Pawnee törzs (Nebraska): történet, életmód, hagyományok

Pawnee törzs (Nebraska): történet, életmód és hagyományok – mélyreható áttekintés a félnomád életmódról, földművelésről, rituálékról és a törzs történetéről.

A pawnee egy amerikai síkvidéki indián törzs. Főleg a mai Nebraska és Kansas területén éltek. A Nagy-síkság más törzseivel ellentétben ők félnomád nép volt. Vadászok és földművelők voltak. A pawnee-k az év nagy részében földműveléssel foglalkoztak, és földkunyhókban éltek. A bölényvadászat idején sátrakban laktak, hogy követni tudják a csordákat. Az 1800-as évek elején a fő falujuk a Platte folyó déli oldalán (Nebraska) volt. Termesztettek többek között babot, kukoricát, tököt, tököt és napraforgót. A hatalmas pawnee törzsnek négy önálló bandája volt. Ezek voltak a Chaui (Grand), a Kitkehaki (Republican Pawnees), a Pitahauerat (Tapage Pawnees) és a Skidi (Loup vagy Wolf Pawnees). Vad nép volt, amely harci festékkel és tetoválásokkal félemlítette meg ellenségeit. A pawnee-k a csatában skalpokat vettek. A pawnee hadicsapatok gyakran indultak skalpvadász küldetésekre más törzsek ellen. A pawnee-ok emberáldozatot is bemutattak. Ez leggyakrabban egy fiatal fogoly lány rituális megölése volt, egy ötnapos szertartás keretében. A lányt a Hajnalcsillagnak áldozták fel. Az utolsó ismert rituális gyilkosság egy lányt követett el a 18. század közepén. A pawnee volt a legnagyobb törzs, amely Nebraskában élt. Ők voltak az egyik legkorábbi törzs, amely a területre érkezett. Becslések szerint 1800-ra 10 000-12 000 pawnee élt Nebraskában. Kevés félnivalójuk volt az ellenségeiktől, mivel nagy törzs volt. A himlő és más betegségek azonban jelentősen csökkentették a számukat az 1800-as évek elején. Az 1870-es években végül Oklahomába telepítették őket.

Történet és kapcsolatok

A pawnee nép eredetileg a Nagy-síkság keleti részén telepedett meg, és több évszázadon át fejlett mezőgazdasági és vadászati gazdálkodást folytatott. A 18–19. század fordulóján egyre gyakoribbá vált a kapcsolattartás európai és amerikai kereskedőkkel, ami új árucikkeket, lovakat és fegyvereket hozott, de egyúttal betegségeket és növekvő politikai nyomást is eredményezett. A pawnee gyakran kerültek konfliktusba szomszédaikkal (például siúk, cheyenne-ek és más nomád népek), ugyanakkor időnként szövetségekbe is léptek az Egyesült Államokkal.

Életmód, gazdálkodás és települések

• Földművelés: A pawnee családok földkunyhókban (earth-lodges) éltek az év nagy részében, és rendszeresen művelték a földet. Főbb terményeik közé tartoztak a bab, a kukorica, különböző tökfélék és a napraforgó.
• Vadászat: Amikor a bölénycsordák vándoroltak, a családok sátrakba költöztek, hogy követhessék a zsákmányt, és részt vehessenek a közösségi vadászatokon.
• Építészet: A földkunyhók jól szigetelt, félhengeres földszerkezetű házak voltak, amelyek egészen nagy közösségeket is befogadhattak. A tipikusan állandó településeket a folyók közelében alakították ki.

Társadalom, politikai felépítés és nyelv

A pawnee társadalom sávokból és klánokból állt; a nép vezetését törzsi főnökök és tanácsok gyakorolták. A négy fő banda — Chaui, Kitkehaki, Pitahauerat és Skidi — mind önálló csoportként működött, saját vezetőkkel és rítusokkal. A pawnee nyelv a caddo nyelvcsaládba tartozik, amelyhez ma is több beszélő próbál hagyományos nyelvet és kultúrát megőrizni.

Hitvilág és rítusok

A vallásos életben fontos szerepet játszottak a csillagokkal és természeti jelenségekkel kapcsolatos hiedelmek. A Skidi csoportnál ismert volt a Hajnalcsillagnak (Morning Star) szánt rítus, amely történeti források szerint emberáldozatokkal is járt — ezek a gyakorlatok azonban a 19. század folyamán, a misszionáriusi és kormányzati nyomás hatására megszűntek. A pawnee szertartások gyakran hosszú időtartamúak és közösségi jellegűek voltak, erősítve a csoportidentitást és a természettel való kapcsolatot.

Veszteségek, járványok és kitelepítés

A 18–19. század folyamán a pawnee népességét súlyosan megtizedelték az olyan európai eredetű betegségek, mint a himlő, mivel nem rendelkeztek immunitással ezek ellen. A demográfiai visszaesés, a földfoglalás és a nyomás miatt több szerződés és kényszerű áttelepítés követte őket: végül az 1870-es években sok pawneet az akkoriban kijelölt Indian Territory területére, ma Oklahomába telepítettek.

Modern helyzet

A pawnee ma elsősorban Oklahomában élnek, a telepítés eredményeként létrejött közösségekben. A Pawnee Nation ma is fennálló, szövetségi elismerést élvező törzsi szervezet; törzsi irodák, iskolák és kulturális programok segítik a nyelv és hagyományok megőrzését. Az utóbbi évtizedekben számos kezdeményezés indult a pawnee nyelv és hagyományok megőrzésére, oktatására, valamint arra, hogy a fiatalabb generációk is megismerjék és gyakorolják a hagyományos rítusokat, táncokat és kézművességet.

Összegzés

A pawnee nép gazdag kultúrájú és összetett társadalmi felépítésű közösség volt a Nagy-síkságon: egyszerre voltak földművelők és vadászok, állandó településekkel és szezoni mozgásokkal. A 19. századi betegségek, a területi veszteségek és a kényszerű áttelepítések jelentősen átalakították életüket, de a pawnee közösség ma is élő hagyományokkal és szervezett törzsi életformával rendelkezik.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a pawnee törzs?

K: Hogyan éltek a pawnee-k?

K: Milyen növényeket termesztettek a pawnee-k?

K: Hány banda tartozott a hatalmas pawnee törzshöz?

K: Milyen módszereket alkalmaztak a pawnee-k ellenségeik megfélemlítésére?

K: Gyakoroltak-e a pawnee-k emberáldozatot?

K: Becslések szerint 1800-ra hány tagja lehetett ennek a törzsnek?

Keresés betűvel