Richard Wagner — német romantikus operaszerző, Bayreuth és vezérmotívumok
Ismerd meg Richard Wagner életét és művészetét: a német romantikus operaszerzőt, Bayreuth legendáját, forradalmi vezérmotívumait és kromatikus harmóniáit.
Richard Wagner (Lipcse, 1813. május 22. – Velence, 1883. február 13.) német operaszerző, zeneszerző és librettista, aki jelentősen átalakította a 19. századi operai gondolkodást. A romantika korszakának egyik legnagyobb hatású alkotója volt; diákéveitől eltekintve tíz nagyobb operát (vagy „zenedrámát”) hagyott hátra, melyeket ma is rendszeresen játszanak az operaházakban. Műveinek többsége a germán mitológia és legendák világához nyúl, és a szöveget (librettót) rendszerint maga írta.
Élete röviden
Wagner zeneileg korán tehetségesnek mutatkozott, de pályája elején anyagi és szakmai nehézségekkel küzdött. Részt vett a 1849-es drezdai forradalomban, emiatt időszakosan száműzetésbe kényszerült, és hosszabb ideig Svájcban élt. Jelentős szerepe volt abban, hogy a műfajról alkotott elképzelések a drámai egység, a színpadi és zenei megoldások szoros összekapcsolása irányába tolódtak. Pályafutását nagyban támogatta II. Lajos bajor király, aki anyagilag biztosította számára a művek megvalósítását és a Bayreuthban tervezett operaház felépítését. Végül Bayreuth városában saját tervei szerint építtette fel a fesztivál- és operaházat, amelynek felavatását 1876-ban tartották.
Zenei és színpadi újításai
Wagner radikálisan megváltoztatta az operáról alkotott elképzelést. Nagy hangsúlyt fektetett a drámai egységre: nemcsak zenei jelenetek sorozatát akarta, hanem az egész előadást egyetlen, koherens művészeti alkotásként kezelte. Ezt az elvet németül gyakran Gesamtkunstwerk-nek (összművészeti mű) nevezik.
Zenéjében elterjedten alkalmazta a vezérmotívum (leitmotiv) technikáját: rövid, felismerhető dallami vagy harmonikus jellegű motívumok kapcsolódtak szereplőkhöz, tárgyakhoz, érzelmekhez vagy gondolatokhoz. Ezek a motívumok végigkísérik az operát, és — variálva és összekapcsolva — segítik a történet dallami és érzelmi kibontását.
Harmóniavilágában előremutató volt: fokozatosan növelte a kromatikát, gyakran alkalmazott félig lezárt, feszültséget keltő akkordokat (például a híres „Tristan‑akkordot” Tristan und Isolde című művében). Ezek a megoldások nagy hatással voltak korának és későbbi zeneszerzőire, és hozzájárultak a 20. századi zenei fejlődéshez.
Főbb művek
Wagner legismertebb művei közé tartoznak:
- Tannhäuser — egy korai, legendákból merítő zenedráma;
- Lohengrin — romantikus lovagi történet;
- Tristan und Isolde — az opera himnikus szerelmi drámája, ahol a harmónia és a motivikus vezetés különösen hangsúlyos;
- Die Meistersinger von Nürnberg — ritkábban drámai, inkább dallamos és magyaros vonásokat is felmutató mű;
- Der Ring des Nibelungen (A Nibelung gyűrűje) — négyrészes eposz-ciklus: Das Rheingold, Die Walküre, Siegfried, Götterdämmerung, amely hatalmi, szerelem- és sorsmotívumok komplex hálóját tárja elénk;
- Parsifal — vallásos és misztikus elemekkel átszőtt mű, amelyet Wagner Bayreuthban mutatott be 1882-ben.
Bayreuth és a fesztivál
Wagner tervei alapján létrejött a Bayreuth-i Festspielhaus, melyet kifejezetten az ő zenedrámáihoz és előadói elképzeléseihez igazítottak: különleges akusztika, rögzített szerep- és zenekari elrendezés, valamint az előadást segítő színpadi megoldások jellemezték. Az 1876-os megnyitó, melyen többek közt a teljes Ring-ciklust is bemutatták, Európa zenei életének fontos eseménye volt. A Wagner-fesztivált a mai napig évente megrendezik Bayreuthban, és világszerte vonzza a Wagner-rajongókat és zenészeket.
