Arktisz

Növényi élet

Az Északi-sarkvidék egyes részein a rövid nyár alatt élénk színű virágok borítják a talajt. Ezeknek a kis növényeknek nagyon rövid a szára. A talaj közelében kell maradniuk, mert a föld melegebb, mint a fölötte fújó csípős szél. Még néhány sziklán is nőnek növények. Ezeket a sziklákon élő növényeket zuzmóknak nevezik. A zuzmók a csupasz sziklákon nőnek. A sárga rénszarvasmoha valójában zuzmó. Lassan nő, de gyakran 15 cm-nél magasabbra is megnő. Szivacsos és tele van vízzel. Ez a növény a rénszarvasok nyári tápláléka.

A tundrán ritkák a fák. Csak a védett völgyekben vagy a folyópartok mentén nőnek kisebb fák. A folyók a melegebb dél felől érkeznek a sarkvidékre. A partjaik mentén lévő helyek egy kicsit melegebbek, mint a tundra többi része, és ott fák nőhetnek. Egyébként csak néhány bokorcsoport nő ritkásan. A sarkvidéken csak a bogyós gyümölcsök teremnek.

Minden nyáron a jég és a hó elolvad, lehetővé téve az állatok számára, hogy táplálékot találjanak, a növények pedig virágba boruljanak. A hóból származó nedvesség a talaj felszínének teteje felé marad. A növények gyökerei ezt tudják felhasználni növekedésükhöz. Ennek ellenére sok helyen a talaj túl szegényes a növények növekedéséhez. A tundra kevesebb mint felén nőnek növények.

Állati élet

A jegesmedve a világ legnagyobb húsevő szárazföldi állata. A jegesmedvék jól alkalmazkodtak ahhoz, hogy fókákra vadásszanak a jégen. Kiváló úszók, és a leghidegebb víz sem zavarja őket. Légzőnyílásoknál várakoznak, ha fóka szagát veszik fel. A vékony részeken a jeget is képesek áttörni. Néha egy alvó fókához is oda tudnak lopakodni. Nagyon erős szaglásuk van, amit arra használnak, hogy a jégen megtalálják a zsákmányt. A jegesmedvék akkor szerzik be táplálékuk nagy részét, amikor jégtakaró van. A jég eltűnése előtt kell enniük és zsírt raktározniuk: a nyílt vízen nem tudnak fókát fogni. A párzás után a nőstények a tél hátralévő részére a szárazföldön hóból ássák be magukat. Ott szülnek kölykeik, általában ikreket. A medvék általában halat, madártojást, tengeri moszatot és döglött bálnákat esznek, de szívesebben esznek fókát vagy rozmárt.

A sarki róka gyakran követi a medvéket a jégre, hogy elfogyassza a maradék táplálékot. A róka emellett nyulakat, lemmingeket és verebeket is eszik. A lemmingek és a vakondok a sarkvidéki patkányok és egerek. A lemmingeknek nagyon rövid a farkuk. Nyáron a föld alatt élnek. Mivel télen a felső talaj megfagy, ilyenkor nem tudnak a föld alá ásni, ezért a hidegebb hónapokban a hó alatt élnek. Növényeket és gyökereket esznek. Egy olyan évben, amikor bőséges a táplálék, több millió lemming kóborol a tundrán. A baglyoknak és a rókáknak több élelem jut, mint amennyit meg tudnak enni. Azokban az években, amikor sok lemming van, több kölykük lesz. A tundrán azonban nincs elég táplálék több millió lemming számára. Élelem után kutatva rohanják át a tundrát, és a ragadozók felfalják őket, vagy éhen halnak. Néhányan megpróbálnak átúszni a tavakon vagy folyókon, és megfulladnak. A néhány megmaradtnak továbbra is családja van.

A rénszarvasok és rokonaik, a rénszarvasok szintén az Északi-sarkvidéken élnek. A rénszarvasoknál nagyobb testűek, és ma már főként Észak-Amerikában élnek. A nagy csordák fűvel és zuzmókkal táplálkoznak. Ősszel délre vonulnak a téli táplálkozóhelyekre. Éles patáikkal ássák át a havat a táplálék után. Üreges bundájuk légpárnát képez körülöttük, amely segít nekik melegen maradni. Tavasszal visszatérnek északra, a nyári legelőkre, ahol borjaik születnek. A borjak születésük után körülbelül egy órával képesek követni a csordát a Jeges-tenger felé. A világ legtöbb rénszarvasa Európában és Ázsiában él. A rénszarvasok egy része nem vadon élő. A pásztorok megszelídítették őket, akik megvédik őket a farkasoktól, és minden tavasszal és ősszel vándorlásra indítják őket. Az Északi-sarkvidéken él a pézsmatulok is, amely úgy néz ki, mint egy bozontos bölény.

