi természetvédelmi hatóságot.
Összefoglalás
Az elvadult állatok és növények fontos részei a belterjes és vadon élő világ kapcsolatának. Egyes esetekben hozzájárulhatnak ökológiai funkciók pótlásához, máskor súlyos károkat okozhatnak az őshonos fajoknak és élőhelyeknek. A megelőzés, a felelős tartás és a célzott kezelések egyaránt szükségesek ahhoz, hogy az elvadulásból eredő problémákat kezelni és minimalizálni tudjuk.
Egy elvadult ló (amerikai musztáng) Wyomingban, USA
Soay juhok St Kildában, Skóciában
Példák az elvadult állatokra
A kutyák könnyen átváltoznak vadállattá, és sikeres vadászokká válnak.
A macska könnyen elvadulhat. Az elvadult macskák vidéki és városi területeken egyaránt kártevők. Súlyosan károsítják a madár-, hüllő- és emlősállományt. Mivel az elvadult macskák gyorsan szaporodnak, nehéz megfékezni a populációjukat. Vidéki területeken az elvadult macskákat gyakran kilövik. Újabban a "csapda-eltávolítás-kioltás-visszatelepítés" módszerét alkalmazzák az elvadult macskaállomány kezelésének alternatív módjaként.
A kecske az egyik legrégebbi háziasított állat, mégis könnyen elvadul, és elég jól boldogul egyedül.
A dromedár teve, amelyet már jóval több mint 3000 éve háziasítottak, szintén könnyen elvadul. A 19. században és a 20. század elején elszökött falkás állatoktól származó elvadult tevék ma Ausztrália belső területein élnek.
A juhok sérülékenyek a ragadozókra és a sérülésekre, és általában nem maradnak életben vadon élő állatokként. Azokon a helyeken azonban, ahol kevés a ragadozó, jól boldogulnak, mint például a Soay juhok esetében.
A vízibivalyok Nyugat- és Észak-Ausztrália nedvesebb részein élnek. Az ausztrál kormány nagy számuk miatt ösztönzi az elvadult vízibivalyok vadászatát.
A szarvasmarhákat a neolitikum óta háziasítják, de hónapokig vagy akár évekig is képesek túlélni kevés vagy semmilyen felügyelet nélkül. Őseik, az aurok, igen vadak voltak. A modern szarvasmarhák, különösen a nyílt területen neveltek, általában szelídebbek, de fenyegetés esetén agresszívek lehetnek. A szarvasmarhákat, különösen a húsmarhának tartottakat, gyakran hagyják szabadon kóborolni, és Ausztráliában, Új-Zélandon és számos csendes-óceáni szigeten hosszú időre függetlenné váltak. Az Egyesült Államok délnyugati részén és Mexikó északi részén kisebb populációk élnek félig vadon élő állatokból. Az ilyen szarvasmarhákat Mavericknek, Scrubbersnek vagy Cleanskinek nevezik. A legtöbb szabadon kóborló szarvasmarha, bármennyire is szelídítetlen, értékes, és a sűrűn lakott területeken általában összeterelik őket.
Az i. e. 5000 körül háziasított lovak és szamarak világszerte elvadultak a nyílt legelőkön (lásd elvadult ló). Portugáliában az elvadult lovakat Sorraia-nak, Ausztráliában Brumbie-nak, az amerikai nyugaton pedig Mustangnak nevezik. Más elszigetelt elvadult populációk is léteznek, köztük a Chincoteague Pony és a Banker Horse. Gyakran nevezik őket "vadlovaknak", de ez nem helytálló. Vannak valóban "vad" lovak, amelyeket soha nem szelídítettek meg, leginkább a Przewalski-ló. Bár a ló eredetileg Észak-Amerikában volt őshonos, a vadon élő őse az utolsó jégkorszak végén kihalt. Ausztráliában és Amerikában egyaránt a modern "vadlovak" az európai felfedezők és telepesek által behurcolt háziasított lovakból származnak, amelyek elszöktek, elterjedtek és gyarapodtak.
A sertésnek világszerte vannak elvadult populációi, többek között Ausztráliában, Új-Zélandon, az Egyesült Államokban, Új-Guineában és a csendes-óceáni szigeteken. A sertéseket az ember néhány ezer és ötszáz évvel ezelőtt hozta be a melanéziai és polinéziai régiókba, Ausztráliába és Amerikába pedig az elmúlt 500 évben. Új-Zélandra az eredeti polinéz telepesek hoztak sertéseket, de ez a populáció az európai letelepedés idejére már kihalt. A ma Új-Zélandon élő összes vaddisznó az európai haszonállatoktól származik. Sok európai vaddisznóállomány is szökött házisertésekből származik, és technikailag vaddisznónak számít, bár az ősi faj őshonos elterjedési területén él.
A szirti galambokat egykor a húsukért, vagy gyakrabban versenyállatként tartották, és világszerte elvadult populációkat hoztak létre a városokban.
A mézelő méhkolóniák gyakran elszöknek a vadonba. Viselkedésük azonban nem különbözik a "fogságban" tanúsított viselkedésüktől, amíg és ameddig nem szaporodnak más, más genetikai állományú vadmézelő méhekkel, aminek következtében szelídebbé vagy agresszívabbá válhatnak (lásd afrikanizált méhek).
A világ különböző részein nagyszámú elvadult papagáj van jelen. A rózsagyűrűs papagájok, a szerzetespapagájok és a vörösmaszkos papagájok (a Telegraph Hill vadpapagájai című dokumentumfilm tárgya) különösen sikeresek őshonos élőhelyeiken kívül, és jól alkalmazkodnak a külvárosi környezethez.
