A Dreadnoughtus egy óriás titanoszaurusz dinoszaurusz nemzetség, amelynek leírását 2014-ben tették közzé. A megkövesedett csontvázát Argentínában, Santa Cruz tartományban, a felső kréta korban találták; ezek a kőzetek nagyjából 84–66 millió évvel ezelõttiek. A nemzetség neve a "dreadnought" (páncélos csatahajó) angol szóból ered, utalva az állat hatalmas testméretére.
Felfedezés és jelentőség
A Dreadnoughtus különlegessége, hogy egy viszonylag teljes, nagy testű titanoszaurusz csontvázát találták meg — ez ritka a nagyon nagy sauropodák között. A lelet lehetővé tette a paleontológusok számára, hogy jobb becsléseket készítsenek a nagyméretű titanoszauruszok testtömegére és testarányaira vonatkozóan. A csontok elhelyezkedése és az összetett leletanyag hozzájárult ahhoz, hogy a faj paleobiológiájáról és növekedési állapotáról is többet megtudjunk.
Méretek és tömegbecslés
Az állatot a szakértők a legnagyobb ismert szárazföldi gerincesek közé sorolták. Az eredeti tömegbecslés a hosszú végtagcsontok és más csontok mérete alapján készült, és nagyságrendileg több tíz tonna körüli értéket adott (az eredeti tanulmányokban gyakran említik a kb. 59 tonnás becslést). Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a különböző módszerek és feltételezések más eredményekhez vezethetnek: a nagyméretű dinoszauruszok tömegének pontos meghatározása nagy bizonytalansággal jár, ezért a publikált értékek tág határok között mozoghatnak.
Csontváz teljessége és növekedési állapot
A Dreadnoughtus schrani csontvázának teljességi statisztikáit a felfedezéskor így adták meg:
- 116 csont a teljes csontváz (beleértve a koponyát is) ~256 csontjából = 45,3% teljesség
- 115 csont a csontváz ~196 csontjából (a koponya kivételével) = 58,7% teljesség
- 100 csonttípus a csontváz ~142 típusából (a koponya nélkül) = 70,4% teljes csontozat
Ez a viszonylag magas teljességi arány tette lehetővé a részletes morfológiai és méretbeli elemzéseket. Ugyanakkor a lelet szövettani vizsgálata (a felkarcsont mikroszkópos elemzése) azt jelezte, hogy az egyed valószínűleg nem érte el teljes kifejlődését halálakor: hiányzik a külső csontréteg (azaz az úgynevezett EFS — external fundamental system), amely a felnőtt, növekedésben már nem lévő gerinceseknél megfigyelhető. A csontszövetben sok gyorsan lerakódott rész és növekedési jel található, ami alátámasztja, hogy az egyed még növekedett volna.
Paleobiológiai következtetések
A Dreadnoughtus lelete fontos adalék a nagy testű sauropodok életmódjának és növekedésének megértéséhez. A hatalmas testméret valószínűleg megvédte őket a ragadozóktól, ugyanakkor óriási táplálékigényt és speciális élettani megoldásokat feltételez (pl. lassú anyagcsere, nagy emésztőcsatorna). A részletes csontleletek lehetővé tették a végtagok és a testarányok elemzését, ami hozzájárult a tömegbecslések finomításához és a titanoszauruszok változatosságának jobb megértéséhez.
Ismeretlen és vitatott kérdések
Bár a Dreadnoughtus az egyik legjobban dokumentált óriás titanoszaurusz, több kérdés továbbra is nyitott: pontos felnőtt testméret és tömeg, a koponya részletei (a nagy sauropodok koponyája gyakran ritkán marad fenn), valamint a pontos élettörténeti mintázat. A későbbi kutatások és újabb módszerek (például biomechanikai modellezés, pontosabb tömegbecslési eljárások) segíthetnek e kérdések tisztázásában.
Összességében a Dreadnoughtus jelentős fosszilis anyagával fontos szerepet tölt be a kréta-kori óriás dinoszauruszok tanulmányozásában, mivel ritkán áll rendelkezésre ilyen relatív teljességű csontváz egy nagyméretű titanoszaurusz esetében.