Hatás, örökség és viták
Wagner zenei nyelve, a motivikus szervezés és a dramatikus szemlélet nagy hatást gyakorolt több későbbi zeneszerzőre (például Gustav Mahlerre, Richard Strausstra és másokra), sőt a filmmuzsika kialakulására is nyomot hagyott. Művei és elgondolásai túlmutatnak az operaszínpadon: esztétikai írásai és színházfelfogása a művészetelmélet szempontjából is meghatározóak.
Ugyanakkor Wagner személye és írásai erősen vitatottak. Egyes művei és esszéi, különösen az antiszemita tartalmú írásai (például a "Das Judenthum in der Musik"), sok kritikát váltottak ki, és örökségét részben beárnyékolják. Továbbá politikai nézetei és családi magatartása is gyakran viták tárgya voltak a kutatók és a közönség körében.
Halála és emlékezete
Wagner 1883. február 13-án halt meg Velencében. Halála után elhamvasztották; hamvait később Bayreuthban helyezték el. Művei ma is rendszeres részei a nemzetközi operarepertoárnak, és a Bayreuth-i fesztivál továbbra is központi helyet foglal el Wagner-interpretációkban és kutatásokban.
Az élete
Korai évek
A lipcsei egyetemen tanult, bár nem lehetett teljes jogú hallgató, mert nem volt megfelelő iskolai végzettsége. Bár vad életet élt, keményen dolgozott a zenén. Tanulmányozta Beethoven vonósnégyeseinek és szimfóniáinak kottáit, és megírta saját szimfóniáját, amelyet 1833-ban a híres lipcsei Gewandhausban mutattak be. Würzburgban írta első operáját, a Die Feen (A tündérek) címűt. Egy utazó operatársulat karmestere lett, és beleszeretett az egyik énekesnőbe, Minna Planerbe, akit 1836-ban feleségül vett. Második operája, a Das Liebesverbot, amely Shakespeare Measure for Measure című darabján alapult, kudarcot vallott.
Wagner mindig is szeretett pénzt költeni, és hamarosan rájött, hogy sok embernek tartozik, ezért elment Párizsba, ahol három évig élt. Ott egyáltalán nem volt sikeres, a francia zenészek közül senki sem érdeklődött iránta, és nagyon szegény volt. Mégis sikerült megírnia 1841-ben a Rienzi című operát, amit hamarosan követett a Der fliegendeHolländer (A repülő hollandi), amely a mai napig az operarajongók kedvence. Drezdában 1843-ban mutatták be először. A közönségnek nem nagyon tetszett, mert hozzászoktak az olyan operákhoz, mint a Rienzi, amelyek a régi módon íródtak. Wagner Drezdában az udvari operaszerzői feladatot kapta. Ott maradt 1849-ig. Ez idő alatt nagyon sokat dolgozott azon, hogy jobbá tegye az operaelőadásokat, fejlessze a zenekart és képezze az énekeseket. 1845-ben újabb nagyszerű operát írt, a Tannhäusert. Az emberek fokozatosan kezdték megérteni, hogy Wagner zenéje hogyan meséli el a történet drámáját. Ezután minden operája nagy siker volt, bár mindig maradtak olyanok, akik gyűlölték a zenéjét, például a zenekritikus Eduard Hanslick.
Évek száműzetésben
1848-ban befejezte a Lohengrin munkálatait, de a művet nem adták elő, mert támogatta az 1848-as forradalmakat a német államokban, és részt vett a tüntetéseken. Bár csatlakozott a harcokhoz, le akarták tartóztatni, ezért Liszt Ferenc segített neki Svájcba menekülni. Zürichben élt 1858-ig. Ott zenét írt, vezényelt, és történeteket olvasott az északi mitológiából. Elkezdett azon gondolkodni, hogy operákat írjon ezekről a történetekről. Ez a munka több mint 25 évig tartott, mire befejezte. Ezekből lett a Der Ring des Nibelungen (A Nibelung gyűrűje) néven ismert négy opera, amelyek együttesen egyetlen hosszú történetet mesélnek el. A híres Ring-ciklus négy operája a következő: Das Rheingold (A Rajnagold), Die Walkür (A walkür), Siegfried és Götterdämmerung (Az istenek alkonya). Az akkori németországi politikai helyzet miatt Wagner a szocialista állam felemelkedését várta. A Ring-ciklus operái újfajta zenedrámát (amelyet Wagner egyszerűen "drámának" nevezett) jelentettek. Ezek az operák egy újfajta világ leírásának tekinthetők, amelyben az emberek szabadok. A zene a vezérmotívum (magyarul: "vezérmotívum") gondolatát használta, ahol a zenei ötletek karaktereket vagy érzelmeket képviselnek, és segítik a történet fejlődését és megértését.
