Liszt Ferenc

Korai évek

Liszt apja tisztviselő volt, aki Nikolaus Esterházy hercegnek dolgozott, ugyanannak a nemesi családnak, amely Joseph Haydn zeneszerzőt alkalmazta. Hétéves korában apja elkezdte zongorázni tanítani. Csodagyerek volt, és egy-két éven belül már koncerteken játszott. Annyira ígéretes volt, hogy néhány gazdag magyar azt mondta, hogy kifizeti a zenei tanulmányait.

A  oldalon. 1821 a családja Bécsbe költözött. Zongoraleckéket vett Czerny-től és zeneszerzésre Salieritől. Hamarosan híres lett, bár még kisfiú volt, és olyan híres zenészekkel találkozott, mint Beethoven és Schubert. Beethoven állítólag homlokon csókolta őt.

A  oldalon. 1823 a családja ismét elköltözött, ezúttal Párizsba. A Conservatoire-ba akart menni zenét tanulni, de Luigi Cherubini nem engedte be, mert külföldi (azaz nem francia) volt. Így magánúton tanult zeneelméletet Reichánál, zeneszerzést pedig Paernél. Hamarosan Párizsban mindenhová felkérték, hogy zongorázzon. Londonba is elutazott. Második ottani látogatásakor, a 1825 Windsorban IV. György királynak játszott.

Liszt továbbra is utazott más országokba. Apja halála után zongoratanár lett Párizsban. Beleszeretett egyik tanítványába. Ez volt az első a sok szerelmi viszony közül, amelyet különböző nőkkel folytatott. Rengeteg könyvet olvasott, hogy megpróbálja magát megfelelően képezni. Találkozott Berliozzal, és nagyon megkedvelte Berlioz zenéjét. A  honlapon 1831 találkozott Niccolò Paganini hegedűművésszel, akinek virtuóz játéka lenyűgözte. Liszt azt akarta elérni a zongoránál, amit Paganini a hegedűnél. A karikaturisták mindkét férfit ördögi figurának rajzolták. Mindkét férfi olyan zenét írt, amely hihetetlenül nehéz volt a hangszerükhöz.

Liszt hamarosan találkozott egy Marie d'Agoult nevű grófnővel. Viszonyt kezdett vele. A grófnő elhagyta férjét, és Liszthez költözött Genfbe. Több évig éltek együtt, és három gyermekük született. Amikor Liszt sok pénzt elajándékozott, hogy segítsen kifizetni egy Beethoven-emlékművet Bonnban, ismét turnékkal kellett pénzt keresnie, ezért a grófnő elhagyta őt. Néhány évig még minden nyáron találkozott vele és a gyerekekkel, de végül teljesen elváltak.

Későbbi évek

Liszt nyolc évet töltött Rómában. Rengeteg vallásos zenét írt, és a katolikus egyház rendjébe lépett. Lánya, Cosima, aki egy híres karmesterhez, Hans von Bülowhoz ment feleségül, elhagyta férjét, és Wagnerrel élt. Két közös gyermekük született. Liszt és Wagner hosszú évekig veszekedtek emiatt.

Liszt utolsó éveinek nagy részét három város között utazással töltötte: Róma, Weimar és Budapest között. Ezt nevezte "vie trifurquée"-nek (háromvillás élet). Bayreuthban halt meg 1886. július 31-én.

A személyisége

Lisztnek nagyon erős személyisége volt, amely mindenkire hatással volt, akivel találkozott. Amikor koncerteken zongorázott, nagy showman volt. Az emberek karikatúrákat rajzoltak róla, amint vad hajkoronájával zongorázik. Nagyon udvarias tudott lenni, és tudta, hogyan kell kijönni az arisztokráciával. Nagyon nagylelkű tudott lenni, pénzt és időt adott más zenészeknek, és dicsérte őket, ahol megérdemelték. Erőteljes, egyedi személyiség volt, és korának egyik legjelentősebb romantikus zeneszerzője. Leginkább káprázatos virtuóz zongorajátékairól ismert.

Összeállítások

Liszt legtöbb kompozíciója zongorára készült. Egy zongoraszonátát írt. Ez h-moll. Formája nagyon különbözik az olyan zeneszerzők szonátáitól, mint Beethoven. Ez egy nagyon romantikus mű, de nem mesél el egy történetet, mint sok romantikus darab. Zongoraművei többnyire rövidebb darabok, amelyek formájukban meglehetősen szabadok. Gyakran vett egy témát, és átalakítja (fokozatosan megváltoztatja). Tanulmányokat írt, amelyek sokkal többek, mint a zongoratechnika fejlesztésére szolgáló darabok. Egyik gyűjteménye a Transzcendentális tanulmányok címet viseli. Svájcban írta az Années de pèlerinage (A vándorlás évei) című darabgyűjteményt, amelynek később címeket adott. Liszt felfedezte az összes lehetséges hangot, amit a zongora kiadhat (akkor még meglehetősen új hangszer volt). Néha úgy szólaltatta meg, mint egy zenekart. Néhány utolsó zongoraműve sokkal egyszerűbben játszható, bár az akkordok az ő korában nagyon modernnek hangzottak volna. Olyanok, mint Debussy impresszionista zenéje.

Liszt nem minden zongoradarabja volt eredeti kompozíció: készített feldolgozásokat vagy átiratokat is. Ma már furcsa ötletnek tűnik számunkra, hogy valaki más szimfóniáját fogjuk és zongorára hangszereljük. Liszt azonban gyakran ezt tette. Fogta Beethoven szimfóniáit vagy Schubert dalait, és úgy változtatta meg őket, hogy zongorán játszhatók legyenek. Sokaknak nem volt lehetőségük gyakran koncerteket hallgatni, és bizonyára nem volt rádiójuk vagy CD-jük, így Liszt ezeket a műveket ismertebbé tette, segítve, hogy szélesebb közönséghez jussanak el. Gyakran készített nehéz átiratokat, ami azt jelentette, hogy megváltoztatta a darabokat, díszítőjegyekkel egészítette ki őket, így egy régi darabból új darabot csinált.

Liszt zenekari zenéje is nagyon fontos. Szimfonikus költeményeket írt: olyan darabokat, amelyek egy történetet mesélnek el, vagy leírnak valamit. A legismertebb a Les préludes című. Két zongoraversenyt is írt.

Sok egyházi zenét írt. Az egyházi zene akkoriban gyakran eléggé szentimentális volt, de Liszt igyekezett elérni, hogy művei segítsék az embereket a vallásos áhítat érzésében.

Következtetés

Liszt sok tekintetben tipikus romantikus művész volt. Mindig az élet spirituális értelmét kereste. Sétapálcáját Assisi Szent Ferenc, valamint Gretchen és Mefisztó, Goethe Faustjának szereplői fejének ábrázolásával hordta. A 19. század zenésze volt, de gondolkodásával és zenéjével a 20. századba tekintett előre.