Bleeding Kansas

Kansas területének benépesítése

1854 előtt, amikor a Kansas-Nebraska törvény megnyitotta a területet a letelepedés előtt, már éltek ott emberek. Ezek között több indián törzs is volt. Ezek közé tartoztak a kansasi síksági indián törzsek, az osage-ok és a pawnee-ok. Ők a mai Kansas állam egész területén éltek és költöztek. Az 1830-as években a Mississippi folyótól keletre élő mintegy 20 törzset telepítettek át Missouritól nyugatra. 1854-re e törzsek többsége kénytelen volt feladni ezeket a földeket a szövetségi kormánynak, és a mai Oklahoma területére költözni.

A Kansas-Nebraska-törvény előtt a népszuverenitás gondolata felkeltette az érdeklődést a terület iránt. Számos politikai érdekeltségű csoport támogatta a fehérek betelepítésének gondolatát. Az egyik, aki a szabad állam betelepítése mögött állt, a New England Emigrant Aid Company volt. Az új-angliai telepesek első csoportja megalapította a kansasi Lawrence városát, amely hamarosan az abolicionista tevékenység központjává vált. Ugyanebben az évben Cyrus K. Holliday és más rabszolgaságellenes aktivisták megalapították a kansasi Topeka városát. A missouriak úgy érezték, hogy az abolicionisták összeesküvést szőnek, hogy Missouri államot szabad államokkal vegyék körül. Missouri azon lakosai, akiknek érdekükben állt, hogy Kansas rabszolgapárti legyen, elözönlötték a területet. Atchison és Leavenworth városát is a rabszolgaságpárti missouriak alapították.

A rabszolgaság kérdése

A rabszolgaság volt az egyik fő kérdés, amely a polgárháborúhoz vezetett. Az Egyesült Államok déli része főként a mezőgazdaságtól és a nagyjából 4 millió rabszolgától és leszármazottaiktól függött, akik a déli ültetvényeken végezték a munkát. A déli gazdaság nagy része a rabszolgák ingyenes munkájától függött, még akkor is, ha a délieknek csak kis százaléka rendelkezett rabszolgával. A rabszolgákkal lehetett kereskedni, bérelni, vásárolni vagy eladni. Egy ember társadalmi státuszát, presztízsét és gazdagságát a rabszolgák száma mutatta.

Az Egyesült Államok északi részén a polgárháború idejére eltörölték a rabszolgaságot. Észak főként iparosodott, és a bevándorlás, különösen Írországból és Németországból, olcsó munkaerőt jelentett, így nem volt szükség rabszolgákra.

Amióta a Kansas-Nebraska törvény 1854-ben megnyitotta a területet a letelepedés előtt, a Missouri államban a rabszolgaságpártiak beavatkoztak Kansas ügyeibe. Missourit a Missouri-kompromisszum értelmében a rabszolgaságpárti államként fogadták el. A missouri rabszolgatartók idegesek voltak amiatt, hogy a nyugati határon egy szabad állam van, ahová a szökött rabszolgák elmenekülhettek volna. Ezért a missouri ültetvénytulajdonosok mindent meg akartak tenni annak érdekében, hogy Kansas rabszolgaállam legyen.

A kansasi területre érkezők többsége földért és lehetőségekért jött. A legtöbben keleti államokból, például Ohioból, Kentuckyból, Pennsylvaniából és New Yorkból érkeztek. Majdnem mindannyian fehérek voltak. Bár maguknak nem voltak rabszolgáik, a legtöbbjük előítéletes volt a feketékkel szemben, mivel hittek abban a közkeletű elképzelésben, hogy alacsonyabb rendűek. Úgy tűnt, hogy a telepesek többsége csak a fehérek számára akart szabad földet.

Erőszak Kansasban

1855 októberében John Brown Kansas területére érkezett, hogy harcoljon a rabszolgaság ellen. 1855. november 21-én a "Wakarusa-háború" néven csetepaté kezdődött, amikor egy Charles Dow nevű szabadállamit lelőtt egy rabszolgapárti telepes. A háborúnak egy halálos áldozata volt, egy Thomas Barber nevű szabad sztatert lelőttek. 1856. május 21-én a missouriak megszállták Lawrence-t és felgyújtották a Free State Hotelt. Leromboltak két újságházat, és kifosztották az otthonokat és a boltokat.

