A politikai folyamat, amely Kansas államiságához vezetett, hosszú és fáradságos folyamat volt. Ahhoz, hogy Kansas állam legyen, egy elfogadható alkotmányt kellett benyújtania az amerikai kongresszusnak. Kansas négyszer próbálkozott az államisággal, összesen négy alkotmánnyal. Ez több volt, mint bármely más állami területé. A missouriak, mivel olyan közel voltak, átáramlottak a határon, hogy szavazzanak az első állami alkotmányról. Az a tény, hogy nem voltak kansasi lakosok, nem akadályozta meg őket abban, hogy megtömjék a szavazóurnákat. Segítségükkel rabszolgaságpárti jelölteket választottak az alkotmányozó gyűlésbe. Az 1855. július 2-án ült össze az a testület, amelyet később "kamu törvényhozásnak" neveztek el. A "Bogus Legislature" által elfogadott törvények között szerepelt a halálbüntetés annak, aki rabszolgákat szabadít fel, vagy aki olyasmit mond vagy ír, ami rabszolgalázadást idézhet elő. Azok a kansasi polgárok, akik rabszolgaságellenes eszméket vallottak, nem szolgálhattak esküdtként. A konvenció mindent megtett, hogy elűzze a rabszolgaság-ellenes érzelműeket. A rabszolgaság-ellenes abolicionisták 1855. június 24-én gyűltek össze, és elutasították a bogár törvényhozás törvényeit és alkotmányát.
A topekai alkotmány
Több kongresszus után a szabadelvűek Topekában találkoztak, hogy alkotmányt dolgozzanak ki. Ezt benyújtották az amerikai kongresszusnak, majd december 15-én a kansasi választók elé került. A "topekai alkotmányt 1731 szavazattal 46 ellenében ratifikálták. Az egyoldalú győzelem annak volt köszönhető, hogy a rabszolgaságpártiak bojkottálták a szavazást. Franklin Pierce elnök 1856. január 24-én beszédet mondott, amelyben fenntartotta az úgynevezett mumus törvényhozás tekintélyét. Törvénytelennek nevezte a topekai alkotmányt és az abolicionista konvenciót. Az Egyesült Államok képviselőháza 99:97 arányban elfogadta az alkotmányt. 99:97 arányban elküldték az Egyesült Államok szenátusának, de a törvényjavaslatot a bizottságban feltartották. A képviselőház és a szenátus ide-oda járt a kérdésben, de semmi sem oldódott meg. Ekkor Pierce elnök szövetségi csapatokat küldött, hogy július 4-én feloszlassák a topekai törvényhozást. Egy év telt el anélkül, hogy előrelépés történt volna. Az abolicionisták és a rabszolgaságpárti határ menti banditák gerillaháborúba kezdtek a határon, hogy megpróbálják rendezni a kérdést.
A lecomptoni alkotmány
Egy év telt el kevés változással. James Buchanant azonban az Egyesült Államok elnökévé választották. Robert J. Walkert nevezte ki Kansas területi kormányzójává. Walkernek azt az utasítást adta, hogy segítse a "rendes törvényhozást" egy új alkotmányozó gyűlés megalakításában. Buchanan megígérte a kansasiaknak, hogy a választókat megvédik az erőszaktól és a csalástól, és nem bojkottálhatják az országgyűlést. Október közepe és november eleje között elkészült a lecomptoni alkotmány. Amikor a kansasi választók elé terjesztették, két választási lehetőség volt benne: "Alkotmány rabszolgasággal" és "Alkotmány rabszolgaság nélkül". De ügyesen fogalmazták meg, hogy nem tette lehetővé az alkotmány elleni szavazást. Ez a választók dühös reakcióját váltotta ki, és Walker kormányzó lemondásra kényszerült. December 21-én 6 226569 szavazattal a rabszolgasággal rendelkező alkotmány győzött. A lecomptoni alkotmány azonban kevés előrelépést ért el a kongresszusban. Az újonnan alakult Republikánus Párt az északi demokratákkal, köztük Stephen A. Douglas szenátorral összefogva ellenezte az alkotmányt, mert úgy érezték, hogy az nem képviseli a kansasi nép akaratát. A Demokrata Párt megosztott volt az intézkedést illetően. Douglas és a kansasi szabadelvűek elérte, hogy 1858. január 4-én népszavazást tartsanak. Ezúttal az abolicionisták szavaztak, akik közül sokan korábban bojkottálták a szavazást. Több mint 10 000 szavazó teljesen elutasította a lecomptoni alkotmányt.
