Mi a szimfónia? Meghatározás, szerkezet és híres szerzők

Ismerd meg a szimfónia világát: definíció, szerkezet, tételek és híres szerzők — Haydn-tól Sosztakovicsig.

A szimfónia olyan zenemű, amelyet zenekar számára írtak. Ez egy elég hosszú darab lehet. Általában részekre van osztva, általában 3 vagy 4 részre, amelyeket tételeknek neveznek.

A szimfónia első tétele lehet gyors tétel, gyakran szonáta formában. A második tétel lehet lassú tétel. A harmadik tétel lehet menüett vagy scherzo és trió. A negyedik tétel a "finálé" elnevezést kaphatja; lehet rondó- vagy szonátaformájú, vagy ezek kombinációja. A szimfónia megírásának sokféle módja létezik, de ezt a sémát használta Joseph Haydn, akit a "szimfónia atyjaként" emlegetnek, és azóta sok zeneszerző az ő tételsémáját használta szimfóniáiban.

Összefüggések

A "szimfónia" szó a görög "sym" (együtt) és "phone" (hang) szavakból származik. A szó eredete jól mutatja, hogy a szimfónia lényege a különböző hangszerek együttesének és a több szólamú megszólaltatásának összhangja.

A "szimfonikus" azt jelenti, hogy "mint egy szimfónia". Gyakran használják olyan zene leírására, amely meglehetősen hosszú, és hosszú időn keresztül fejleszti a dallamokat.

A nagy zenekart gyakran "szimfonikus zenekarnak" nevezik. Ezzel megkülönböztetik a "kamarazenekarnak" nevezett kis zenekartól.

Szerkezet és tételek

A szimfónia általában több tételből áll; a klasszikus korban a leggyakoribb a négytételes szerkezet, de léteznek háromtételes és ritkábban ennél sokkal bonyolultabb felépítésű művek is. Tipikus tételsémák:

• 1. tétel: gyors, gyakran szonáta formában (expozíció – kidolgozás – recapitulatió).
• 2. tétel: lassú, lírai karakterű (néha variációs forma vagy egyszerűbb dalbeli rész).
• 3. tétel: táncos jellegű (menüett vagy scherzo + trió), a klasszikus korban akképp működött, hogy könnyedebb közjátékként tagolja a művet.
• 4. tétel: finálé — lehet rondó, szonátaforma, illetve ezek kombinációja; célja a zárás és általában energikus, katartikus lezárás.

Emellett a variációs forma, a témajáték (cyclic form) vagy a programzene hatására létrejött szinfonikus elbeszélő jelleg is előfordulhat. A tételek közötti összefüggés és témák egymásra utalása (tematikus feldolgozás) a nagy mesterek leleményei közé tartozik.

Zenekar és hangszerelés

A szimfónia megvalósításához szükséges nagyobb létszámú együttes gyakran 40–100 vagy még több játékost foglal magába: vonósok (hegedűk, brácsák, csellók, nagybőgők), fafúvósok (furulya, oboa, klarinét, fagott), rézfúvósok (trombita, kürt, trombon(ok)), ütőhangszerek (ütőhangszerek sokfélesége) és esetenként további hangszerek (harangok, zongora, orgona, hárfa stb.). A hangszerelés finom változtatása — egy-egy hangszer kiemelése, különleges effektusok — sokszor döntő a mű karaktere szempontjából.

Történeti áttekintés

A szimfónia a barokk késői korszakából és a klasszikus zenéből nőtte ki magát, formáját és méretét a 18–19. század során folyamatosan változtatták a szerzők.

• Joseph Haydn, akit a "szimfónia atyjaként" emlegetnek — szabványosította a négyrészes szerkezetet, és számos formai újítást vezetett be.
• Wolfgang Amadeus Mozart — a forma kifinomult átalakítója, nagy könnyedséggel és kifejező gazdagsággal használta a zenekart.
• Ludwig van Beethoven — radikálisan tágította a szimfónia lehetőségeit (például a 3. "Eroica" és a 9. szimfónia kiterjesztett formai és tartalmi elemei, utóbbi kórust is bevon).
• A romantika képviselői (Franz Schubert, Felix Mendelssohn, Robert Schumann, Johannes Brahms) a dallami gazdagságot és kifejezőerőt emelték előtérbe; egyes szerzők (pl. Mahler) a szimfóniát szinte színpadi vagy filozófiai műfajjá tették.
• A 19–20. században olyan irányok jelentek meg, mint a monumentális építkezés (Anton Bruckner), a nemzeti stílusok (Jean Sibelius), a programzene és a kiterjesztett hangszerelés (Gustav Mahler), illetve a 20. századi kísérletek (atonalitás, szériák, modern hangszerelési technikák).