1856 májusában Charles Sumner republikánus szenátor felszólalt, hogy elítélje a kansasi rabszolgaság veszélyét. Hatalmas energiáit annak a megsemmisítésére fordította, amit a republikánusok "rabszolga hatalomnak" neveztek. "A Kansas elleni bűntett" című beszédében Sumner kigúnyolta az idős dél-karolinai szenátor, Andrew Butler becsületét. Butler Kansasszal kapcsolatos rabszolgaságpárti programját egy szűz megerőszakolásához hasonlította, és szexuálisan egyértelmű és gusztustalan kifejezésekkel jellemezte az iránta érzett vonzalmát. Másnap Butler unokatestvére, a dél-karolinai Preston Brooks kongresszusi képviselő majdnem megölte Sumnert a szenátus padsoraiban egy súlyos bottal. Az akció sokkolta a nemzetet, erőszakot hozott a szenátus padlójára, és elmélyítette az észak-déli szakadást.

Az erőszak tovább fokozódott. John Brown ohiói abolicionista fiai és más követői a rabszolgaság mellett felszólaló telepesek meggyilkolását tervezték. Május 24-én éjjel a Pottawatomie Creek egyik rabszolgaságpárti településénél a csoport öt rabszolgapárti férfit elragadott otthonukból, és széles karddal agyonvágta őket. Brown és emberei elmenekültek, és a bostoni abolicionisták anyagi támogatásával egy teljes körű rabszolgafelkelés tervébe kezdtek, amelyet a virginiai Harper's Ferryben tartottak volna meg. A rabszolga-párti területi kormányt Lecomptonba helyezték át.

1856 augusztusában rabszolgapártiak ezrei alakultak hadsereggé, és bevonultak Kansasba. Ugyanebben a hónapban Brown és néhány követője 400 rabszolgapárti milicistával szállt szembe az "Osawatomie-i csatában". Az ellenségeskedések még két hónapig dúltak, amíg Brown el nem hagyta a kansasi területet. Az új területi kormányzó, John W. Geary hivatalba lépett, és mindkét féltől békét kért. Ezt követően még két éven át törékeny béke következett, amelyet időszakos erőszakos kitörések törtek meg. Az utolsó nagyobb erőszakhullámot az 1858-as Marais des Cygnes-i mészárlás váltotta ki. Ekkor a határ menti ruszinok öt szabadállami férfit öltek meg. Összesen körülbelül 56 ember halt meg a Vérző Kansasnek nevezett időszakban.

Preston Brooks 1856-ban az amerikai szenátusban Charles Sumner ellen támad.

Kansas államiság

A politikai folyamat, amely Kansas államiságához vezetett, hosszú és fáradságos folyamat volt. Ahhoz, hogy Kansas állam legyen, egy elfogadható alkotmányt kellett benyújtania az amerikai kongresszusnak. Kansas négyszer próbálkozott az államisággal, összesen négy alkotmánnyal. Ez több volt, mint bármely más állami területé. A missouriak, mivel olyan közel voltak, átáramlottak a határon, hogy szavazzanak az első állami alkotmányról. Az a tény, hogy nem voltak kansasi lakosok, nem akadályozta meg őket abban, hogy megtömjék a szavazóurnákat. Segítségükkel rabszolgaságpárti jelölteket választottak az alkotmányozó gyűlésbe. Az 1855. július 2-án ült össze az a testület, amelyet később "kamu törvényhozásnak" neveztek el. A "Bogus Legislature" által elfogadott törvények között szerepelt a halálbüntetés annak, aki rabszolgákat szabadít fel, vagy aki olyasmit mond vagy ír, ami rabszolgalázadást idézhet elő. Azok a kansasi polgárok, akik rabszolgaságellenes eszméket vallottak, nem szolgálhattak esküdtként. A konvenció mindent megtett, hogy elűzze a rabszolgaság-ellenes érzelműeket. A rabszolgaság-ellenes abolicionisták 1855. június 24-én gyűltek össze, és elutasították a bogár törvényhozás törvényeit és alkotmányát.

