Das Rheingold — Wagner egyfelvonásos operája, a Nibelung-gyűrű nyitánya

1. jelenet

Az első jelenet a Rajna folyóban játszódik, ahol a három Rajnai leány: Woglinde, Wellgunde és Flosshilde őrzik az értékes rajnai aranyat. Megérkezik Alberich, a gonosz nibelung, és megpróbálja elkapni a Rajnai leányokat. Abból, amit mondanak, Alberich megtudja, hogy az általuk őrzött arany varázserővel bír. Alberich az aranyat akarja, de a Rajnai leányok azt mondják, hogy aki meg akarja szerezni, annak le kell mondania (le kell mondania) a szerelemről. Azt hiszik, hogy Alberich ezt nem fogja megtenni, mert nagyon szereti a lányokat, de Alberich mégis lemond a szerelemről, és így megkapja az aranyat.

2. jelenet

A második jelenet a Valhallában játszódik, ahol az istenek élnek. Wotan, a főisten, ott van feleségével, Frickával. Két óriás hatalmas várat épít az istenek számára. Wotan megígérte nekik, hogy munkájukért cserébe Freiát, az ifjúság és szépség istennőjét kapják meg. Fricka aggódik Wotan ígérete miatt, de Wotan közli a feleségével, hogy nem fogja betartani az ígéretét. Úgy gondolja, hogy megtalálja a módját annak, hogy becsapja az óriásokat. Freia belép. Megijed, mert az óriások érte jönnek.

Belépnek az óriások, Fasolt és Fafner. Freiát akarják megszerezni a vár építéséért cserébe. Az istenek számára az a probléma, hogy Freiának van egy kertje, amelyben aranyalmát termeszt. Ha az istenek már nem kapják meg ezeket az aranyalmákat, megöregszenek és meghalnak. Wotan nem tudja, mit tegyen.

Loge, a tűz istene belép. Wotan haragszik Loge-ra, amiért nem talált valami mást, amivel az óriásoknak fizethetett volna. Loge azt mondja, hogy az egész világot bejárta és keresett valamit. Mindenkinek elmeséli, hogy a Rajna aranyának varázserője van, és hogy Alberich lemondott a szerelemről, hogy ellophassa a Rajna leányaitól. Elmondja, hogy az aranyból gyűrűt lehet készíteni, és akié a gyűrű, annak hatalma lesz az egész világ felett. Az óriások meghallják, amit Loge mond, és úgy döntenek, hogy Freia helyett ők akarják az aranyat. Túszul ejtik Freiát, mondván, hogy később visszajönnek az aranyért. Ha nem kapják meg, akkor örökre megtartják Freiát.

Wotan megkérdezi Loge-ot, hogyan akarják megszerezni az aranyat. Loge azt mondja nekik, hogy lopják el Alberichtől. Hiszen Alberich ellopta a Rajnai leányoktól, tehát nem az övé. Wotan és Loge lemennek a föld alá a Nibelungokhoz.

3. jelenet

A föld alatt Alberich arra kényszeríti a nibelungokat, hogy neki dolgozzanak. Az üllőt kalapálják. Mime, aki Alberich testvére, az arany egy részéből sisakot készít. Ezt a sisakot Tarn-sisaknak hívják. Bárki, aki viseli, képes megváltoztatni az alakját, vagy láthatatlanná válni. Alberich nagyon kegyetlenül bánik a testvérével.

Wotan és Loge elmondják Alberichnek, hogy hallották, milyen okos. Megkérik, hogy mutassa meg nekik, mire képes a Tarn-sisakkal. Alberich felveszi a sisakot, és hatalmas sárkánnyá változik. Wotan és Loge úgy tesznek, mintha lenyűgözte volna őket. Megkérdezik tőle, hogy át tudja-e változtatni magát valami kicsivé. Alberich ismét felvág, és békává változtatja magát. Wotan azonnal ráteszi a lábát és elkapja. Wotan és Loge elveszik az összes aranyat, és visszamennek a Valhallába.

