Tannhäuser

Háttér:

Wagner éppen Párizsban volt, és A repülő hollandot fejezte be, amikor egy újabb opera megírásán kezdett el gondolkodni. Egy barátja a Tannhäusert javasolta témaként. Wagnernek nem tetszett a mese. Németországba visszatérve azonban összegyűjtötte Tieck, Heine és mások Tannhäuserről szóló anyagát. Csehországban nyaralva meggondolta magát. Elkezdte elkészíteni a Tannhäuser vázlatát. Hazatérve Drezdába, elmerült a mesében. Az operát 1845 októberében fejezte be. Még abban a hónapban vezényelte az első előadást a Királyi Operaházban.

Vénusza azt mondta: "Zseni vagy, de olyan különc dolgokat írsz, hogy lehetetlen énekelni". Tannhäuser teljesen összezavarodott. A közönség értetlenül állt. A fogadtatás langyos volt. Wagner azonnal átdolgozásba kezdett. A második előadást szinte üres ház előtt játszották. 1859-ben Wagner felajánlotta a Tannhäusert a párizsi Opéra-nak. Azt akarták, hogy franciául énekeljék. A második felvonásban balettet is akartak. Így a Jockey Clubnak volt ideje befejezni a vacsorát, és éppen időben megérkezni az Opéra-ba, hogy a táncosokat bámulhassák. Wagner nem volt hajlandó a balettet az első felvonásból a másodikba áthelyezni. Panaszok érkeztek. A Jockey Club tagjai, amikor csak lehetett, megszakították az előadást. Katasztrófa volt.

Az opera 34 évre eltűnt a francia színpadokról. Néhány évvel a Jockey Club incidens után Wagner elkezdte átdolgozni a párizsi változatot. Egy kifinomult hangvételű változatot készített, amely felülmúlta az első vázlatot. Bár az operában több díszlet is van, az opera közelebb áll Wagner elképzeléséhez, amely teljesen függetleníti magát az ilyen díszletektől. A Tannhäuser a vezérmotívum küszöbén áll, és a zenekar hangerejének csökkenése az énekelt szó javára.

Richard Wagner Tannhäuser című operájának ősbemutatója 1845. október 19-én, Tannhäuser szerepében Joseph Tichatschek, Vénusz szerepében Wilhelmine Schröder-Devrient. F. Tischbein rajza (1845).

Szerepek

• Tannhäuser, lovag és Minnesinger - tenor
• Vénusz - szoprán
• Erzsébet, a földgróf unokahúga - szoprán
• Hermann, Türingia tartománygrófja - basszusgitár
• Wolfram von Eschenbach, lovag és Minnesänger - bariton
• Walther von der Vogelweide, lovag és Minnesänger - tenor
• Biterolf, egy lovag és Minnesinger - basszusgitár
• Heinrich der Schreiber, lovag és Minnesinger - tenor
• Reinmar von Zweter, lovag és Minnesinger - basszusgitár
• Fiatal pásztor - szoprán
• Négy nemes oldal - hármasok

Utolsó jelenet, Bayreuth Festspielehaus, 1930

Az opera története

A történet a szent és a profán szeretet közötti küzdelemről, valamint a szeretet általi megváltásról (üdvösségről) szól. A történet alapja Tannhäuser történelmi alakja, akiről a róla szóló mítoszokon kívül nagyon keveset tudunk. Ugyancsak a Vénusz-mítoszról szól, de a középkori Minnesingerrel (minstrel) is foglalkozik. Az opera fele történelmi környezetben játszódik, fele pedig a mitológiai Venusbergben.

1. felvonás. A kereszténység megjelenésével az ókori világ régi istenei és istennői szétszóródtak. Vénusz a németországi Venusbergben élt. Tannhäuser, egy minstrel, vele múlatja az időt. Belefáradt az elnéző és fásult életébe. Visszavágyik a fenti világba. Vénusz elengedi őt, de megjósolja, hogy egy napon visszatér hozzá. A kobzos a Wartburg völgyében találja magát, egykori szerelmének, Elisabethnek az otthonában. Imádkozás közben a Landgrave és lovagjai fedezik fel. Üdvözlik őt. Visszatér velük a várba.