Nyáron sok madár látogat el az Északi-sarkvidékre, és a legtöbbjük vízimadár, például ludak, kacsák, hattyúk, pacsirták és sarkvidéki csérek. A nyárra berepülve felnevelik kicsinyeiket, majd télre visszatérnek délre. A hóbagoly és a mormota egész évben marad. A hóbagoly színe megegyezik a hóval. A mormota nyári tollazata fehérre változik, amikor hidegebb lesz.

A sarkvidék legkisebb állatai a legyek és a szúnyogok. Sűrű rajok csípik nyáron az embereket és az állatokat egyaránt. A rénszarvasok úgy próbálnak menekülni a szúnyogok elől, hogy magasabb legelőkre menekülnek, de az egyetlen igazi segítséget a hó és a hideg jelenti, amikor a rajok egy újabb szezonra elpusztulnak.

Emberi élet

Az Északi-sarkvidék egyik meglepetése, hogy sok ember él ott. Néhányan már évezredek óta ott élnek. Az eszkimók és a lappok már jóval az elektromos fűtőberendezések, a hószánok és a modern házak előtt is az Északi-sarkvidéken éltek.

A Lappok

Európa rendkívül északi részén van egy hely, amelyet Lappföldnek hívnak. Ez nem egy ország, hanem négy ország részei. Az ott élő embereket a kívülállók lappoknak nevezik. Ők magukat szamikaiaknak nevezik. A lappok ebben a négy országban már jóval azelőtt éltek, hogy az északi ország, Svédország, Finnország és Oroszország létrejött volna. Többféle lapp nép volt. Néhányan az óceán mellett éltek, és főleg halakon éltek. Egy másik csoport a melegebb folyók mentén élt. Ezek az emberek egy kicsit földműveléssel, vadászattal és halászattal éltek.

A legismertebb lapp nép azonban a rénszarvastenyésztő nomádok voltak. A lappok a rénszarvasok háziasításával maradtak fenn zord hazájukban. A lappok a szarvasokból mindent meg tudtak szerezni, amire szükségük volt. Főleg húst, tejet és sajtot ettek. Ruháikat rénszarvasbőrből és gyapjúból készítették. Sátraikat is szarvasbőrből készítették. A gyönyörűen díszített gyapjúruháikról ismertek.

A lappok védték a csordákat, és velük vándoroltak, amikor azok a nyári legelőkről a téli legelőkre vándoroltak. Kiképzett rénszarvasok húzták a szánokat, amelyeken az ellátmányt szállították. Télen a csordák a fahatártól délre költöztek. A lappok a közelben rönkökből vagy gyepből készült házakban éltek. A lappok nagyon vigyáztak arra, hogy a rénszarvasoktól kapott dolgokat ne pazarolják el. A rénszarvasoktól tejet vettek, hogy megigyák vagy sajtot készítsenek belőle. A húst élelemnek használták. A vért darabokra fagyasztották, és leveshez vagy palacsintához használták fel. A csontokból és agancsokból késeket és övcsatokat faragtak. Az inakat varrócérnának használták. A kitisztított gyomrokat tej vagy sajt szállítására használták. Az elpusztult rénszarvas minden részét felhasználták.

A téli ruházat szarvasbőrből készült. A belső réteget úgy viselték, hogy a szőrzet a bőr felé nézzen. A második réteget úgy viselték, hogy a szőrme kifelé nézzen. A csizmák szintén szőrméből készültek, és a rövid nyár alatt gyűjtött fűvel bélelték őket. A füvet minden este kivették, és a tűz mellett megszárították, hogy másnap újra használható legyen. Így a lappok még a leghidegebb időben is melegek és kényelmesek lehettek.

A lappok közül ma már csak néhányan követik a csordákat. Ez a néhány ember modern eszközöket használ az ősi vándorlásuk során. Hószánokkal terelik a rénszarvasokat, és puskákkal ölnek az őket üldöző farkasokra. Még helikoptereket és rádiókat is használnak a rénszarvasok felkutatására és mozgatására. A lappok többsége ma már kis gazdaságokban él Lappföld négy nemzetének valamelyikében. Szükségleteik kielégítésére terményeket és állatokat, köztük néhány rénszarvast is tartanak. A rénszarvashús értékesítése fontos bevételi forrás a lappok számára.