Elvadult kutyák Bukarestben
Vadszamarak vagy szamarak Nevadában
Az elvadult szervezetek káros és hasznos hatásai
Ökológiai hatás
Az elvadult populáció károsíthatja az ökoszisztémát azáltal, hogy felfalja a sérülékeny növényeket vagy állatokat, vagy az őshonos fajokkal való versengés révén. Az elvadult növények és állatok gyakran invazív fajok, és veszélyt jelenthetnek a veszélyeztetett fajokra.
Genetikai szennyezés
A háziállatok szaporodhatnak őshonos, vadon élő állatokkal. Ez a kereszteződés veszélyeztetheti az eredeti vadon élő populáció létét. Ilyen például a tőkés réce, a vaddisznó, a szirti galamb vagy galamb, a vörös dzsungelmadár (Gallus gallus) (minden csirke őse), a ponty és a lazac. Egy másik példa a dingó, amely maga is egy korai vadkutya, amely más eredetű kutyákkal kereszteződik. Nem valószínű azonban, hogy ez károsítja azokat az ökoszisztémákat, amelyekben ezek a kutyák élnek, és egyesek vitathatónak tartják e jelenség jelentőségét. Egyes esetekben, mint például a nyulak esetében, úgy tűnik, hogy a kereszteződést nem veszik észre. Sok vita folyik arról, hogy a keresztezés milyen hatással van a vadon élő fajok génjeinek változására.
Gazdasági kár
Az elvadult állatok a háziállatokkal versenyeznek az élelemért. Károsíthatják a kerítéseket, a vízforrásokat és a növényzetet (túllegeltetéssel vagy invazív növények magvainak behurcolásával). Bár ez erősen vitatott, egyesek példaként említik az Egyesült Államok nyugati részén az elvadult lovak és a szarvasmarhák közötti versengést. Egy másik példa a szarvasmarhákkal versengő kecskékre Ausztráliában, vagy a fákat és a növényzetet károsító kecskékre Afrika környezeti problémákkal küzdő régióiban. Az elvadult állatok véletlen kereszteződése kárt okozhat a törzskönyvezett állatok tenyésztési programjaiban. Jelenlétük a háziállatokat is izgathatja, és menekülésre késztetheti őket. Az elvadult populációk betegségeket is átadhatnak a házi állományoknak.
Gazdasági előnyök
Sok elvadult állatot néha kis költséggel be lehet fogni, és ezért fontos gazdasági erőforrást jelentenek. Polinézia és Melanézia nagy részén a vaddisznók jelentik a fő állati fehérjeforrást. Az 1971. évi, szabadon élő vadlovak és burrók védelméről szóló törvény előtt az amerikai musztángokat gyakran befogták és lóhúsként értékesítették. Ausztráliában a vaddisznó-, kecske-, sertés- és tevehúst exportálják. Bizonyos időkben az állatokat néha szándékosan hagyták elvadulni, jellemzően szigeteken, hogy később, néhány év múlva profitszerzés céljából vagy az utazók (különösen a tengerészek) számára élelmezési céllal visszaszerezzék őket.
Tudományos érték
A tudósok tanulmányozhatják az elvadult állatok populációit, hogy megismerjék a populáció dinamikáját, ökológiáját és viselkedését (etológia) a főként háziasított állapotban ismert fajok vad állapotában. Ez hasznos információkkal szolgálhat a gazdák számára.
Genetikai sokféleség
Az elvadult populációk néha olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, vagy olyan tulajdonságokat fejlesztenek ki, amelyek nem mindig vannak meg a teljesen háziasított megfelelőjükben. Ez segíti a hazai biológiai sokféleséget, és gyakran megérdemli, hogy megőrizzük őket, akár elvadult környezetükben, akár háziállatként. Például az elvadult fajok, amelyek bizonyos élőhelyeken általában a kiirtás tárgyát képezik, tanulmányok tárgyává válhatnak annak megállapítása érdekében, hogy szükség van-e a megőrzésükre.
Kulturális vagy történelmi érték
Az amerikai musztángokat 1971 óta védik, részben romantikájuk és az amerikai nyugat történetéhez fűződő kapcsolatuk miatt.
sziklagalambok, más néven galambok
Egy elvadult barbár galamb az ausztráliai Tasmániában. Más néven gyűrűs galamb vagy gyűrűs galamb (Streptopelia risoria).
Kapcsolódó oldalak
- Háziasítás
- Invazív fajok
Kérdések és válaszok
K: Mi az az elvadult szervezet?
V: Az elvadult szervezet olyan növény vagy állat, amely szelídített vagy tenyésztettből vadon élővé vált.
K: Mi az elvadult állat?
V: Az elvadult állat olyan állat, amely megszökött a háziasított vagy fogságban tartott állapotból, és vadállatként él.
K: Azok az állatok, amelyek a fogságból való megszökésük előtt vadon élő állatok voltak, vadnak számítanak?
V: Nem, azok az állatok, amelyek a fogságból való szökésük előtt vadon éltek, nem minősülnek vadállatnak.
K: Milyen példák vannak az elvadult állatokra?
V: Az elvadult populációjú állatokra gyakori példák a kecskék, a macskák és a sertések.
K: Hogyan szokták nevezni a vadonba visszaváltozó háziasított növényeket?
V: A vadon élő háziasított növényeket általában nem elvadultnak, hanem szököttnek, betelepítettnek vagy honosítottnak nevezik.
K: Minden növény- és állatfaj képes elvadulni?
V: Nem, egyes fajok nem képesek a vadonban való túlélésre, és általában nem vadulnak el.
K: Az állatok vagy növények új területekre való behurcolása negatív hatással lehet az ökoszisztémákra?
V: Igen, az állatok vagy növények új területekre történő behurcolása megbonthatja az ökoszisztémákat, és az őshonos fajok kipusztulását okozhatja.
Keres