1857-re Wagner megírta az első két operát, valamint a Siegfried első és második felvonását. A Siegfried harmadik felvonását azonban csak sok évvel később írta meg, mert úgy látta, hogy abban az időben nem volt megfelelő operaház, ahol ezeket az operákat előadhatták volna. Beleszeretett egy Mathilde Wesendonk nevű nőbe, akinek a férje nagyon gazdag volt. Ez a viszony vezetett a feleségével, Minnával való szakításhoz. Egy boldogtalan szerelemről írt operát: Tristan und Isolde (Trisztán és Izolda).
Pályafutás közepén
Közben írt egy másik operát: Die Meistersinger von Nürnberg (A nürnbergi mesterdalnok). Ez az egyetlen vígjáték, amelyet Wagner írt. A középkori Németországban játszódik, és egy dalversenyről szól.
1864-re Wagner ismét eladósodott. Stuttgartba menekült, hogy elkerülje a börtönbüntetést (Németország akkoriban még sok kis országból állt, mindegyiknek saját törvényei voltak). Ekkor nagy szerencse érte. Bajorország új királya, II. Ludwig, aki mindössze 18 éves volt, imádta Wagner zenéjét. Olvasta a Nibelungok gyűrűjéről szóló verset (Wagner a szöveget írta, de a zenét nem fejezte be). Lajos király felkérte Wagnert, hogy fejezze be a Ring-ciklust a müncheni előadásokhoz. Adott neki lakhatási lehetőséget, és új operáit Münchenben mutatták be: A Trisztán és Izolda 1865-ben, a Die Meistersinger von Nűrnberg 1868-ban, a Das Rheingold 1869-ben és a Die Walkűre 1870-ben. Voltak tervek egy új operaház építésére Münchenben, de az nem épült meg, mert az emberek haragudtak Wagnerre, amiért a király sok pénze ellenére eladósodott. A másik dolog, ami nem tetszett az embereknek, hogy beleszeretett annak az embernek a feleségébe, aki az operáit vezényelte, Hans von Bülowba. Cosimának hívták. Az apja Liszt Ferenc zeneszerző volt, aki nem volt házas Cosima édesanyjával. Wagner már 1865-ben elhagyta Münchent, de a király még mindig támogatta, lehetővé téve számára, hogy a Luzerni-tó partján egy nagy házban, a Triebschenben lakjon. Cosima 1870-ben vált el von Bülowtól, és még ugyanabban az évben feleségül ment Wagnerhez.
Bayreuth és Wahnfried
Wagner ekkor már ismét keményen dolgozott a Ring-cikluson. Megígérte a királynak, hogy a négy operát Münchenben fogják bemutatni, ha elkészülnek, de rájött, hogy ehhez egy különleges operaházra lesz szükség. Ezért saját operaházat tervezett és építtetett Bayreuth városában. Rengeteg időt töltött utazással és karmesterkedéssel, hogy pénzt gyűjtsön erre a hatalmas projektre. Ludwig király is sok pénzt adott neki, és egy szép új házat Bayreuthban, amelyet Wagner Wahnfriednek nevezett el (a ház neve valami olyasmit jelent, hogy: Béke az őrült világtól). Végül 1876 augusztusában az új operaházban, a (Bayreuth Festspielhausban) bemutatták a négy operából álló teljes ciklust. A ciklus harmadik és negyedik operáját, a Siegfriedet és a Götterdämmerungot mutatták be először.
Wagner élete hátralévő részét Wahnfriedben töltötte. Néha utazott. Járt Londonban és többször utazott Olaszországba. Megírta utolsó operáját, a Parsifal címűt, amelynek szinte vallásos hangulata van. A történet az Artúr királyról és a Szent Grálról szóló legendákhoz kapcsolódik. Wagner diktálta emlékiratait a feleségének. Önéletrajza a Mein Leben (Az én életem) címet viseli. Velencében tartózkodva szívrohamban halt meg. Wahnfriedben temették el.
