Hirosima és Nagaszaki atomtámadásai (1945) — az atombombák története

Hirosima és Nagaszaki 1945-ös atombombázásainak részletes, dokumentált története: okok, hatások és következmények a második világháború végén.

A hirosimai és nagaszaki atombombatámadások az Japán Birodalom ellen irányuló nukleáris csapások voltak a második világháború csendes-óceáni színterén. Az EgyesültÁllamok és szövetségesei Japánnal folytatták a harcot; az atombombák bevetésére 1945. augusztus 6-án és 9-én került sor, amikor Harry S. Truman amerikai elnök jóváhagyta a támadásokat. A robbanások története, hatása és következményei máig vitatott és mély történeti, erkölcsi és politikai jelentőséggel bírnak.

Az akciók rövid leírása és a fegyverek

Az atombombákat a Manhattan Project keretében fejlesztették. Két különféle típusú bomba készült el: a Little Boy (uramanyag alapú, csőelrendezésű, "gun-type") és a Fat Man (plutónium-implóziós típus). Little Boy-t 1945. augusztus 6-án dobták le Hirosimára az amerikai repülőgép, az Enola Gay fedélzetéről; a becsült robbanóerő körülbelül 15 kilotonna volt. Fat Man-t 1945. augusztus 9-én vetették be Nagaszakira a Bockscar repülőgépről; ennek robbanóereje hozzávetőleg 21 kilotonna volt.

Célpontválasztás és taktikai megfontolások

Hirosimát és Nagaszakit több szempontból választották ki. A döntést befolyásolta, hogy mindkét város alkalmasnak látszott a kísérleti jellegű csapásra: nem voltak elsősorban tűzbombázásra optimalizált fából épült óriási városrészek (a folyódelták mellett), és terepviszonyaik jó alapot adtak az atombomba pusztító hatásának tanulmányozásához. Ezen túlmenően mindkét városban voltak hadiipari létesítmények és parancsnoki egységek: Hirosima a 2. általános hadsereg központjaként és egyéb katonai bázisként szolgált, Nagaszaki pedig jelentős Mitsubishi-üzemeket és más hadiipari műhelyeket tett ki. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a célpontok és a polgári területek keveredtek, így a bombázások elsősorban civil lakosságot is sújtottak.

Az akciók lebonyolítása

Az első támadás Hirosimára 1945. augusztus 6-án következett be. A Little Boy bombát a Enola Gay legénysége ejtette le; a robbanás kimondhatatlan pusztítást végzett a városban, azonnali és súlyos sérüléseket, égési sérüléseket és akut sugárbetegséget okozva. A második bevetés eredetileg más célpontra szólt: Kokura volt a Fat Man elsődleges célja, de Kokura felett kedvezőtlen időjárás és füst miatt a másodlagos cél, Nagaszaki mellett döntöttek. Ezt a manővert az egyik legénység későbbi beszámolói is megemlítették.

Áldozatok és egészségügyi következmények

A bombázások okozta halálozási számok és sérülések pontos meghatározása nehéz, és a források között jelentős eltérések vannak. A közvetlen robbanás és az azt követő akut sugárzás miatt az első hetekben és hónapokban több tízezer ember halt meg; a későbbi napokban, hónapokban és években sugárzás okozta betegségek, égési sérülések, fertőzések és hosszú távú egészségkárosodások növelték az áldozatok számát. A történészek és egészségügyi kutatók gyakran idézett becslései szerint 1945 végére Hirosimában összesen körülbelül 140 000 ember, Nagaszakiban pedig mintegy 70 000–80 000 ember vesztette életét; a teljes, évtizedeken átívelő halálozás ennél magasabb lehet a későbbi sugárzás okozta daganatok és egyéb betegségek miatt. A túlélők, a hibakusha elnevezésű csoport, hosszú távú orvosi és társadalmi támogatást igényeltek, és viszonylag intenzív kutatás folyt a sugárzás egészségügyi hatásairól.

