Felix Mendelssohn (1809–1847) — német romantikus zeneszerző
Felix Mendelssohn — német romantikus zeneszerző és csodagyerek; híres hegedűverseny, Wedding March és himnuszdallamok; Bach–Mozart hatás, örök klasszikusok.
Jakob Ludwig Felix Mendelssohn Bartholdy (született Hamburgban 1809. február 3-án; meghalt Lipcsében 1847. november 4-én) német zeneszerző.
Nagyapja a német-zsidó filozófus, Moses Mendelssohn volt. A romantika egyik nagy zeneszerzője volt. Szerette a korábbi zeneszerzők, például Bach, Händel és Mozart zenéjét, és az általuk teremtett hagyományokra épített. Mendelssohn csodagyerek volt. Már tizenévesen nagyszerű zenét komponált. Írt zenekari, zongora- és orgonaműveket, valamint kamarazenét és énekzenét. Hegedűversenye az egyik legnépszerűbb hegedűverseny, amelyet minden híres hegedűművész játszik. Két dallamát szinte mindenki ismeri: a Hark the Herald Angels Sing című himnuszdallamot és a Wedding Marchot, amelyet oly gyakran játszanak esküvők végén.
Élete és pályafutása
Felix Mendelssohn berlini polgári művelt családban nőtt fel; apja, Abraham Mendelssohn, és az egész család a 19. század elején felvette a Bartholdy nevet és áttért a protestantizmusra. Fiatalon Carl Friedrich Zelter tanította, aki különösen nagy hatással volt rá, többek között megismertette vele Johann Sebastian Bach művészetét. Mendelssohn már korán mutatott tehetséget: ifjúkori remekművei közé tartozik az 1825-ös nyolc szólamú vonósokból álló Oktett (Op. 20) és az 1826-os Szentivánéji álom-nyitány (A Midsummer Night's Dream overtüre).
1829-ben Mendelssohn jelentős szerepet játszott Bach műveinek újjáélesztésében: Berlinben vezényelte a János-passió (Szent Máté-passió) korábbi elfeledett kéziratának felújított előadását, ami újra központi helyre emelte Bach életművét a zenei életben. 1835-ben Lipcsébe költözött, ahol a neves Gewandhaus Zenekar karmestere lett; a zenekar művészi színvonalát emelte, és jelentős koncertéletet szervezett.
1843-ban megalapította a lipcsei konzervatóriumot, amely fontos szerepet kapott a következő generációk zenepedagógiájában. Mendelssohn gyakran járt Angliában, ahol rendkívül népszerű volt, és több nagy fesztiválon aratott sikert. 1837-ben vette feleségül Cécile Jeanrenaud-t; testvére, Fanny Mendelssohn is jó hírű zeneszerző és zongorista volt, akit Félix nagy tisztelettel támogatott. Fanny halála 1847-ben mélyen megrázta Mendelssohn egészségét; ő maga is abban az évben, 38 éves korában hunyt el Lipcsében rövid betegséget követően.
Főbb művek
- Oktett Esz-dúr op. 20 (1825) — fiatalon írt mestermunka, amely technikailag és formailag is kiemelkedő.
- Szentivánéji álom (A Midsummer Night’s Dream) — nyitány (1826) és későbbi kiegészített színpadi zene (1842), amelyből a Wedding March legismertebb dallam.
- Elijah (Elias) oratórium (1846) és Paulus (St. Paul) oratórium (1836) — nagy hatású egyházi-kórus művek.
- Zongoradarab-sorozat: Songs Without Words (Lieder ohne Worte) — rövid, lírai zongoradarabok több kötetben, nagyon népszerűek pianiszták körében.
- Hegedűverseny e-moll op. 64 — az egyik legnépszerűbb romantikus hegedűverseny.
- Italiana (4. szimfónia, "Italian") és Skót (3. szimfónia, "Scottish") — utazásokból inspirált nagyobb zenekari művek.
- Reformációs szimfónia (Symphony "Reformation") — kórus- és orgonaidézetekkel, Luther-kórussal kapcsolatos motívumokkal.
- Festgesang (Op. 68) — ebből az 1840-es műből származik a híres dallam, amelyhez az angol "Hark! The Herald Angels Sing" himnusz szövegét kötik.
Zenei stílus és hatás
Mendelssohn zenéje ötvözi a klasszikus formai rendet és a romantika líraiságát: világos szerkezet, énekes dallamok, finom hangszerelés és ellenpontszerű textúrák jellemzik műveit. Mélyen tisztelte Bach zenéjét, amit gyakran épített be kompozíciós gyakorlatába és karmesteri munkájába. Bár romantikus költőiség is jelen van műveiben, Mendelssohn kevésbé ragaszkodott a későbbi, radikálisabb programzene-irányzatokhoz; munkássága sokszor inkább a formai kiegyensúlyozottságot és a tiszta dallamvezetést helyezte előtérbe.
