A Tannhäuser und der Sängerkrieg auf Wartburg (magyarul: Tannhäuser és az énekesverseny Wartburgban) egy háromfelvonásos opera Richard Wagner szövegével és zenéjével. Ez volt Wagner ötödik operája. A művön 1842 és 1845 között dolgozott. A drezdai Királyi Operában 1845. október 19-én mutatták be először, Wagner vezényletével. Az opera sikert aratott. Németországban óriási népszerűségnek örvendett.

1859-ben a Tannhäuser volt az első Wagner-opera, amelyet az Amerikai Egyesült Államokban bemutattak. 1861-re az operát már többször játszották Németországban, amikor Wagnert felkérték, hogy dolgozza át a művet a párizsi Opéra számára. Minden igyekezete ellenére Wagner kudarcot vallott. Nem volt népszerű. Wagner-ellenes zavargások törtek ki. Visszavonta a művet. Franciaországban csak 1895-ben vitték újra színre. Közben az opera 1884 novemberében nyitotta meg a New York-i Metropolitan Opera második évadát.

Történeti hátter és források

A libretto alapját a középkori német legenda és költészet adja: a Tannhäuser-eposz és a Wartburgi énekesverseny történetei. Wagner több középkori költőt is szereplőként használ: a darabban felbukkan Wolfram von Eschenbach, Walther von der Vogelweide és más középkori személyek. A mű központi motívuma a bűn és a bűnbánat, a földi gyönyör és a megváltás ellentéte – ezt Wagner vallásos és mitikus elemekkel ötvözi.

Szereplők és hangfajták (röviden)

  • Tannhäuser – tenor: a főhős, vándorénekes, aki a Venus-hegy gyönyöreiből tér vissza
  • Elsa/Elisabeth – (az opera változatától függően Elisabeth) – szoprán: a tiszta, szeretetteljes nő, aki imádja Tannhäusert
  • Wolfram – bariton: a hűséges költő, aki szerelmes Elisabethbe és a híres „Esthajnal-című” áriát énekli
  • Venus – mezzoszoprán: a földi szerelem istennője (Venus-hegy jelenetek)
  • Hermanus (a tartományúr, Landgraf) – basszus: a házigazda, aki a Wartburgi énekversenyt rendezi
  • további társas szereplők: Biterolf, Walther von der Vogelweide, énekesek, zarándokok és köznép

Rövid cselekmény (három felvonás)

  • I. felvonás – Tannhäuser visszatér a Wartburg várába, de bűneivel és Venus-hegyi múltjával kitaszítottá vált. A Wartburgi énekesverseny előkészületei folynak, és a feszültség nő a szereplők között.
  • II. felvonás – a verseny zajlik, a költők vitáznak a művészetről és a hitről; Tannhäuser nyíltan vall élményeiről, ami botrányt kelt. Elisabeth közben közbenjárásra készül.
  • III. felvonás – Tannhäuser a bűnbánat útjára lép, zarándokként Rómába indul megbocsátásért; a végkifejlet a megváltás és áldozat témáját dolgozza fel.

Zenei jellegzetességek és fontos jelenetek

Wagner ebben az operában továbbfejlesztette a vezető motívumok (leitmotívumok) használatát, a szimfonikus kettős szerepformálást és a műfolyamatot, amely a későbbi műveit is jellemzi. Kiemelkedő pillanatok:

  • A Venus-hegyi jelenet – érzéki, színes zenei ábrázolás a földi örömökről.
  • Pilgrims’ Chorus (Zarándokkar) – az egyik legismertebb kórusrészlet, amely a megtérés és az együttes hit kifejezője.
  • Wolfram áriája: „O du, mein holder Abendstern” – lírai, meditáló szám, amely Wolfram belső érzelmeit és az est csillagához intézett sóvárgást tükrözi.

Változatok, párizsi bemutató és fogadtatás

Wagner többször átdolgozta művét. Az 1861-es párizsi Opéra-nak szánt verziót kifejezetten a francia operaszínpad követelményeihez igazította: többek között balettelemeket illesztett be. A párizsi bemutató viszont botrányba fulladt: a balett elhelyezésével kapcsolatos szokások és a szélsőséges nézői reakciók miatt erőteljes ellenállásba ütközött, és a próbák során zavargások törtek ki. Wagner végül visszavonult, és a párizsi korai próbálkozás sikertelenné vált; ezért is tartják a párizsi 1861-es eseményt a mű egyik legismertebb „skandalumának”.

Az opera nemzetközi karrierje ellenére sem volt mindig egyformán fogadott: 1859-ben volt az első amerikai előadás, az Egyesült Államokban, míg Franciaországban csak 1895-ben vitték újra színre. Az 1884 novemberi New York-i Metropolitan Opera-ban való szereplés ismét a mű nemzetközi elismertségét erősítette.

Hatás és jelentőség

A Tannhäuser fontos állomás Wagner pályáján: kapcsolatot teremt a hagyományos opera és a későbbi „zenedráma” elvei között. A történések, a vallásos motívumok és a személyes megváltás témája sok későbbi wagneri alkotás alapgondolatait előkészíti. Az opera zenei megoldásai — a kórusok szerepe, a motívumok szövésének módja és a dramatikus hangszerelés — a 19. századi operai nyelv fejlődésére is hatottak.

Ajánlások a megtekintéshez és hallgatáshoz

Akinek tetszik a Wagner-irodalom: figyelje meg a zenei ismétlésekben és a motívumok visszatérésében rejlő dramaturgiát, valamint a kórusok és a szólisták közti határvonalak elmosódását. A darab előadásai különböző változatokban léteznek; érdemes utánanézni, hogy egy adott produkció a drezdai eredeti vagy a párizsi átdolgozott verzió alapján készült-e.