4. jelenet

Wotan és Loge ugratja Alberichet. Alberich megkérdezi tőlük, mit akarnak, hogy szabad lehessen. Wotan az aranyat követeli. A nibelungok felhalmozzák az aranyat. Alberich nem nagyon aggódik, mert még mindig nála van a gyűrű, ami varázserőt ad neki. Úgy gondolja, hogy ezt az erőt később felhasználhatja, hogy visszaszerezze az aranyat. Wotan meglátja a gyűrűt Alberich ujján. Azt mondja neki, hogy adja oda neki a gyűrűt. Alberich megrémül, de Wotan letépi az ujjáról. Mielőtt Alberich elmegy, megátkozza a gyűrűt. Akinél a gyűrű volt, az meghal. Ez nagyon fontos a négy opera egész története szempontjából.

A két óriás megjelenik Freia társaságában. Az istenek nagyon legyengültek, de amint Freia visszatér, újra erősödni kezdenek. Wotan azt mondja az óriásoknak, hogy megkaphatják az aranyukat. Az óriások azt mondják, hogy addig kell halmozniuk az aranyat Freia előtt, amíg nem látják őt. Ezt meg is teszik, de az óriások azt mondják, hogy még mindig van egy apró lyuk, amin keresztül láthatják Freia szemét. Meglátják a gyűrűt Wotan ujján, és azt mondják neki, hogy tegye a lyukba. Wotan azt mondja, hogy bármit megkaphatnak, amit csak akarnak, de a gyűrűt nem.

Erda megjelenik. Erda a Föld istennője. Nagyon bölcs. Emlékezteti Wotant, hogy a gyűrűn átok van, és hogy gyorsan adja oda a gyűrűt az óriásoknak. Wotannak nincs más választása. Beleteszi a gyűrűt a lyukba. Most az óriások boldogok.

Az óriások azonban azonnal vitatkozni kezdenek egymással, és Fafner megöli Fasoltot. A gyűrűn lévő átok hat. Loge elmondja Wotannak, hogy bölcsen tette, hogy lemondott a gyűrűről. Fricka azonban még mindig aggódik, mert Wotannál volt a gyűrű.

Donner, a mennydörgés istene belép és meglengeti a kalapácsát. Villámlik a villám és mennydörög a mennydörgés. A felhők eltűnnek, a szivárvány hidat képez a Valhallába, és az istenek belépnek a Valhallába. A Rajnavidékiek hallják, hogy kiabálnak Wotanhoz, hogy adja vissza az aranyat, de Wotan nem vesz tudomást róla. Az istenek most dicsőségük csúcsán vannak. A negyedik opera végén látni fogjuk, hogy az átok utoléri őket, és ők is meghalnak.

A Das Rheingold zenéje gyönyörűen meg van írva, hogy minden emberhez és minden helyzethez illeszkedjen. A híres nyitány egy mély Esz akkorddal kezdődik, amely a Rajna alját írja le. Az akkordok hangjai eleinte megmaradnak, majd fokozatosan tört akkordok és arpeggiók hullámzása sugallja a víz fodrozódását. A hárfák olyan hangot adnak ki, mint a hullámok. A harmónia az első 136 ütemben csak ugyanabból az Esz akkordból áll, amíg a Rajnai lányok énekelni nem kezdenek.

Az opera minden szereplőjének saját zenei vezérmotívuma van, amely változhat és kombinálódhat, hogy megmutassa a változó hangulatokat és helyzeteket. Vannak nagy, súlyos akkordok az óriásoknak, hátborzongató kromatikus tekergő zene Loge-nak, a tűz istenének, aki állítólag nagyon ravasz, méltóságteljes zene a Föld istennőjének, Erda-nak stb. Az átoknak van egy sajátos vezérmotívuma, amely mind a négy operában többször is felhangzik.

Wagner a "Das Rheingold"-ot valójában "prológusnak" nevezte a másik három operához, amelyeket a ciklus főoperáinak tekintett.

• A ciklus második operája a Die Walkür.
• A ciklus harmadik operája a Siegfried.
• A ciklus negyedik operája a Götterdämmerung.
• Az egész ciklus címe Der Ring des Nibelungen.