Vezérmotívum
A vezérmotívum (ejtsd: [ˈlaɪːt.motif], "LITE-mow-teef") (más írásmóddal leitmotiv) német szó, jelentése vezérmotívum. Olyan kis zenei téma, amely gyakran ismétlődik egy zeneműben, nagyon gyakran az operában. A vezérmotívum a zenetörténetben egy személyhez, egy dologhoz vagy egy eszméhez kapcsolódik. A vezérmotívum lehet egy rövid dallam, de lehet egy ritmus vagy csak egy akkord is.
A "vezérmotívum" szót néha más dolgokban, például az irodalomban is használják. Egy könyvben ez lehet egy ötlet, amely a történet során folyamatosan visszatér. Filmekben vagy videojátékokban is használható.
A "vezérmotívum" szó különösen Richard Wagner operáihoz kapcsolódik. A vezérmotívum segít drámaivá tenni a történetet, és összefogja azt, mert megkönnyíti a zene megértését. Előfordul, hogy a vezérmotívum az opera során a szereplők változásával változik. A vezérmotívumokkal különböző drámai hatások érhetők el. Például egy vezérmotívumot el lehet játszani, mielőtt egy szereplő a színpadra lép, így a közönség már azelőtt tudja, hogy ki jön, mielőtt a színész láthatóvá válna. Három példa a leitmotívumokra Wagner Der Ring des Nibelungen című gyűrűciklusából: Wotan főisten leitmotívuma (egy személy), a Tarnhelm, a láthatatlanná tevő sisak leitmotívuma (egy dolog) és a Szerelemről való lemondás leitmotívuma (egy eszme).
A vezérmotívum használata nem volt teljesen új a 19. században. Például: Beethoven V. szimfóniájának első négy hangját az egész szimfónia alatt vezérmotívumként használja. Carl Maria von Weber volt azonban az, aki először használta sokat az operáiban. Egy F. W. Jähns nevű zenekritikus használta a szót Weber műveinek jellemzésére. Hector Berlioz Symphonie Fantastique címmel írt egy szimfóniát, amelyben van egy dallam, amelyet idée fixe-nek ("rögzített gondolat") nevezett el a két szereplő közötti szerelem ábrázolására.
Wagner valójában nem használta a "vezérmotívum" szót. Az ilyen témákat inkább "Grundthema"-nak (alapgondolat) vagy egyszerűen "Motiv"-nak nevezte. Egyesek, mint például Eduard Hanslick, aki nem szerette Wagner zenéjét, úgy gondolták, hogy Wagner a leitmotívumok használata túlságosan egyszerűvé teszi a zenét. Claude Debussy szerint a vezérmotívumok használata az operákban olyan, mintha olyan világ lenne, ahol az őrültek mindig "névjegykártyával" mutatkoznak be, majd elkezdik énekelni a nevüket, hogy mindenki tudja, miről van szó.
Wagnerhez hasonlóan számos más zeneszerző is használt vezérmotívumokat, például Richard Strauss az operáiban, Elgar a The Kingdom és az Apostolok című oratóriumaiban vagy Alban Berg a Lulu című operájában.
A vezérmotívumokat vagy zenei témákat a filmek dramatizálására is használják. Például a híres Cápa témája a cápa vezérmotívumát használja.
Kérdések és válaszok
K: Mi a vezérelv?
A: A vezérmotívum egy kis zenei téma, amely gyakran ismétlődik egy zeneműben, általában egy operában. Ez kapcsolódhat egy személyhez, dologhoz vagy eszméhez, és segít drámaivá tenni a történetet, valamint összekötni azt.
K: Ki volt az első, aki sok vezérmotívumot használt operáiban?
V: Carl Maria von Weber volt az első zeneszerző, aki sok vezérmotívumot használt operáiban.
K: Hogyan utalt Wagner az ilyen témákra?
V: Wagner ezeket a témákat inkább "Grundthema"-nak (alapgondolat) vagy egyszerűen "Motiv"-nak nevezte.
K: Milyen példák vannak a vezérmotívumokra Wagner Der Ring des Nibelungen című ciklusában?
V: Három példa a mű vezérmotívumaira: Wotan főisten vezérmotívuma (személy), Tarnhelm vezérmotívuma, a láthatatlanság sisakja (dolog) és a szerelemről való lemondás vezérmotívuma (eszme).
K: Vannak más zeneszerzők, akik hasonló technikákat használtak?
V: Igen, sok más zeneszerző is használt hasonló technikákat műveiben, például Richard Strauss az operáiban, Elgar a The Kingdom és az Apostolok című oratóriumaiban, vagy Alban Berg a Lulu című operájában. A filmek dramatizálásában is használnak vezérmotívumokat vagy zenei témákat. A híres Cápa témája például a cápa vezérmotívumát használja.
K: Ez a technika új?
V: Nem, ez a technika nem volt teljesen új, amikor Wagner a 19. században népszerűsítette; Beethoven már az V. szimfóniájában is használta motívumként.