A topekai alkotmány

Több kongresszus után a szabadelvűek Topekában találkoztak, hogy alkotmányt dolgozzanak ki. Ezt benyújtották az amerikai kongresszusnak, majd december 15-én a kansasi választók elé került. A "topekai alkotmányt 1731 szavazattal 46 ellenében ratifikálták. Az egyoldalú győzelem annak volt köszönhető, hogy a rabszolgaságpártiak bojkottálták a szavazást. Franklin Pierce elnök 1856. január 24-én beszédet mondott, amelyben fenntartotta az úgynevezett mumus törvényhozás tekintélyét. Törvénytelennek nevezte a topekai alkotmányt és az abolicionista konvenciót. Az Egyesült Államok képviselőháza 99:97 arányban elfogadta az alkotmányt. 99:97 arányban elküldték az Egyesült Államok szenátusának, de a törvényjavaslatot a bizottságban feltartották. A képviselőház és a szenátus ide-oda járt a kérdésben, de semmi sem oldódott meg. Ekkor Pierce elnök szövetségi csapatokat küldött, hogy július 4-én feloszlassák a topekai törvényhozást. Egy év telt el anélkül, hogy előrelépés történt volna. Az abolicionisták és a rabszolgaságpárti határ menti banditák gerillaháborúba kezdtek a határon, hogy megpróbálják rendezni a kérdést.

A lecomptoni alkotmány

Egy év telt el kevés változással. James Buchanant azonban az Egyesült Államok elnökévé választották. Robert J. Walkert nevezte ki Kansas területi kormányzójává. Walkernek azt az utasítást adta, hogy segítse a "rendes törvényhozást" egy új alkotmányozó gyűlés megalakításában. Buchanan megígérte a kansasiaknak, hogy a választókat megvédik az erőszaktól és a csalástól, és nem bojkottálhatják az országgyűlést. Október közepe és november eleje között elkészült a lecomptoni alkotmány. Amikor a kansasi választók elé terjesztették, két választási lehetőség volt benne: "Alkotmány rabszolgasággal" és "Alkotmány rabszolgaság nélkül". De ügyesen fogalmazták meg, hogy nem tette lehetővé az alkotmány elleni szavazást. Ez a választók dühös reakcióját váltotta ki, és Walker kormányzó lemondásra kényszerült. December 21-én 6 226569 szavazattal a rabszolgasággal rendelkező alkotmány győzött. A lecomptoni alkotmány azonban kevés előrelépést ért el a kongresszusban. Az újonnan alakult Republikánus Párt az északi demokratákkal, köztük Stephen A. Douglas szenátorral összefogva ellenezte az alkotmányt, mert úgy érezték, hogy az nem képviseli a kansasi nép akaratát. A Demokrata Párt megosztott volt az intézkedést illetően. Douglas és a kansasi szabadelvűek elérte, hogy 1858. január 4-én népszavazást tartsanak. Ezúttal az abolicionisták szavaztak, akik közül sokan korábban bojkottálták a szavazást. Több mint 10 000 szavazó teljesen elutasította a lecomptoni alkotmányt.