A Leavenworth-i alkotmány
A harmadik alkotmányozási kísérletet Leavenworth-i alkotmánynak nevezték el. Azért kapta ezt a nevet, mert 1858. március 25-én a küldöttek a kansasi Leavenworthben gyűltek össze. Amikor az új területi kormányzónak, James Denvernek jóváhagyásra elküldték az újabb kongresszust összehívó törvényjavaslatot, ő figyelmen kívül hagyta azt. A területi törvényhozás ezután elfogadta az intézkedést, de csak azután ültek össze, hogy a tervek szerint elnapolták volna az ülést. Ez még a gyűlés előtt elkeseredett vitát váltott ki. A kongresszuson az abolicionisták több kérdésben is megosztottak voltak, többek között abban, hogy mit ajánljanak fel a feketéknek. Ennek ellenére a küldöttek megszavaztak egy új alkotmányt, amelyet a választók elé terjesztettek. Ezt május 18-án ratifikálták, de nagyon kevés kansasi ment el szavazni az intézkedésről. A kongresszus sem vette komolyan a Leavenworth-i alkotmányt. Ehelyett Buchanan elnök kijelentette, hogy a lecomptoni alkotmányt ratifikálták, és ennek kell lennie a megfontolás tárgyát képező alkotmánynak. Amíg a Leavenworth-i alkotmány a ratifikációra várt, a kongresszus mindkét háza visszaküldte a Lecompton-i alkotmányt a kansasi választóknak. Ezúttal megvesztegetés is járt hozzá. Ha a választók elfogadják a Lecompton-alkotmányt, akkor 3,5 millió hektár állami földet kapnak, amelyet iskolák, egyetem és közművek számára használhatnak. Ha elutasítják az alkotmányt, Kansas nem nyújthat be újabb alkotmányt, amíg nem lesz nagyobb a lakossága. Augusztus 2-án a választók 11 812 szavazattal 1 926 ellenében elutasították a kongresszus által az államiságra vonatkozó feltételeket. Mind a Lecompton, mind a Leavenworth-i alkotmány halott volt. Mind a rabszolgaságpárti, mind a rabszolgaságellenes frakciók felismerték, hogy itt az ideje egy új tervnek Kansas számára.
A wyandotte-i alkotmány és Kansas államisága
A dolgok átmenetileg elcsendesedtek, noha a közvélemény-kutatások szerint a szabadállam-felszabadítók egyértelműen többségben voltak. A missouri rabszolgaságpártiak közül sokan elvesztették érdeklődésüket Kansas politikai ügyei iránt. Sokan a radikálisabb abolicionisták közül is. A területi törvényhozás tovább kereste a módját annak, hogy Kansas állam legyen. A törvényhozás 1859. február 9-én törvényt fogadott el egy újabb alkotmányozó gyűlés létrehozásáról. Az új kormányzó, Samuel Medary aláírta a törvényt. A március 28-án tartott szavazáson 53306 kansasi támogatta az intézkedést, míg 1425 ellene volt. Ekkor már széles körben elterjedt volt az a vélemény, hogy Kansas szabad állam lesz, ha elfogadják az államiságot. De más kérdéseket is megvitattak. Ezek közé tartoztak az államhatárok, a választójog és a mértékletesség. A kongresszus küldötteit megválasztották, és július 5-én Wyandotte-ban, a később Kansas City részévé vált városban üléseztek. Július 29-én elfogadták a wyandotte-i alkotmányt (a gyűlésen részt vevő demokraták közül sokak aláírása nélkül). Október 4-én terjesztették a kansasi nép elé, és 10 421 szavazattal 5 530 ellenében elfogadták.
Az Egyesült Államok képviselőháza 1860 februárjában törvényjavaslatot nyújtott be az államiságról, és azt elfogadták. A szenátusban azonban az intézkedés elakadt. Három hónapig a Területi Bizottság elé került, mielőtt újra a szenátus elé került volna. A bizottság azt javasolta, hogy ne fogadják el. Az intézkedésről szóló viták oda-vissza folytak, de a közelgő elnökválasztás miatt nem történt semmi. Az 1860-as választásokon Abraham Lincoln nyerte az elnöki tisztséget. A déli államok ekkor kiváltak az Unióból. Mivel a kongresszusban nem voltak olyanok, akik ellenezték Kansas szabad állammá válását, az intézkedést elfogadták. Buchanan elnök még hivatalban volt, de aláírta a törvényt, amely Kansast a 34. állammá tette. A wyandotte-i alkotmány lett Kansas állam alkotmánya.