Örökség
Mendelssohn a 19. század egyik meghatározó alakja volt: karmesterként, pedagógusként (a lipcsei konzervatórium alapítójaként) és komponistaként egyaránt jelentős hatást gyakorolt a zenei életre. Művei a mai koncertrepertoár alapvető részét képezik: a zongoradarabok, a hegedűverseny és a Szentivánéji álom zenéje különösen népszerű. Emellett nagy érdeme a Bach-reneszánsz elősegítése és a korabeli kórusgyakorlat felelevenítése.
Bár Mendelssohn műveit a 20. század bizonyos időszakaiban különféle politikai és esztétikai okokból kevésbé játszották, mára ismét tisztelet és szeretet övezi őt mind a hallgatók, mind az előadók körében. Dallamai — köztük a házassági kíséretként ismert Wedding March és a karácsonyi himnusz dallam, amely a Hark! The Herald Angels Singhez kötődik — a populáris kultúrában is mélyen gyökereznek, így Mendelssohn neve széles körben ismert maradt.
Felix Mendelssohn harmincéves korában
Life
Mendelssohn családjának rengeteg pénze volt. Emellett nagyon érdeklődtek a zene, az irodalom, a festészet stb. iránt. Nagyapja, Mózes Mendelssohn híres volt a német nemzeti irodalomban. Apja bankár volt, édesanyja pedig olyan családból származott, amelynek sok gyára volt Berlinben. A fiatal Felixet szülei otthon nevelték. Bár a család zsidó volt, szülei megkereszteltették Felixet, apja pedig néhány évvel később keresztény lett. A Mendelssohn család ekkor vette fel a Bartholdy nevet.
Felixet hamarosan magántanárok tanították, köztük Ludwig Berger, aki zongorázni tanította. Zeneelméletet és zeneszerzést is tanult. Kilencéves korában zongorázott egy koncerten, és elkezdett kis zenés színdarabokat komponálni (németül Singspielnek nevezik). 1821-ben Weimarba vitték, hogy találkozzon a híres íróval, Goethével. Ez volt az első a több látogatás közül, és Goethe gondolkodásmódja és német irodalmi művei nagy hatással voltak a fiatal Mendelssohnra. Ebben az időben számos művet komponált, köztük Singspieleket, szimfóniákat és kamarazenét. Apjával együtt utazott, és sok híres zenésszel találkozott.
1825-ben a család Berlinbe költözött. Nagy házukban vasárnap délelőttönként rendszeresen tartottak koncerteket. Sok gazdag és híres embert hívtak meg a zártkörű koncertjeikre. 1825 októberében írta a Vonósoktettet (nyolc vonós hangszerre írt darab), amely az egyik legjobb műve. Tanulmányozta Johann Sebastian Bach (1685-1750) zenéjét, akinek zenéjét az emberek már szinte elfelejtették. Megtalálta Bach Máté-passiójának kottáját, és 1829-ben vezényelt egy előadást belőle. Ez egy híres előadás volt a zenetörténetben, mert az emberek hirtelen rájöttek, milyen nagyszerű Bach. Bach zenéje azóta sem merült feledésbe.
Az 1829 és 1835 közötti években Mendelssohn beutazta egész Európát. Többször járt Londonban, ahol Beethoven Császárversenyét is előadta. Skóciába utazott, ahol elhajózott a Belső-Hebridákon található Fingal-barlanghoz. Ez inspirálta a Hebridák című nyitány megírására. Visszafelé tartva a postakocsival balesetet szenvedett, és megsérült a térde. Egy ideig Thomas Attwood zeneszerzőnél maradt, mielőtt visszatérhetett volna Berlinbe. Ezután Olaszországba utazott, ahol megírta az Olasz szimfóniát. Olaszországban találkozott Hector Berliozzal, visszafelé pedig Chopinnel.
Egy ideig Düsseldorfban élt, ahol Händel több oratóriumát és saját zenéjét is előadta. Frankfurt am Mainban egy családnál lakott, akiknek két lányuk volt. Egyiküket, Cécile Charlotte Sophia Jeanrenaud-t 1837-ben vette feleségül. Boldog házasságban éltek, és öt gyermekük született.