A Leavenworth-i alkotmány

A harmadik alkotmányozási kísérletet Leavenworth-i alkotmánynak nevezték el. Azért kapta ezt a nevet, mert 1858. március 25-én a küldöttek a kansasi Leavenworthben gyűltek össze. Amikor az új területi kormányzónak, James Denvernek jóváhagyásra elküldték az újabb kongresszust összehívó törvényjavaslatot, ő figyelmen kívül hagyta azt. A területi törvényhozás ezután elfogadta az intézkedést, de csak azután ültek össze, hogy a tervek szerint elnapolták volna az ülést. Ez még a gyűlés előtt elkeseredett vitát váltott ki. A kongresszuson az abolicionisták több kérdésben is megosztottak voltak, többek között abban, hogy mit ajánljanak fel a feketéknek. Ennek ellenére a küldöttek megszavaztak egy új alkotmányt, amelyet a választók elé terjesztettek. Ezt május 18-án ratifikálták, de nagyon kevés kansasi ment el szavazni az intézkedésről. A kongresszus sem vette komolyan a Leavenworth-i alkotmányt. Ehelyett Buchanan elnök kijelentette, hogy a lecomptoni alkotmányt ratifikálták, és ennek kell lennie a megfontolás tárgyát képező alkotmánynak. Amíg a Leavenworth-i alkotmány a ratifikációra várt, a kongresszus mindkét háza visszaküldte a Lecompton-i alkotmányt a kansasi választóknak. Ezúttal megvesztegetés is járt hozzá. Ha a választók elfogadják a Lecompton-alkotmányt, akkor 3,5 millió hektár állami földet kapnak, amelyet iskolák, egyetem és közművek számára használhatnak. Ha elutasítják az alkotmányt, Kansas nem nyújthat be újabb alkotmányt, amíg nem lesz nagyobb a lakossága. Augusztus 2-án a választók 11 812 szavazattal 1 926 ellenében elutasították a kongresszus által az államiságra vonatkozó feltételeket. Mind a Lecompton, mind a Leavenworth-i alkotmány halott volt. Mind a rabszolgaságpárti, mind a rabszolgaságellenes frakciók felismerték, hogy itt az ideje egy új tervnek Kansas számára.

A wyandotte-i alkotmány és Kansas államisága

A dolgok átmenetileg elcsendesedtek, noha a közvélemény-kutatások szerint a szabadállam-felszabadítók egyértelműen többségben voltak. A missouri rabszolgaságpártiak közül sokan elvesztették érdeklődésüket Kansas politikai ügyei iránt. Sokan a radikálisabb abolicionisták közül is. A területi törvényhozás tovább kereste a módját annak, hogy Kansas állam legyen. A törvényhozás 1859. február 9-én törvényt fogadott el egy újabb alkotmányozó gyűlés létrehozásáról. Az új kormányzó, Samuel Medary aláírta a törvényt. A március 28-án tartott szavazáson 53306 kansasi támogatta az intézkedést, míg 1425 ellene volt. Ekkor már széles körben elterjedt volt az a vélemény, hogy Kansas szabad állam lesz, ha elfogadják az államiságot. De más kérdéseket is megvitattak. Ezek közé tartoztak az államhatárok, a választójog és a mértékletesség. A kongresszus küldötteit megválasztották, és július 5-én Wyandotte-ban, a később Kansas City részévé vált városban üléseztek. Július 29-én elfogadták a wyandotte-i alkotmányt (a gyűlésen részt vevő demokraták közül sokak aláírása nélkül). Október 4-én terjesztették a kansasi nép elé, és 10 421 szavazattal 5 530 ellenében elfogadták.

Az Egyesült Államok képviselőháza 1860 februárjában törvényjavaslatot nyújtott be az államiságról, és azt elfogadták. A szenátusban azonban az intézkedés elakadt. Három hónapig a Területi Bizottság elé került, mielőtt újra a szenátus elé került volna. A bizottság azt javasolta, hogy ne fogadják el. Az intézkedésről szóló viták oda-vissza folytak, de a közelgő elnökválasztás miatt nem történt semmi. Az 1860-as választásokon Abraham Lincoln nyerte az elnöki tisztséget. A déli államok ekkor kiváltak az Unióból. Mivel a kongresszusban nem voltak olyanok, akik ellenezték Kansas szabad állammá válását, az intézkedést elfogadták. Buchanan elnök még hivatalban volt, de aláírta a törvényt, amely Kansast a 34. állammá tette. A wyandotte-i alkotmány lett Kansas állam alkotmánya.

Kapcsolódó oldalak

• Kansas
• Kansas az amerikai polgárháborúban
• Rabszolgaságpárti
• Free-Stater
• Abolitionizmus