Vonósnégyes
A vonósnégyes négy vonós hangszerre írt zenemű. A vonósnégyes jelentheti azt a négy embert is, akik négy vonós hangszerre játszanak egy darabot. A vonósnégyes négy hangszere szinte mindig 2 hegedű, 1 brácsa és 1 cselló. Azért nem használnak nagybőgőt, mert az túl hangosan és nehezen szólna. A 2 hegedű, a brácsa és a cselló közötti egyensúlyt tartják ideálisnak. A vonósnégyesek a kamarazene legnépszerűbb formája. Számos zeneszerző írt vonósnégyest.
A vonósnégyes-írás a 18. században kezdődött. Olyan olasz zeneszerzők, mint Sammartini (1698-1775) két hegedűre, brácsára és continuóra írtak zenét. A continuo vagy csak csembaló volt, vagy csembaló csellóval. A zeneszerzők fokozatosan kezdték elhagyni a csembalót. A cselló gyakran ugyanazt játszotta, mint a brácsa, de egy oktávval lejjebb.
A klasszikuszenei korszak zeneszerzői olyan csellószólamokat kezdtek írni, amelyeknek saját identitásuk volt. Joseph Haydn (1732-1809) számos vonósnégyest írt, így ez a forma igen népszerűvé vált. Az op. 33-as kvartettjei, ahogy ő fogalmazott, "új és különleges módon íródtak". Mind a négy szólam nagyon tiszta és egyéni volt. Mindig négy tétel volt: egy gyors tétel, egy lassú tétel, egy menüett és trió, valamint egy gyors finálé. Haydn gyakran játszott kvartettben Wolfgang Amadeus Mozarttal (1756-1791) és két másik játékossal. Mozart is számos vonósnégyest írt, és ezek közül néhányat Haydnnak dedikált. Mozart három későbbi darabját a porosz király számára írta, aki jól játszott csellón, ezért Mozart sok nehéz zenét adott a csellónak.
Ludwig van Beethoven (1770-1827) felnőtt korában a vonósnégyesekben a négy hangszer mindegyikét fontosnak tekintették. Beethoven 16 vonósnégyest írt. A középső tételek különösen híressé váltak, és a későbbi zeneszerzők ötleteket vettek át belőlük, például a lassú bevezetőket, és azt az ötletet, hogy az egyik középső tételben menüett és trió helyett gyors scherzo legyen. Beethoven utolsó kvartettjei nagyon szépek, de nagyon bonyolultak és néha igen agresszívek is. Beethoven kezdett nagyon frusztrált lenni, mert süket volt, és nem hallotta a saját zenéjét, de a fejében mindent el tudott képzelni. Franz Schubert (1797-1827) csodálta őket, és maga is írt néhány vonósnégyest.
A romantikus korszakban számos zeneszerző írt vonósnégyest: Felix Mendelssohn (1809-1847), Robert Schumann (1810-1856), Johannes Brahms (1833-1897), Pjotr Csajkovszkij (1840-1893), Antonín Dvořák (1841-1904) és sokan mások. Néhányan közülük, mint Dvořák, saját hazájuk népdalát is beépítették kvartettjeikbe.
A 20. században a zeneszerzők továbbra is írtak vonósnégyeseket. Claude Debussy (1862-1918) és Maurice Ravel (1875-1934) is írt egyet-egyet. Arnold Schönberg még az első vonósnégyesét is hanggal egészítette ki. Bartók Béla (1881-1945) hat vonósnégyest írt, amelyek nagyon nehezen játszhatók. Nagyon izgalmas ritmusok vannak bennük, amelyek gyakran a magyar népzenéből származnak, valamint bonyolult harmóniák. Dmitrij Sosztakovics (1906-1975) tizenötöt írt, Benjamin Britten (1913-1976) pedig hármat.
Vonósnégyes csoportok
Vonósnégyesben játszani rendkívül élvezetes. Számos nagyszerű művet találunk híres zeneszerzőktől, valamint olyanokat is, amelyeket fiatal, még tanuló játékosok számára írtak.
Vannak profi játékosok, akik vonósnégyest alkotnak, és sok éven át együtt játszanak. A 20. század elején a Rosé kvartettet sokan Európa legjobbjának tartották. Később az Amadeus Kvartett vált nagyon híressé.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a húrnégyes?
V: A vonósnégyes egy négy vonós hangszerre írt zenemű. A négy emberre is utalhat, akik a darabot játsszák.
K: Mi a négy hangszer egy vonósnégyesben?
V: A vonósnégyes négy hangszere általában két hegedű, egy brácsa és egy cselló.
K: Miért nem használnak nagybőgőt a vonósnégyesben?
V: A nagybőgőt azért nem használják, mert a többi hangszerhez képest túl hangosan és nehézkesen szólna, és megbontaná a hangszerek közötti egyensúlyt.
K: Ki írt sok híres vonósnégyest?
V: Joseph Haydn (1732-1809) számos híres vonósnégyest írt, amelyek nagyon népszerűvé tették a kamarazenének ezt a formáját. Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) és Ludwig van Beethoven (1770-1827) szintén sok nevezetes darabot írt ebben a műfajban.
K: Hogyan írtak a zeneszerzők csellóra a klasszikus korszakban?
V: A klasszikus korszakban a zeneszerzők olyan csellószólamokat kezdtek írni, amelyeknek saját identitásuk volt, és nem csak azt játszották, amit a brácsára írtak, de egy oktávval lejjebb.
K: Kik voltak azok a romantikus korszakbeli zeneszerzők, akik vonósokra írtak?
V: A romantikus korszak zeneszerzői közül Felix Mendelssohn (1809-1847), Robert Schumann (1810-1856), Johannes Brahms (1833-1897), Pjotr Csajkovszkij (1840-1893), Antonín Dvořák (1841-1904) írtak vonósokra darabokat.
K: Mit csináltak egyes 20. századi zeneszerzők vonósokra írt műveikkel?
V: A 20. században néhány zeneszerző, például Claude Debussy (1862-1918) és Maurice Ravel (1875-1934) egy-egy művet írt vonósokra, míg Arnold Schönberg az első vonósnégyesét hanggal egészítette ki. Bartók Béla hat műve a magyar népzenéből származó izgalmas ritmusok, valamint a bonyolult harmóniák miatt nagyon nehezen játszható volt, míg Dmitrij Sosztakovics tizenöt, Benjamin Britten pedig három ilyen művet komponált.