Felix fiatal feleségével Lipcsébe költözött, ahol a híres lipcsei Gewandhauszenekar karmestere lett. Ez volt Németország egyik legmagasabb zenei állása. Rengeteg elfeledett 18. századi zeneszerző zenéjét vezényelte. Ő adta elő először Schubert C-dúr szimfóniáját is, amelyet Robert Schumann fedezett fel kilenc évvel Schubert halála után. Mendelssohn a leghíresebb zenészek közül néhányat elhozott Lipcsébe, hogy fellépjenek a zenekarral: Clara Schumann, Liszt Ferenc, Anton Rubinstein, a fiatal hegedűművész, Joseph Joachim és a svéd szoprán, Jenny Lind. Mendelssohn továbbfejlesztette a zenekar játékát, és a világ egyik legjobb zenekarává tette őket. Gondoskodott arról is, hogy a játékosok jól fizessenek.
Az 1840-es évek elején Mendelssohn egy ideig Berlinben tartózkodott. Az új király, IV. Friedrich Wilhelm porosz király nagyon szerette a zenét, és rengeteg ötlete volt a koncertek új terveivel kapcsolatban. Azt akarta, hogy Mendelssohn legyen ennek a vezetője. A király görög darabok előadását szerette volna, és Mendelssohnnak kísérőzenét kellett írnia az Antigoné előadásaihoz.
1842 júniusában Mendelssohnt kétszer is fogadta Viktória királynő a londoni palotájában. Mendelssohn azzal köszönte meg a királynőnek, hogy Skót szimfóniáját neki ajánlotta. Továbbra is vezényelt Lipcsében, és hozzájárult Berlioz zenéjének németországi ismertté tételéhez. Az új lipcsei konzervatórium igazgatója lett. Berlinben a király felkérte, hogy szerezzen kísérőzenét Shakespeare Szentivánéji álom című darabjához. Ennek a zenének egy részét már 17 évvel korábban megírta, de most befejezte és 1843-ban előadta.
Utolsó éveiben Mendelssohn rossz egészségi állapotban szenvedett. Továbbra is dolgozott és utazott, amennyit csak tudott, de 1849-ben egy agyvérzés után 38 évesen meghalt Lipcsében. Holttestét különvonattal vitték Berlinbe, ahol húga, Fanny sírja közelében temették el.
Zene
Mendelssohn leghíresebb művei az 5 szimfóniája (különösen a skót és az olasz szimfónia), a versenyművei (különösen a hegedűverseny), a nyitányai (különösen a Hebridák) és a Szentivánéji álomhoz írt kísérőzenéje, amely tartalmazza a híres Menyegzői indulóját. Nagyon jó kamarazenét is írt: vonósnégyeseket és zongoratriókat, valamint két nagyon híres oratóriumot: Illés és Szent Pál. Zongoraművei között szerepel a Dalok szavak nélkül (németül: Lieder ohne Worte) című rövid darabok nagy gyűjteménye, amelyet sok zongorista szívesen játszik. Orgonamuzsikája J. S. Bach iránti szeretetéről tanúskodik, gyakran inkább barokk, mint romantikus hangzású. Halála után Mendelssohn zenéje egy időre kevésbé lett népszerű. Ennek oka lehetett az antiszemitizmus erősödése a 19. század közepén, de az is lehet, hogy egyes zenészek meglehetősen élvezetesen játszották Mendelssohn zenéjét. De sok nagyszerű zenész látta meg nagyságát, és zenéjét ma is nagyon szeretik.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Jakob Ludwig Felix Mendelssohn Bartholdy?
V: Német zeneszerző volt, aki 1809-ben született Hamburgban, és 1847-ben halt meg Lipcsében.
K: Mi volt Mendelssohn nagyapjának a foglalkozása?
V: Mendelssohn nagyapja egy Mózes Mendelssohn nevű német-zsidó filozófus volt.
K: Melyik korszakban volt Mendelssohn zeneszerző?
V: Mendelssohn a romantika korszakának zeneszerzője volt.
K: Mely korábbi zeneszerzőket értékelte Mendelssohn és épített rá?
V: Mendelssohn olyan korábbi zeneszerzők zenéjét értékelte és építette tovább, mint Bach, Händel és Mozart.
K: Mendelssohn csodagyerek volt?
V: Igen, Mendelssohn csodagyerek volt, aki már tinédzserként nagyszerű zenét komponált.
K: Milyen típusú zenét írt Mendelssohn?
V: Mendelssohn zenekari, zongora-, orgona-, kamarazenei és énekzenét írt.
K: Melyik két népszerű dallamot komponálta Mendelssohn?
V: Mendelssohn komponálta a "Hark the Herald Angels Sing" című népszerű himnuszdallamot és a Wedding March-ot, amelyet gyakran játszanak esküvők végén.
Keres