Szahara — Észak-Afrika hatalmas forró sivataga (kb. 9 000 000 km²)
Fedezd fel a Szaharát — Észak-Afrika hatalmas, kb. 9 000 000 km²-es forró sivatagát: élővilág, éghajlatváltozás, történelem és túlélés lenyűgöző titkai.
Ez a cikk a sivatagról szól. Az országról szóló szócikk a Nyugat-Szahara oldalon található.
Az észak-afrikai Szahara az Antarktisz kivételével a világ legnagyobb sivataga, és a legnagyobb forró sivatag.
Az Atlanti-óceán, az Atlasz-hegység, a Földközi-tenger, a Vörös-tenger és a Száhel-övezet határolja. Számos országon, köztük Marokkón, Algérián, Tunézián, Líbián, Egyiptomon, Mauritánián, Malin, Nigeren, Csádon és Szudánon halad keresztül. A legtöbb része lakatlan, de néhány embernek sikerül túlélnie ott, ahol van víz.
A Szahara sivatag területe körülbelül 9 000 000 négyzetkilométer (3,5 millió négyzetmérföld). Különböző időkben volt nagyobb és kisebb is. Az utolsó jégkorszak után termékenyebbé vált, majd ismét kiszáradt. Ez a Föld legforróbb helye, de nem a legszárazabb. A legszárazabb a dél-amerikai Atacama-sivatag. A Szahara körülbelül akkora, mint az egész Egyesült Államok.
Földrajz és táj
A Szahara táját változatos formációk jellemzik: homokdűnék (erg), kő- és kavicssivatagok (reg vagy hamada), sósíkságok (sebkha), kiszáradt folyómedrek (wadi) és elszigetelt sziklás fennsíkok. Nem egészében homokból áll; a homokdűnék csak a terület egy részét fedik le. Ismert homokpályái a Grand Erg Oriental és a Grand Erg Occidental (Algéria), valamint a líbiai és a tunéziai homoksivatagok.
Éghajlat és időjárás
A Szahara éghajlata extrém: a nappali hőmérséklet nyáron gyakran meghaladja az 50 °C-ot a legmelegebb területeken, míg az éjszakai hőmérséklet jelentősen csökkenhet, télen egyes magas fennsíkokon akár fagypont alá is süllyedhet. A csapadék rendkívül kiszámíthatatlan és eloszlása foltokban történt; sok helyen évek telhetnek el jelentős eső nélkül, más helyeken viszont rövid, heves záporok okoznak hirtelen áradásokat a wadiokban. A sivatagi szélviharok — homok- és porviharok — fontos szerepet játszanak a táj formálásában és a levegő minőségében.
Növény- és állatvilág
A Szahara növényzete alkalmazkodott a kevés csapadékhoz: elsősorban szárazságtűrő fajok (xerofitonok), például tölcséres gyökerezetű cserjék, akáciák és oázisokban datolyapálmák élnek. Az állatvilág is különleges alkalmazkodásokat mutat:egyaránt megtalálhatók itt a dromedár (egypúpú teve), a szárazságot jól tűrő rókafajok (például fennec), adax antilopok, dorcas gazellák, különféle gyíkok és kígyók, valamint vándormadarak, amelyek átvonulnak a területen. Számos faj veszélyeztetett a vadászat, élőhelypusztulás és klímaváltozás miatt.
Emberi jelenlét és kultúra
Bár a Szahara nagy területei ritkán lakottak, az emberiség hosszú ideje jelen van a régióban. Nomád és félnomád népcsoportok — köztük tuareg és beduin közösségek, valamint amazigh (bereber) és arab csoportok — alkalmazkodtak a sivatag kihívásaihoz; hagyományos gazdálkodási formák a teve- és juhtenyésztés, nomád kereskedelem és oázisgazdálkodás (dátumtermesztés, kis öntözött földek). A történelem során a Szahara fontos transz–saharai kereskedelmi útvonalaknak adott otthont, ahol sót, aranyat, rabszolgát és más árukat cseréltek.
