Szahara (sivatag)

Éghajlat

A Szahara a világ egyik legkeményebb éghajlata. A szaharai tájra jellemzően kevés csapadék, erős szelek és széles hőmérséklet-ingadozás jellemző. Egyes területeken akár évekig nem esik csapadék.

Nyáron a nappali levegő hőmérséklete a Szaharában gyakran meghaladja a 100 Fahrenheit-fokot. Télen az északi Szaharában fagypont alatti hőmérséklet, a déli Szaharában pedig enyhébb hőmérséklet fordulhat elő. A magasabb hegyvonulatok némelyikén időnként havazhat, ritkán a sivatag talaján.

Környezet

A legmagasabb hegy 3415 m, az Emi Koussi Csádban. A Szahara-sivatag egyes hegycsúcsain még nyáron is havazik. A legfőbb hegység az Atlasz-hegység Algériában. A Szahara legalacsonyabb pontja az egyiptomi Qattara-mélyedésben található, mintegy 130 méterrel a tengerszint alatt. A Szahara mintegy 25%-át homokréták és dűnék teszik ki. A többi rész hegyek, sok kővel borított sztyeppék és oázisok.

A Szaharán több folyó is keresztülfolyik. A legtöbbjük azonban az évszakok szerint jön és megy, kivéve a Nílus és a Niger folyót.

A fémes ásványi anyagok nagyon fontosak a legtöbb szaharai ország számára. Algéria és Mauritánia több jelentős vasérclelőhellyel rendelkezik. Uránbányák is vannak, főként Nigerben. Sok foszfát van Marokkóban és Nyugat-Szaharában. Kőolaj főként Algériában található, ahol nagyon fontos a gazdaság számára. Bár az ásványkincsek kitermelése gazdasági növekedést eredményezett Szaharában, ez ritkán segített az őslakosságnak, mivel a szakképzett munkaerőt más országokból hozták.

Városok

A Szaharában élő mintegy 4 millió ember többsége Mauritániában, Nyugat-Szaharában, Algériában, Líbiában és Egyiptomban él. Domináns népcsoportok a szaharaiak és a tuaregek. A legnagyobb város Nouakchott, Mauritánia fővárosa. További fontos városok az algériai Tamanrasset, valamint a líbiai Sebha és Ghat.

A Szaharából mindössze 200 000 km² termékeny oázis, ahol datolyát, kukoricát és gyümölcsöket termesztenek. A kevés termékeny területet ma földalatti folyók és földalatti medencék táplálják. A Szahara sok oázisa mélyedésekben (a tengerszint alatti területeken) fekszik, amelyek lehetővé teszik a víz felszínre jutását földalatti víztározókból; artézi kutakból.

A szaharai talaj alacsony szervesanyag-tartalmú. A mélyedésekben a talaj gyakran sós.

A növényzet egyéb fajtái közé tartoznak a magashegységekben, valamint az oázisokban és a folyómedrek mentén elszórtan elhelyezkedő fűfélék, cserjék és fák. Egyes növények jól alkalmazkodtak az éghajlathoz, így az esőt követő 3 napon belül kicsíráznak, és utána 2 héten belül elvetik magjaikat.

A Szaharában élő állatok közé tartozik a futóegér, a jerboa, a köpenynyúl és a sivatagi sün, a barbár juh, az oryx, a gazella, a szarvas, a vadszamár, a pávián, a hiéna, a sakál, a homoki róka, a menyét és a mongúz. A madárvilág több mint 300 fajt számlál. Hüllők, köztük 4 kígyófaj is él itt. Itt él a világ legmérgezőbb skorpiója.

4000 évvel ezelőtt a Szahara virágzó szavanna-gyep volt, ahol sokféle vadon élő állatfaj élt. Ide tartoztak az olyan állatok, mint az elefántok és zsiráfok. A klímaváltozás következtében a csapadék kevesebb lett, és a Szahara a ma ismert kopár, sivatagi pusztasággá változott.