Wagner hírneve
Wagner óriási hatással volt a zene fejlődésére. Sok zeneszerző utánozta harmóniáit, vagy hagyta magát befolyásolni. A 20. század elejére egyes zeneszerzők, mint Arnold Schönberg, még tovább mentek az egyre bonyolultabb harmóniák kialakításában, és a zeneszerzőknek új zeneszerzési módokat kellett találniuk.
Wagner a szokásosnál sokkal nagyobb zenekarokat állított fel. A fafúvósokhoz például minden hangszerből négy darab kell (négy fuvola, négy oboa stb.), és vannak extra hangszerek, mint a basszusklarinét és a Wagner-tubák. Nagyon fontosak voltak a zenedrámával kapcsolatos elképzelései. Zenéje segíti a dráma elmesélését, mert folyamatosan fejlődik, mint a zene egy szimfóniában.
Wagner antiszemita volt. Wagner zsidókról szóló írásai, többek között a "Zsidóság a zenében" című írása megfelelt a 19. században Németországban létező antiszemita gondolkodási irányzatoknak. A közzétett esszé két zsidó zeneszerzőt és általában a zsidókat támadja.
Wagner jóval a nácik felemelkedése előtt meghalt. Wagner özvegye és örökösei közvetlen politikai kapcsolatokat alakítottak ki a nácikkal. A zsidó művészek lekicsinylésére irányuló tevékenységük és az antiszemita szervezetekben való részvételük 1914 után hozzájárult a zsidó művészek 1933 utáni államilag szervezett kiűzésének előkészítéséhez.
Amikor Hitler az 1930-as években hatalomra került, tetszett neki Wagner zenéje, és úgy gondolta, hogy ez valami tipikusan német. Wagner Die Meistersinger von Nűrnberg című művében a német művészetről megfogalmazott gondolatai illeszkedtek Hitler néhány gondolatához. A háború után a zenéről tévesen azt gondolták, hogy a náciké. Wagner olyan dolgokat írt, amelyekben szabadon kifejezte a zsidó zeneszerzőkkel szembeni ellenszenvét, bár Felix Mendelssohnt dicsérte a Hebridák nyitányáért. Wagnernek voltak zsidó barátai is. Wagner zenéjét nagyon ritkán játsszák Izraelben. Daniel Barenboim azzal dühítette fel az embereket Izraelben, hogy 2001-ben egy jeruzsálemi fesztiválon Wagner zenéjét vezényelte.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Richard Wagner?
V: Richard Wagner német operaszerző volt, aki a romantika idején élt. Az akkori Németország egyik legjelentősebb operaszerzőjeként tartják számon.
K: Mit írt Wagner?
V: Wagner tíz operát írt, valamint néhány zenét, amelyet diákkorában komponált. Operáinak többsége a német mitológiából vett történeteken alapult, és a szöveget mindig maga írta.
K: Hogyan változtatta meg Wagner az emberek operákról alkotott elképzeléseit?
V: Wagner nagyon fontosnak tartotta a drámát (az elmesélt történetet a benne rejlő feszültségekkel), ezért maga választotta ki az operáinak énekeseit, hogy az ő gondolkodásmódjára nevelje őket. Gondoskodott arról is, hogy a szólók között ne legyenek tapsvégi szünetek, mint a 18. századi operákban, hanem a zene a felvonás során folyamatosan mesélje el a történetet, vezérmotívumok - bizonyos szereplőkhöz vagy gondolatokhoz kapcsolódó dallamok vagy rövid zenei mondatok - segítségével.
K: Milyen hatással volt Wagner más zeneszerzőkre?
V: Európában sok zenész próbált eljutni Bayreuthba, ahol Wagner saját tervei szerint épült operaház állt, csak hogy meghallgathassa a zenéjét. Harmóniái kromatikusabbá váltak (sok szúr és mollt használt), és gyakran váltogatta a hangnemeket, ami nagy hatással volt a többi akkori zeneszerzőre.
K: Van még mindig évente egy fesztivál, amelyet neki szentelnek?
V: Igen, Bayreuthban még mindig minden évben megrendezik a Wagner-fesztivált, ahol az emberek összegyűlhetnek és meghallgathatják a zenéjét.
Keres