Történeti és paleoklimatikai érdekességek
Nem is olyan régen, az úgynevezett Afrika Humid Period (nagyjából i. e. 9000–5000 körül) alatt a Szahara sokkal zöldebb és nedvesebb volt: tavak, folyók és bőséges növényzet borította, emberi települések és vadászó–gyűjtögető kultúrák nyomai maradtak fenn, beleértve gazdag barlang- és sziklarajzokat (például a Tassili n'Ajjer területén). A környezet fokozatos kiszáradása jelentős népvándorlásokat és gazdálkodási változásokat eredményezett.
Természeti erőforrások és környezeti kihívások
A Szaharán belül találhatók jelentős ásványkincsek, például olaj- és gáztartalékok, foszfátok és különféle ásványok. Vízforrásai — főként felszín alatti rétegvizek, köztük a nagy kiterjedésű Nubiai homokkő akvifer — fontosak a térség számára; több ország nagy földtani víztartalékokból öntözi oázisait, illetve nagy beruházások is épültek erre támaszkodva (például vízvezetékek, artézi kutak). A túlzott vízkivétel, a klímaváltozás, a túllegeltetés és a talajerózió veszélyezteti a helyi életfeltételeket, továbbá a politikai instabilitás egyes területeken nehezíti a fenntartható gazdálkodást és a természetvédelem megvalósítását.
Turizmus, kutatás és modern fejlesztések
A Szahara sok látogató számára vonzó: homokdűnék, oázisok, sziklarajzok és hagyományos nomád kultúrák adnak turistacélpontokat, emellett a tudományos kutatás — többek között éghajlattörténeti, geológiai és régészeti vizsgálatok — is folyamatos. A térség egyben nagy napenergia-hasznosítási potenciállal bír; a sivatagi területekre tervezett megújulóenergia-projektek regionális és nemzetközi viták tárgyát képezik. A közlekedés hagyományosan karavánutakon alapult, ma pedig modern utak és néhol vasút kötik össze a peremi városokat.
Összefoglalás
A Szahara nem egydimenziós homokmező: kiterjedt, változatos geomorfológiai egységekből álló, emberi/természeti kölcsönhatásokkal teli terület, amelynek múltja, élővilága és jelenlegi kihívásai fontos szerepet játszanak Észak-Afrika történetében és ökológiájában. Bár nagy része rendkívül zord, a sivatag oázisai és szélén fekvő városai évszázadok óta életet és kereskedelmet biztosítanak a térség lakóinak.
Műholdfelvétel a Szaharáról.
Homokdűnék a Szahara sivatagban
Éghajlat
A Szahara a világ egyik legkeményebb éghajlata. A szaharai tájra jellemzően kevés csapadék, erős szelek és széles hőmérséklet-ingadozás jellemző. Egyes területeken akár évekig nem esik csapadék.
Nyáron a nappali levegő hőmérséklete a Szaharában gyakran meghaladja a 100 Fahrenheit-fokot. Télen az északi Szaharában fagypont alatti hőmérséklet, a déli Szaharában pedig enyhébb hőmérséklet fordulhat elő. A magasabb hegyvonulatok némelyikén időnként havazhat, ritkán a sivatag talaján.
Környezet
A legmagasabb hegy 3415 m, az Emi Koussi Csádban. A Szahara-sivatag egyes hegycsúcsain még nyáron is havazik. A legfőbb hegység az Atlasz-hegység Algériában. A Szahara legalacsonyabb pontja az egyiptomi Qattara-mélyedésben található, mintegy 130 méterrel a tengerszint alatt. A Szahara mintegy 25%-át homokréták és dűnék teszik ki. A többi rész hegyek, sok kővel borított sztyeppék és oázisok.
A Szaharán több folyó is keresztülfolyik. A legtöbbjük azonban az évszakok szerint jön és megy, kivéve a Nílus és a Niger folyót.