A háború befejezése és a döntés körülményei

A bombázások, illetve a Mandzsukuo elleni szovjet hadművelet 1945. augusztus 9-én egyidejűleg nagy nyomást gyakoroltak a japán kormányra. Hat nappal a Nagaszaki feletti robbanás után, valamint a szovjetek mandzsukuói támadása után Japán 1945. augusztus 15-én bejelentette megadását, és szeptember 2-án aláírta a kapitulációs dokumentumot, amivel hivatalosan véget ért a csendes-óceáni háború és a második világháború. A történészek vitatják, hogy a döntés meghozatalában melyik tényezőnek volt nagyobb szerepe — az atombombáknak vagy a szovjet offenzívának —, de általában mindkettőt fontos elemnek tekintik.

Vitatott szükségesség és hadműveleti alternatívák

A bombák bevetésének szükségessége máig heves viták tárgya. A támogatók azt állítják, hogy a nukleáris csapások rövidebbítették volna a háborút és megmentettek volna százezrek vagy milliók életét, amelyeket egy teljes japán invázió (az elképzelt Operation Downfall) követelt volna. Kritikusok ezzel szemben kiemelik, hogy Japán hadierejének és élelmiszerkészleteinek állapota, valamint a már folyamatban lévő politikai és katonai összeomlás miatt a megtorlás nélküli megadás is reális lehetőség volt; továbbá rámutatnak a polgári áldozatok arányára és az etikai kérdésekre. A vita több forrásból származó becslések, katonai jelentések és politikai döntések komplex összességén alapul, és a történészek között nincs teljes konszenzus.

A robbanások hosszú távú hatásai és emlékezet

Az atombombák hatásai nem korlátozódtak a közvetlen áldozatokra: a városok infrastruktúrája és lakossága hosszú időre megváltozott, a sugárbetegség és a későbbi daganatok éveken át befolyásolták az emberek életét. Hirosimában és Nagaszakiban ma emlékparkok, múzeumok és megemlékezések őrzik a tragédiát, és a túlélők szószólókként járultak hozzá a nukleáris fegyverek elleni és a béke melletti mozgalmakhoz. 1945. augusztus 9. óta nem vetettek be atomfegyvert harcban.

Utóhatások a japán politikában

Az atomcsapások és a háború tapasztalatai befolyásolták Japán későbbi politikáját és közvéleményét a nukleáris fegyverekkel kapcsolatban. A három nem nukleáris alapelvet (a "három nem" elvét: nem birtokolni, nem gyártani és nem engedni meg nukleáris fegyvereket) hivatalosan 1967-ben fogalmazták meg és fogadták el erőteljes politikai iránymutatásként. Ezek az elvek máig meghatározóak Japán nemzetközi és belpolitikai hozzáállásában a nukleáris kérdésekhez.

Következtetés

Hirosima és Nagaszaki bombázása a modern történelem egyik legmeghatározóbb és legvitatottabb eseménye. A hadászati, politikai és erkölcsi kérdések, valamint a civil áldozatok súlya miatt a cselekmény hatása ma is élénken foglalkoztatja a történészeket, politikusokat és a közvéleményt. Az emlékezés és a kutatás célja nemcsak a múlt megértése, hanem annak biztosítása is, hogy a nukleáris fegyverek bevetésének következményeit és tanulságait a jövőben is figyelembe vegyük.

Kérdések és válaszok

K: Hogy hívták a két nukleáris fegyvert?

K: Mikor adta meg magát hivatalosan Japán?

K: Mi késztette Japánt a megadásra?

K: Miért választották Hirosimát és Nagaszakit bombázásra?

K: Ki írt levelet az atombombáról a második világháború kezdete előtt?

K: Hány ember halt meg a tokiói Meetinghouse tűzbombázó hadműveletben?

Keresés betűvel