2. felvonás. Elisabeth örömmel lép be a kastély dalcsarnokába. Nagyon örül, hogy Tannhäuser visszatért. Megújítja vele szerelmi fogadalmát. Wolfram, Tannhäuser barátja, szomorúan nézi. Ő is szereti Elisabethet. A Landgrave dalversenyt hirdet. A vendégek megtöltik a termet. Az énekeseknek a szerelem igazi természetéről kell énekelniük. Míg a többiek az erényes és tiszta szerelemről énekelnek, Tannhäuser a profán szerelemről énekel. A vendégek megdöbbennek. Elisabeth megvédi Tannhäusert. A földgróf megparancsolja Tannhäuser-nek, hogy menjen Rómába, és kérjen bocsánatot a pápától. A zenész csatlakozik egy zarándokcsapathoz, és távozik.

3. felvonás. Hónapok teltek el. Tannhäuser nem tért vissza a zarándokokkal. Elisabeth szíve összetört. Wolfram az esthajnalcsillagnak énekel. Wolfram megtalálja Tannhäusert a kastélyhoz vezető ösvényen. A pápa nem bocsátott meg neki a Vénusszal töltött idő miatt. Tannhäuser kétségbeesik. Vénusz látomásban jelenik meg, és megparancsolja Tannhäuser-nek, hogy térjen vissza régi életéhez. Wolfram elsuttogja Elisabeth nevét. A látomás eltűnik. Egy menet jelenik meg, amely a halott Elisabethet viszi. Tannhäuser a holttestére veti magát és meghal. Zarándokok jelennek meg, akik csodát hirdetnek. A pápa fapálcája virágba borul. Tannhäuser megbocsátást nyert.

A történelmi Tannhäuser a 15. századi Codex Manesse-ben

Kritika

A kritikusok számon kérték Wagneren a történelmi pontatlanságokat. Először is, a valódi Tannhauser a dalverseny feltételezett idején még csak kisfiú volt. Másodszor, megvetéssel tekintettek Wagner Elisabethjére: Wagner a karaktert több történelmi nő összeolvasztásából alkotta meg.

Lotte Lehmann mint Elisabeth

Termelés

Az eredetihez képest szinte azonnal vágásokat hajtottak végre, mert az énekesek nem voltak képesek megérteni és így eljátszani a szerepüket. A 3. felvonás előjátékát 155 ütemről 92-re vágták. Az eredeti zárójelenetben sem Erzsébet, sem Vénusz nem jelent meg a színpadon. A közönség értetlenkedett.

Az eredeti zárójelenet az 1847-es 13. előadásig megmaradt. Ekkor Wagner átdolgozta az utolsó oldalakat, hogy Vénusz láthatóvá váljon a színpadon. A Venushegy azonban nem jelent meg. Ez az új befejezés zavarta a közönséget, mert a régebbi változathoz voltak szokva. Wagner kivágta a zarándokok kórusát is, ami még inkább ellenszenvessé tette a közönséget. Készült egy másik változat, amely helyreállította a kórust.

Korai produkciók

Az első Drezdán kívüli előadásra Weimarban került sor. Ez a produkció megmutatta a kisebb színházaknak, hogy képesek az opera színpadra állítására. További előadásokra Schwerinben, Breslauban, Prágában, Wiesbadenben és más kis házakban került sor. Az operát 1859-ben New Yorkban is játszották. Londonban (olasz nyelven) 1876-ban játszották. Bécsben Johann Strauss 1853-ban részleteket adott elő. Az első osztrák színpadra állítás 1854-ben történt Grazban. Bécsben 1857-ben mutatták be az operát. Az operát 1875-ben a bécsi udvari operában mutatták be. A párizsi opera 1860-ban a művet átdolgozott francia nyelvű változatban kívánta. Wagner Párizs számára átfogó átdolgozásokat végzett.

Népszerű számok a korai években

• Tannhäuser dala Vénusz dicséretére
• Zarándokok kórusa
• Wolfram kérése Tannhäuserhez, hogy térjen vissza a Minnesängerekhez.
• A vendégek belépése
• Wolfram éneke az Esthajnalcsillaghoz