A fémes ásványi anyagok nagyon fontosak a legtöbb szaharai ország számára. Algéria és Mauritánia több jelentős vasérclelőhellyel rendelkezik. Uránbányák is vannak, főként Nigerben. Sok foszfát van Marokkóban és Nyugat-Szaharában. Kőolaj főként Algériában található, ahol nagyon fontos a gazdaság számára. Bár az ásványkincsek kitermelése gazdasági növekedést eredményezett Szaharában, ez ritkán segített az őslakosságnak, mivel a szakképzett munkaerőt más országokból hozták.
Városok
A Szaharában élő mintegy 4 millió ember többsége Mauritániában, Nyugat-Szaharában, Algériában, Líbiában és Egyiptomban él. Domináns népcsoportok a szaharaiak és a tuaregek. A legnagyobb város Nouakchott, Mauritánia fővárosa. További fontos városok az algériai Tamanrasset, valamint a líbiai Sebha és Ghat.
A Szaharából mindössze 200 000 km² termékeny oázis, ahol datolyát, kukoricát és gyümölcsöket termesztenek. A kevés termékeny területet ma földalatti folyók és földalatti medencék táplálják. A Szahara sok oázisa mélyedésekben (a tengerszint alatti területeken) fekszik, amelyek lehetővé teszik a víz felszínre jutását földalatti víztározókból; artézi kutakból.
A szaharai talaj alacsony szervesanyag-tartalmú. A mélyedésekben a talaj gyakran sós.
A növényzet egyéb fajtái közé tartoznak a magashegységekben, valamint az oázisokban és a folyómedrek mentén elszórtan elhelyezkedő fűfélék, cserjék és fák. Egyes növények jól alkalmazkodtak az éghajlathoz, így az esőt követő 3 napon belül kicsíráznak, és utána 2 héten belül elvetik magjaikat.
A Szaharában élő állatok közé tartozik a futóegér, a jerboa, a köpenynyúl és a sivatagi sün, a barbár juh, az oryx, a gazella, a szarvas, a vadszamár, a pávián, a hiéna, a sakál, a homoki róka, a menyét és a mongúz. A madárvilág több mint 300 fajt számlál. Hüllők, köztük 4 kígyófaj is él itt. Itt él a világ legmérgezőbb skorpiója.
4000 évvel ezelőtt a Szahara virágzó szavanna-gyep volt, ahol sokféle vadon élő állatfaj élt. Ide tartoztak az olyan állatok, mint az elefántok és zsiráfok. A klímaváltozás következtében a csapadék kevesebb lett, és a Szahara a ma ismert kopár, sivatagi pusztasággá változott.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Szahara?
V: A Szahara a világ legnagyobb sivataga az Antarktisz kivételével, Észak-Afrikában található.
K: Milyen típusú sivatag a Szahara?
V: A Szahara a világ legnagyobb forró sivataga.
K: Mik a Szahara határai?
V: A Szaharát az Atlanti-óceán, az Atlasz-hegység, a Földközi-tenger, a Vörös-tenger és a Száhel-övezet határolja.
K: Mely országokon keresztül húzódik a Szahara?
V: A Szahara sivatag számos országon keresztül húzódik, többek között Marokkón, Algérián, Tunézián, Líbián, Egyiptomon, Mauritánián, Malin, Nigeren, Csádon és Szudánon.
K: A Szahara lakatlan?
V: A Szahara legtöbb része lakatlan, de néhány embernek sikerül túlélnie ott, ahol van víz.
K: Mekkora a Szahara?
V: A Szahara sivatag területe körülbelül 9 000 000 négyzetkilométer (3,5 millió négyzetmérföld).
K: A Szahara a Föld legforróbb és legszárazabb helye?
V: A Szahara a Föld legforróbb helye, de nem a legszárazabb. A legszárazabb a dél-amerikai Atacama-sivatag.
Keres