Eskimók

Az eszkimók is sarkvidéki emberek. Néha nyers húst ettek. Az eszkimók is nomádok voltak, de nem tartottak állatokat, kivéve a kutyákat, amelyeket a szánok húzására és a vadászat segítésére használtak. Vadászok és gyűjtögetők voltak, és abból éltek, amit találtak vagy megöltek. A lappokhoz hasonlóan azonban ők is nagyon ügyeltek arra, hogy az elejtett állatok minden részét jól hasznosítsák. Az eszkimók nyáron sátrakban, télen pedig vályogházakban vagy iglukban éltek. Az eszkimók nagyon ügyes dolgokat készítettek a csontokból, agancsokból és fából. Különféle csónakokat építettek.

Az eszkimóknak nem volt kormányuk vagy törvényeik, mert korán megtanulták, hogy a túlélés érdekében segítsék egymást. Mindig megosztották egymással az élelmet, és általában kis csoportokban mozogtak élelem után kutatva. Néha nagy csoportba tömörültek, amikor nagy állatokra, például bálnákra vadásztak. A férfiak végezték a vadászatot és az építkezést, az asszonyok pedig főztek, ruhát készítettek és gondoskodtak a gyerekekről.

A lappok otthona


Egy eszkimó család rajza

Az Északi-sarkvidék ma

Az Északi-sarkvidék számos, az emberek számára fontos ásványi anyaggal rendelkezik. Vasat, ólmot, szenet, rezet, aranyat és ónt bányásznak e hideg vidék különböző részein. Oroszországban, Alaszkában és Kanadában nagy mennyiségű kőolajat fedeztek fel az Északi-sarkvidéken. Az emberek azért élnek és dolgoznak az Északi-sarkvidéken, hogy ezeket az értékes ásványi anyagokat kitermeljék és eladják.

Az alaszkai olaj például nagyon fontos az Egyesült Államok számára. A fő forrás a Prudhoe Bay olajmező Alaszka északi partvidékén. Ezt 1968-ban fedezték fel. Gyorsan tervbe vették egy csővezeték építését, hogy az olajat egy jégmentes kikötőbe szállítsák, ahonnan aztán délre lehetne szállítani. Az olajvállalatok dollármilliárdokat költöttek a Trans-Alaska Pipeline megépítésére az 1970-es évek közepén. Az északi szakaszon a permafroszt miatt a föld fölé kellett építeni. A csövekben lévő meleg olaj megolvaszthatta volna a permafrosztot, és a talaj megsüllyedését okozhatta volna. Ez eltörte volna a csöveket, és olajszivárgást okozott volna. A csővezetéket 1977-ben fejezték be. Az olajat az Alaszka déli partján fekvő Valdez kikötőjébe szállítja. Onnan hatalmas tartályhajókkal szállítják az olajat az Egyesült Államok nyugati partvidékén található finomítókba. Ha Ön Amerika nyugati részén él, családi autójának tartályában alaszkai benzin lehet.

Oroszországnak több földterülete van az Északi-sarkvidéken, mint bármely más nemzetnek. Az orosz sarkvidéket Ázsiában és a tőle délre fekvő területet Szibériának nevezik. Ez egy olyan üres, zord hely, hogy sokáig büntetőtelepként használták. A régi orosz uralkodók és a modern kommunista szovjetek bűnözőket és a kormánnyal egyet nem értő embereket küldtek oda. Ugyanakkor sok embert küldtek oda ásványkincsek kitermelésére, az erdők fáinak kitermelésére és városok építésére is.

Oroszországnak van egy hatalmas kikötővárosa Lappföldön, az Északi-sarkkörön belül. Murmanszk a legnagyobb város az Északi-sarkkörtől északra. A kikötőt a Golf-áramlat meleg vize tartja jégmentesen, amely Norvégia és Svédország körül érkezik az Atlanti-óceán déli részéről. Hatalmas jégtörők dolgoznak azon, hogy a hajók számára nyitva tartsák az utat, hogy elérhessék a kikötőt. A kikötő halat, ásványi anyagokat és fűrészárut szállít Oroszországba és a világ többi részére.

Az Északi-sarkvidék egyben a legrövidebb útvonal (Nagykörút) a légitársaságok számára, hogy különböző kontinensek egyes városai között repüljenek. A Londonból Tokióba tartó járat például 1400 mérfölddel rövidebb, ha a régi, Európát és Ázsiát átszelő déli útvonal helyett a világ tetején keresztül repül. A San Franciscóból Norvégiába vezető sarkvidéki útvonal több órával rövidebb, mint az Egyesült Államokon és a Csendes-óceánon át vezető ugyanilyen járat.

Így az ember különböző módon használja ki az Északi-sarkvidéket, annak ellenére, hogy nehéz helyen él.