Felix Mendelssohn

Life

Mendelssohn családjának rengeteg pénze volt. Emellett nagyon érdeklődtek a zene, az irodalom, a festészet stb. iránt. Nagyapja, Mózes Mendelssohn híres volt a német nemzeti irodalomban. Apja bankár volt, édesanyja pedig olyan családból származott, amelynek sok gyára volt Berlinben. A fiatal Felixet szülei otthon nevelték. Bár a család zsidó volt, szülei megkereszteltették Felixet, apja pedig néhány évvel később keresztény lett. A Mendelssohn család ekkor vette fel a Bartholdy nevet.

Felixet hamarosan magántanárok tanították, köztük Ludwig Berger, aki zongorázni tanította. Zeneelméletet és zeneszerzést is tanult. Kilencéves korában zongorázott egy koncerten, és elkezdett kis zenés színdarabokat komponálni (németül Singspielnek nevezik). 1821-ben Weimarba vitték, hogy találkozzon a híres íróval, Goethével. Ez volt az első a több látogatás közül, és Goethe gondolkodásmódja és német irodalmi művei nagy hatással voltak a fiatal Mendelssohnra. Ebben az időben számos művet komponált, köztük Singspieleket, szimfóniákat és kamarazenét. Apjával együtt utazott, és sok híres zenésszel találkozott.

1825-ben a család Berlinbe költözött. Nagy házukban vasárnap délelőttönként rendszeresen tartottak koncerteket. Sok gazdag és híres embert hívtak meg a zártkörű koncertjeikre. 1825 októberében írta a Vonósoktettet (nyolc vonós hangszerre írt darab), amely az egyik legjobb műve. Tanulmányozta Johann Sebastian Bach (1685-1750) zenéjét, akinek zenéjét az emberek már szinte elfelejtették. Megtalálta Bach Máté-passiójának kottáját, és 1829-ben vezényelt egy előadást belőle. Ez egy híres előadás volt a zenetörténetben, mert az emberek hirtelen rájöttek, milyen nagyszerű Bach. Bach zenéje azóta sem merült feledésbe.

Az 1829 és 1835 közötti években Mendelssohn beutazta egész Európát. Többször járt Londonban, ahol Beethoven Császárversenyét is előadta. Skóciába utazott, ahol elhajózott a Belső-Hebridákon található Fingal-barlanghoz. Ez inspirálta a Hebridák című nyitány megírására. Visszafelé tartva a postakocsival balesetet szenvedett, és megsérült a térde. Egy ideig Thomas Attwood zeneszerzőnél maradt, mielőtt visszatérhetett volna Berlinbe. Ezután Olaszországba utazott, ahol megírta az Olasz szimfóniát. Olaszországban találkozott Hector Berliozzal, visszafelé pedig Chopinnel.

Egy ideig Düsseldorfban élt, ahol Händel több oratóriumát és saját zenéjét is előadta. Frankfurt am Mainban egy családnál lakott, akiknek két lányuk volt. Egyiküket, Cécile Charlotte Sophia Jeanrenaud-t 1837-ben vette feleségül. Boldog házasságban éltek, és öt gyermekük született.

Felix fiatal feleségével Lipcsébe költözött, ahol a híres lipcsei Gewandhauszenekar karmestere lett. Ez volt Németország egyik legmagasabb zenei állása. Rengeteg elfeledett 18. századi zeneszerző zenéjét vezényelte. Ő adta elő először Schubert C-dúr szimfóniáját is, amelyet Robert Schumann fedezett fel kilenc évvel Schubert halála után. Mendelssohn a leghíresebb zenészek közül néhányat elhozott Lipcsébe, hogy fellépjenek a zenekarral: Clara Schumann, Liszt Ferenc, Anton Rubinstein, a fiatal hegedűművész, Joseph Joachim és a svéd szoprán, Jenny Lind. Mendelssohn továbbfejlesztette a zenekar játékát, és a világ egyik legjobb zenekarává tette őket. Gondoskodott arról is, hogy a játékosok jól fizessenek.

Az 1840-es évek elején Mendelssohn egy ideig Berlinben tartózkodott. Az új király, IV. Friedrich Wilhelm porosz király nagyon szerette a zenét, és rengeteg ötlete volt a koncertek új terveivel kapcsolatban. Azt akarta, hogy Mendelssohn legyen ennek a vezetője. A király görög darabok előadását szerette volna, és Mendelssohnnak kísérőzenét kellett írnia az Antigoné előadásaihoz.

1842 júniusában Mendelssohnt kétszer is fogadta Viktória királynő a londoni palotájában. Mendelssohn azzal köszönte meg a királynőnek, hogy Skót szimfóniáját neki ajánlotta. Továbbra is vezényelt Lipcsében, és hozzájárult Berlioz zenéjének németországi ismertté tételéhez. Az új lipcsei konzervatórium igazgatója lett. Berlinben a király felkérte, hogy szerezzen kísérőzenét Shakespeare Szentivánéji álom című darabjához. Ennek a zenének egy részét már 17 évvel korábban megírta, de most befejezte és 1843-ban előadta.

Utolsó éveiben Mendelssohn rossz egészségi állapotban szenvedett. Továbbra is dolgozott és utazott, amennyit csak tudott, de 1849-ben egy agyvérzés után 38 évesen meghalt Lipcsében. Holttestét különvonattal vitték Berlinbe, ahol húga, Fanny sírja közelében temették el.

Zene

Mendelssohn leghíresebb művei az 5 szimfóniája (különösen a skót és az olasz szimfónia), a versenyművei (különösen a hegedűverseny), a nyitányai (különösen a Hebridák) és a Szentivánéji álomhoz írt kísérőzenéje, amely tartalmazza a híres Menyegzői indulóját. Nagyon jó kamarazenét is írt: vonósnégyeseket és zongoratriókat, valamint két nagyon híres oratóriumot: Illés és Szent Pál. Zongoraművei között szerepel a Dalok szavak nélkül (németül: Lieder ohne Worte) című rövid darabok nagy gyűjteménye, amelyet sok zongorista szívesen játszik. Orgonamuzsikája J. S. Bach iránti szeretetéről tanúskodik, gyakran inkább barokk, mint romantikus hangzású. Halála után Mendelssohn zenéje egy időre kevésbé lett népszerű. Ennek oka lehetett az antiszemitizmus erősödése a 19. század közepén, de az is lehet, hogy egyes zenészek meglehetősen élvezetesen játszották Mendelssohn zenéjét. De sok nagyszerű zenész látta meg nagyságát, és zenéjét ma is nagyon szeretik.