Hirosima és Nagaszaki bombázása

A hirosimai és nagaszaki atombombák a Japán Birodalom elleni nukleáris támadások voltak a második világháború idején. Az EgyesültÁllamok és a szövetségesek Japán ellen harcoltak, és lassan győztek. Két atomfegyvert dobtak le Japánra, az egyiket Hirosima, a másikat Nagaszaki városára. A tábornokok Nagaszaki helyett Kokurát akarták bombázni, de Kokura felett aznap túlságosan felhős volt az ég. Harry S. Truman amerikai elnök 1945. augusztus 6-án és 9-én rendelte el ezeket a támadásokat. Ez a második világháború vége felé volt.

Az atombombákat a Manhattan Project keretében hozták létre. Két bombát hoztak létre. Az első bombát Little Boy-nak hívták, és Hirosimára kellett volna ledobni, a második bombát pedig Fat Man-nek hívták, és Nagaszakira kellett volna ledobni. Az atombombák sokkal erősebbek, mint más bombák. A halálos áldozatok becsült számát a szemközti infobox tartalmazza. Hat nappal a Nagaszaki feletti robbanás után és Mandzsukuo szovjet megszállása után Japán augusztus 15-én megadta magát a szövetséges hatalmaknak. Japán szeptember 2-án írta alá a megadási papírt. Ezzel hivatalosan véget ért a csendes-óceáni háború és a második világháború.

Hirosimát és Nagaszakit több okból választották. Először is, mindkét város alkalmatlan volt tűzbombázásra, főként a folyódelták miatt, amelyek megakadályozták, hogy a tűzviharok nagyon hatékonyak legyenek. Másodszor, mindkét város olyan terepviszonyokkal rendelkezett, amelyek jó mércét szolgáltattak az atombombák által okozott károk mérésére. Harmadszor és végül, mindkét városban stratégiai fontosságú személyi állomány és létesítmények voltak; Hirosima volt a 2. általános hadsereg és az 5. hadosztály főhadiszállása, ahol 40 000 japán harcos állomásozott a város határán belül, Nagaszaki pedig két nagy Mitsubishi fegyvergyárat és számos más közepes és kisebb műhelyt és üzemet tartalmazott, amelyek létfontosságú hadiipari alkatrészeket biztosítottak Japán hadigépezetének. [Ez annyiban megkérdőjelezhető pontosságú, hogy a Nagaszakit támadó repülőgép egyik legénysége Studs' Terkel The Good War című oral history antológiájában megjelent interjújában azt állítja, hogy Nagaszaki másodlagos célpont volt, amelyet azért bombáztak, mert az időjárás nem kedvezett egy másik város, az első tervezett célpont bombázásának]. Mindkét városban, mint más japán városokban, ezek a célpontok keveredtek a polgári otthonokkal, iskolákkal és templomokkal. Egyes források azt állítják, hogy Hirosimában a halálos áldozatok legalább 54%-a harcosok és rabszolgamunkások, míg Nagaszakiban a halálos áldozatok 72%-a hadiipari alkalmazottak és rabszolgamunkások voltak, azonban ezek az adatok különböző pontokon keverik a katonákat, a rabszolgasorban lévő hadifoglyokat és a japán megszállók áldozatait, és nem feltétlenül felelnek meg annak, amit a városok teljes lakosságáról és az összes áldozatról tudunk.

Sokan azt mondják, hogy az atombombák hosszú távon valóban sok életet mentettek meg, mert megakadályozták Japán lerohanását. Sokan mások azonban rámutatnak arra, hogy Japán elvesztette élelmiszerkészleteinek nagy részét és haditengerészetének nagy részét. Sokan közülük azt sugallják, hogy Japánnak talán nem volt elég ereje a nagyobb harcokhoz. Különösen számos amerikai katonai parancsnok tett olyan nyilatkozatokat 1945 folyamán és közvetlenül utána, hogy szerintük Japán a bomba ledobása előtt ténylegesen legyőzött volt. A bombák előtt Japán meg akarta adni magát, azzal a feltétellel, hogy a vezetőiknek a hatalmon kell maradniuk. Amerika azt mondta, hogy a japán császár vezetője hatalmon maradhat, de a japánoknak a Japánba telepített amerikai katonáktól kellett parancsokat fogadniuk, így Japán megszállt terület lett. Egy teljes japán csatában több ember halt volna meg. Egyesek különböző becsléseket adnak az invázió és az atombombák okozta halálesetek számáról, és azt mondják, hogy a bombázásokra nem volt szükség. Az emberek még mindig vitatkoznak erről. 1945. augusztus 9. óta egyetlen atomfegyvert sem vetettek be harcban.

A Japán elleni nukleáris fegyverek bevetéséről szóló döntés azután született meg, hogy egy elemzés kimutatta, hogy több mint egymillió ember - mindkét nemzet harcosai és civilek - halna meg, ha a szövetséges erők lerohannák Japánt. A nukleáris bombázások, bár sokkolóak és példátlanok voltak, valójában elhalványultak az 1945. március 9/10-én Tokió ellen végrehajtott Operation Meetinghouse tűzbombázása mellett, amely egyetlen éjszaka alatt 100 000 civilt ölt meg és 16 négyzetmérföldet pusztított el. Ha nem lettek volna nukleáris fegyverek, az USA Hirosima és Nagaszaki tűzbombázásához folyamodott volna, ami hasonló mértékű kárt okozott volna, de a nukleáris fegyverek sokkoló ereje nélkül. A semmittevés vagy a megadás kivárása nem volt opció, mert havonta több százezer harcos, civil és hadifogoly halt meg a Japán Birodalom területén.

Részben az atombombák miatt a háború után Japán elfogadta a három nem nukleáris alapelvet. Ezek az elvek kimondták, hogy Japán nem hozhat létre nukleáris fegyvereket, és nem is próbálhat meg hozzájutni.

Kérdések és válaszok

K: Hogy hívták a két nukleáris fegyvert?

K: Mikor adta meg magát hivatalosan Japán?

K: Mi késztette Japánt a megadásra?

K: Miért választották Hirosimát és Nagaszakit bombázásra?

K: Ki írt levelet az atombombáról a második világháború kezdete előtt?

K: Hány ember halt meg a tokiói Meetinghouse tűzbombázó hadműveletben?

Keresés betűvel