Fajták és különlegességek

Nem minden szimfónia követi szigorúan a klasszikus négy tételes sémát. Léteznek:

• egytételes szimfóniák,
• kórusszal kiegészült szimfóniák (például Beethoven 9. szimfóniája),
• program-szimfóniák, amelyek konkrét történetet vagy képet írnak le (a kifejezés közeli rokona a szimfonikus költeménynek),
• kísérleti vagy modern darabok, amelyek a hagyományos formákat és hangrendszereket átértelmezik.

Színpad, előadás és felvétel

A szimfónia hallgatása általában koncertszerű élmény: a darabok hossza a régi klasszikusoktól (kb. 20–40 perc) a romantikus és későromantikus, illetve 20. századi művekig (50–80 perc vagy még több) terjedhet. A lemezek és felvételek révén a különböző karmesterek és zenekarok interpretációi fontos szerepet játszanak abban, hogyan ismerjük meg és értékeljük ezeket a műveket.

A szimfóniák leghíresebb szerzői közé tartozik Joseph Haydn, Wolfgang Amadeus Mozart, Ludwig van Beethoven, Franz Schubert, Felix Mendelssohn, Robert Schumann, Anton Bruckner, Johannes Brahms, Pjotr Csajkovszkij, Gustav Mahler, Jean Sibelius és Dmitrij Sosztakovics.

Rövid ismertetők néhány kiemelkedő szerzőről

• Joseph Haydn — a szimfónia korai formáinak kidolgozója; művei sokszor élnek humorral és formai találékonysággal.
• Wolfgang Amadeus Mozart — a formai tökéletesség és a lírai kifejezés mestere; szimfóniái a klasszikus stílus csúcsait képviselik.
• Ludwig van Beethoven — forradalmasította a műfajt: a személyes drámai hang és a nagy léptékű szerkesztés jellemzi.
• Franz Schubert — dallamos, lírai szimfóniákat írt; legismertebb köztük az "Beethoven után" elnevezésű darab és az "Unfinished" (Befejezetlen) művészete.
• Felix Mendelssohn és Robert Schumann — a romantika jellegzetes szólamai, amelyek a költőiségre és a festői hatásra törekednek.
• Anton Bruckner — monumentális, spirituális töltetű szimfóniák jellemzik, nagy lélegzetű zenekari felépítéssel.
• Johannes Brahms — a hagyományos formákhoz való ragaszkodás és a romantikus kifejezés keveredése; mestere volt a szerkezetes, jól kidolgozott formáknak.
• Pjotr Csajkovszkij — erőteljes dallamok és gazdag hangszerelés; szimfóniái érzelmileg erőteljesek és közérthetők.
• Gustav Mahler — a szimfóniát szinte világlátó, filozofikus formává tágította: hatalmas lépték, énekes és instrumentális anyagok ötvözése.
• Jean Sibelius — a nemzeti hang és konstruktív tömörség együttesét mutatja; modernebb, skandináv színezettel dolgozott.
• Dmitrij Sosztakovics — 20. századi mestere a szimfóniának: politikai, ironikus és drámai rétegek egyaránt jelennek műveiben.

Összefoglalva: a szimfónia a zenetörténet egyik központi műfaja, amely formailag és kifejezőerejében is rendkívül sokszínű. A klasszikus struktúrától a romantikus és modern kísérletekig a szimfónia folyamatosan megújulva maradt a zeneszerzők egyik legfontosabb eszköze az öndefinícióra és a nagyszabású zenei gondolat kifejezésére.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a szimfónia?

K: Hány tétel található általában egy szimfóniában?

K: Milyen típusú tétel gyakran egy szimfónia első tétele?

K: Milyen típusú tétel a szimfónia második tétele?

K: Milyen típusú tételek alkothatják a harmadik és negyedik tételt?

K: Kit neveznek a "szimfónia atyjának"?

K: Hogyan használta azóta számos zeneszerző Haydn mintáját saját kompozícióihoz?

Keresés betűvel